A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-12 / 24. szám
OTT JÁRTUNK igaz, az utóbbi időben kevés új könyv megvásárlására van módunk. Van egy nyugdíjas klubunk, ahol alkalomadtán szintén vannak kulturális rendezvények. S mint ahogy már említettem, a közeljövőben szeretnénk ismét megnyitni a püspöki művelődési házat. • Milyen a városrész szociális ellátottsága? — Három napközi otthont működtetünk. Kettőt örököltünk, egyet mi nyitottunk az idősebb polgárok számára. Ebben az otthonban van egészségügyi ellátás, s az étkeztetést is sikerült megoldanunk. A korábbi öt bölcsőde helyett — az igényekhez mérten — csak egyet működtetünk, ahová pillanatnyilag negyven gyerek jár. Az egyik megszüntetett bölcsőde épületében fitness centrum van, a másikban nyugdíjasok klubja — főleg a volt falurészben magas az idősek aránya —, a harmadikban pedig a városi rendőrség helyi állomását nyitjuk majd meg. A negyedik bölcsőde épületében egy egészségügyi központot létesítettünk, amelyben a többi között nappali pszichiátriai ügyelet is működik. • II. János Pál pápa pozsonyi látogatása alkalmából jelképesen felszentelt egy alapkövet Száztíz éves a tűzoltó csapat az építendő püspöki templom számára. Milyenek a legújabb fejlemények a templom építése körül? — Nos, a vereknyei polgármesterrel együtt jobbnak látjuk a vereknyei és a szúnyogéi templom kibővítését, mint egy újat építeni. A jelzések szerint nincs arra igény, hogy egy monstrum épüljön a városrészben. • Püspökitől annak idején a Slovnaft építésére négyszáz hektár földet vettek el, amelyet Önök most visszakövetelnek. Úgy tudom többszőr ültek már le tárgyalni ez ügyben, sikerült megegyