A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-12 / 24. szám
Revizortörténetek A Pozsonyi Közlekedési Vállalat járművei naponta megközelítőleg egymillió utast szállítanak. Az utazóközönség viteldíjfizetési fegyelmezettségét 30 revizor felügyeli. A közelmúltban órákon át kísértem a 102-es számú, tapasztalt, munkáját már 13 éve végző, a nyugdíjkorhatárt is elért revizort. Az emberre figyelő, lélekbúvárt, rendőrt és pedagógust egy személyben megtestesítő ellenőr történetei közül néhány bizonyára érdeklődésre tarthat számot. Körözött bűnöző a 213-as trolin Ez év februárjában a 213-as trolin, a Slavín alatt egy 30 év körüli fiatalembert bírságoltam. Arckifejezóse, viselkedése gyanúsnak tűnt. Fizetni nem volt hajlandó, ezért a személyazonossági igazolványát kértem. Olvasom nevét: I. Š. Gyanút fogtam. Emlékeztem, hogy ilyen nevű egyént köröz a rendőrség. Előrementem, szóltam a vezetőnek, hívja a 158-at, s az ajtókat ne nyissa ki. Amikor a rendőrök megérkeztek, gyanúm beigazolódott, már régebben körözték a bűnözőt. Húszezer korona a szatyorban Néhány évvel ezelőtt a belvárosban egy jól öltözött nyugdijkorú öregurat ellenőriztem. Ahogy odanyújtotta bérletét, arca hirtelen elsápadt, majd vörösre változott. Azt hittem, feketén utazik. Bérlete viszont rendben volt. — Rosszul van? — kérdeztem, mert arckifejezése nem változott, erős lelkitusáról tanúskodott. Az utas — főiskolai tanár volt — elmondta, hogy egy kávéházban hagyta reklámtáskáját, amelyben 20 ezer korona volt. Kiszálltunk. Én megállítottam egy rendőrkocsit, segítségükkel a helyszínre hajtottunk. Fél óra sem telt bele, s a megjelölt helyen megtaláltuk a táskát, s benne a 20 ezer koronát. Gondolom, nem kell leírni a tanár úr hálálkodását. r Áldott állapotban a rendőrőrsre A főpályaudvarra tartó egyik autóbuszban egy roma fiatalasszonytól kértem a jegyet. — Nincs, drága revizor úr, hiszen állapotos vagyok. A jövő hétre szülésre vagyok kiírva — magyarázta R. asszony, előrehaladott állapotra utaló túlzott méretű hasát tapogatva. Gyanús volt, hogy arcán az áldott állapot semmilyen jelét sem fedeztem fel. Fizetni nem tudott, személyazonossági igazolványa sem volt. Ez csak fokozta gyanúérzetemet. Bekísértem a pályaudvar rendőrőrsére, ahol egy kolléganő megmotozta. Kiderült, egy paplan segítségével nézett ki várandós anyának. Más bűn ugyan nem nyomta lelkét, csupán így akart kényelmesen és ingyen utazni. A tyúkok miatt 25 év Néhány évvel ezelőtt történt. Az egyik autóbuszon — ahol csak néhány utas volt — épp hogy elkezdtem az ellenőrzést a kocsi hátsó részéből az egyik utas levelet lobogtatott, és szinte kiáltotta: — Revizor úr, nekem nincs jegyem, de olyan igazolásom van, mint a katonáknak! Megnéztem a papírt: ezen a napon engedték ki a börtönből. Roma volt. Beszédbe elegyedtem vele, s megtudtam, hogy 25 évet töltött f egy házban. Ez megdöbbentett, próbáltam belőle kiszedni, miért került börtönbe. — A tyúkok miatt — mondta kurtán. Aztán elmesélte, hogy megölte anyósát, feldarabolta, és a kertben elásta. A tyúkok viszont kikaparták, s ez lett a veszte. Sokáig borzongtam az eset után. Hívni kellett a rendőrséget Idén február 24-én történt. A 215-ös trolin egy 32 éves galántai és egy 30 éves sentei fiatalembert kaptam rajta, hogy feketén utaztak. Agresszívan viselkedtek, a személyi igazolványukat sem voltak hajlandók megmutatni. Erősödött a gyanúm, hogy menekülni próbálnak. Megkértem az egyik utast, szóljon a trolivezetőnek, hívja a rendőrséget. Szándékomat látva az egyik potyautas hirtelen felugrott, hátra lökött. A másik ez alatt az üléseket átugrálva próbált menekülni. Lába viszont beleakadt az egyik fogantyúba, előreesett, arcát az ülésbe ütötte, s vérezni kezdett. A másik közben rajtam átlépve akart menekülni. Elkaptam a lábát, lerántottam. A Sportcsarnok közelében a vezető leállította a trolit, s amíg a rendőrség meg nem érkezett, segítségemre volt. Bírósági tárgyalás lett az esetből, garázdasággal vádolták a két potyautast. Elsősegély a támadónak Több évvel ezelőtt, még a totalitárius rendszer idején történt. Egy 30 év körüli potyautas fiatalember, amikor felszólítottam, hogy fizesse meg a bírságot, lekapta a szemüvegemet, földhöz vágta, s csúnyán káromkodva rátaposott. Engem elöntött a düh, s egy jobbegyenest mértem a dühöngőre. Olyan erősre sikerült, hogy magamnak kellett mesterséges légzést nyújtani neki. Vigyázat — álrevizorok Vagy másfél évvel ezelőtt több visszajelzésből megbizonyosodtunk, hogy álrevizorok működnek a városi közlekedésben, a fekete utasokat megbírságolva keresnek pénzt. Jelvényük ugyan nem volt, de a "kontrola" jelzéssel ellátott jegy felmutatásával hitették el, hogy ők ellenőrök. Sokáig vadásztunk rájuk, amíg egyszer ugyanilyen jeggyel engem is ellenőriztek. Lecsaptam rájuk. A meglepetéstől teljesen megbénultak, nem is okozott különösebb gondot átadni őket a rendőrségnek. Nagyobb veszélyt jelenthet a 76-os számú revizorjelvény eltűnése néhány hónappal ezelőtt. Ézzel ugyanúgy visszaélhetnek. Mázsár László 30 A HÉT
