A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-17 / 3. szám
FIGYELŐ- - - , - / $ „ , " 'f's '''''' ' "ŕýs BAKONYI JÓZSEF A MACEDO-ROMÁN SZINDRÓMA nyörú ebben a pályában." E Németh László-i gyönyörig kevesen jutottak el... S ók azok, akik ma is múlt eredményeiből akarnak megélni. — Az ötvenes években mennyi, színdarabot rendeztünk! Cipeltük a kulisszákat... — hangoztatják. — Most már dolgozzanak mások! Nem mások! Ma is a gyerekek előtt, a katedrán állsz — ma is cselekedned kell! Elhiszem, szép és áldozatos munka volt—de nem lehet állandóan a múlt fényében sütkérezni... — Nehéz a gazdasági helyzet... — hallani innen-onnan. — Enni meg inni legyen, nem az újság a fontos... Meg aztán a szülők nemzeti tudatával is baj van... A nehéz gazdasági helyzetre utalni nem a legszerencsésebb dolog. Elég, ha a Barbie meg a Sebesóg-Lutra akciókra hivatkozom. Nincs olyan településünk, ahol a gyerekek ne vásárolták volna; szinte mindenütt 50% fölött volt a versenybe bekapcsolódott diákok száma. Aki az egész készletet megvette, az öt—hatszáz koronát váltott (pár hót alatt!) Lutrára! Ebből az összegből hány évre lehetett volna előfizetni a Tábortűzt?! Nem azt mondom, hogy az említett játék hiábavaló volt—de akinek jutott az egyikre bankó, az a másikra is adhatott volna legalább tallérokat... Ami pedig a nemzeti tudatot illeti... Az elmúlt években, évtizedekben a jogos vagy jogtalan, de lépten-nyomon érzékelhető félelem is szerepet játszott a tanulók — a mai szülők — nemzeti tudatának elsatnyulásában. Mert az bizony nem pallérozódott. A tanterv előírta tananyagtól eltérni "nem volt szabad", nemzeti történelmünk dicső fejezetei fehér foltok maradtak több nemzedék életében; a Himnusz, a Nemzeti dal, a Szózat ismerete nélkül fejezték be ezrek meg ezrek alap- és középiskolai tanulmányaikat. (Igaz, a tanterv ezek ismeretét nem írta elő!) Az irodalom és a történelem önismeret- s tudatformáló erejét bizonyítani aligha kell — ennek ellenére még ma sem tanulnak gyemekeink mindenütt regionális történelmet, vagyis alapiskolásaink számára ma is ismeretlenül hangzik Czuczor, Tompa, Madách, Erdélyi János, Kassák Lajos, Klapka György neve... Természettudományi órákon Irinyi, Jedlik, Puskás Tivadar, Kandó Kálmán, Semmelweis Ignác, Herman Ottó... neve hol és hányszor hangzik el...? Bajosan fogható el mentségként, hogy annak idején mi sem tanultunk róluk, illetve a tanterv jelenleg sem említi őket... (Akik figyelmesen olvassák a Tábortűzt, mindegyikről találhatnak benne emlékeztető írást...). A Tábortűz alacsony példány számáért a szülőt és a pedagógust én egyaránt felelőssé teszem. Igaz, most csak az utóbbit vettem bonckós alá... Lehetséges, hogy negatív tükörben látom jövőnket...? Tudom, van nagyon sok lelkes, áldozatkész pedagógus — nem róluk írtam. Akiknek nem ingük, azok ne vegyék magukra. De akiket érint, azok tekintsenek magunkba (s öltözzenek)! A leírtak ellenére is, én hiszek a szülők józan ítélőképességében, és a ma már nem gúzsba kötött kezű pedagógusaink valóban elkötelezett hivatástudatában... Remélem, a célért áldozatot is vállalnak. Ha ezt nem tudatosítják, akkor Kazinczyval vallom: "Jót s jól — ebben áll a nagy titok. Ezt, ha nem érted, szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot." PÉNZES ISTVÁN Hogy kicsodák a macedo-románok? A románok új "hazakeresó" vándorlása közben leszakadt népcsoport, akikről a Vatra Romaneasca és egyéb szélsőséges szervezetek és sajtókörök, de a hivatalos hatóságok sem akarnak beszélni. Ez annál is furcsább, mivel a román expanziós politika nagyon is számon tartja a "külföldi" testvéreket (lásd Besszarábia, Bukovina). Csakhogy a macedo-románok óló bizonyítékai annak, hogy a dáko-román kontinuitás tézise minden tudományos alapot nélkülöz, hogy a románok a XIII. században a Balkánról jöttek Erdélybe. A macedo-románok Macedónia Görögországhoz tartozó részén élnek. Mint Pierre George és Jean Tricart kiváló francia földrajztudósok írják: ’..A románok a Kárpátokba és Erdélybe az ott élő szláv és magyar népek után érkeztek, akik feltehetően felszívták azokat a dákokat és gétákat, akik túlélték a III. és X. század között egymást követő népvándorlások viharait. (...) A román nyelv és civilizáció a Balkánon alakult ki, majd albán és szláv népek közelségében fejlődött tovább, miközben llliria felől latin, Bizánc felől pedig görög hatások érték. A hegyi pásztor oláhok a szlávoktól tanulták meg a letelepedett termelés módszereit, fokozatosan áthelyezték vándorlegeltelési területeiket a dunai síkságok és Kárpátok felé, ahol összeolvadtak a korábban ott letelepedett különféle eredetű lakosokkal.' De, visszatérve a mai macedo-románokra, egy 1927-ből kelt román tanulmány elmondja, miként járult hozzá korábban Románia egy román iskolai hálózat alapításához és kifejlesztéséhez az elgörögösítóstól fenyegetett népesség számára. Központja a szaioniki gimnázium volt. Segítségül Bukarest a hálózat vezetésére és felügyeletére egy tanfőfelügyelőt is küldött szaioniki székAz újságírók és a szerkesztőségek "rugalmasságára" nemcsak a közelmúltban és napjainkban találunk néha egészen meghökkentő, sót elképesztő példákat. Aki veszi magának a fáradságot, a régebbi múltban is eredményesen kutakodhat. "Amikor például Napóleont száműzték Elba szigetére, s egyszer csak ismét kikötött Franciaországban, hogy száznapos császárságával elérkezzék (...) Waterloohoz, egy és ugyanannak a párizsi lapnak az egy és ugyanazon szerkesztősége által leírt fő címei e napokban így hangzottak: 1. A korzikai szörnyeteg kikötött a Genovaiöbölben. 2. Az emberevó Grasse felé vonul. 3. A bitorló bevonult Grenoble-ba. 4. Bonaparte megszállta Lyont. 5. Napóleon Fontainebleau-lw közeledik. 6. Ö császári felségét mára várja a hűséges Párizs." hellyel. A két háború között ez a gondoskodás abbamaradt. A felbomlási folyamat akkor kezdődött, amikor Görögország a törököktől elszenvedett veresége következtében, a lausannei szerződés (1923) értelmében, kénytelen volt visszaadni Törökországnak Kelet-Trákiát és Szmima vidékét, minek következtében a török tömegmószáriást elkerülendő, egymillió menekült keresett menedéket Görögországban. Ennek nyomán, a kis-ázsiai menekültek érkezésével, az országot elöntötte az idegengyűlölet hulláma, amelyben a görög kormány első cselekedete az volt, hogy bezárta a szaioniki román gimnáziumot. Lassan az egész hálózat összeomlott. Bukarest megnyugtatta a macedo-románokat, és azzal kártalanította őket, hogy ösztöndíjat biztosított minden fiatalnak, aki önként jelentkezett romániai gimnáziumban tanulni... A macedo-románok nem tűntek el. Ma is léteznek. Egy belgrádi külügyminiszteri értekezleten (1988), egy aroman küldöttség a román külügyminiszterrel szeretett volna találkozni, hogy a román nyelvű iskolák létesítését és egyéb kisebbségi jogok biztosítását kérje. A miniszter részéről azonban rideg elutasításban volt része. A hivatalos — és nemhivatalos — Románia számára igencsak kellemetlen teher a görögországi "szegény rokonság". Részükre jogokat követelni arra kényszerítené őket, hogy elismerjék a Romániában élő kisebbségek—a több mint kétmillió magyar, a kétszázezer német (erdélyi szászok, bánáti svábok], a szlovákiai soviniszták által elhallgatott szlovákok, a belgrádi vezetők nagy-szerb politikájától "elfelejtett" szerbek stb. —jogigényeinek megalapozottságát. És jelentené természetesen annak a beismerését is, hogy a románok ősi tűzhelye nem Erdély, hanem a Balkán. (Erdélyi Magyarság) A szerkesztói-szerkesztőségi rugalmasságnak e sokat mondó példáját (Mich Danik Töredékek a múltból című kötetéből idézzük, amelyet 1991 -ben — Mayer Judit fordításában—jelentetett meg a Madách Könyv- és Lapkiadó. A könyv természetesen nem a mindenkori újságírók gyarlóságáról szól, s az idézett történetnek sincs több mondanivalója, mint hogy az újságíró is csak ember. Szóval az vesse rá az első követ... stb. Oldrich Danék, akit olvasóink történelmi regények szerzőjeként ismerhetnek, múltban kalandozó elbeszéléseit gyűjtötte össze ebben a kötetben. Elvezet bennünket az i.e. 3. századi Athénba, a Néró-korabeli Rómába, a középkori Flandriába stb., stb. Elmeséli, hogy — véleménye szerint — hogy történhetett meg az, ami végül is megtörtént. Múltról szóló történetei persze a mához szólnak: azon túl, hogy szórakoztatnak, gondolkodásra is késztetnek bennünket: gondolkodjunk el az igazságról! (Mich Danék könyve 24 Kös-ért kapható a könyvesboltokban. - ver -Töredékek a múltból A HÉT 11
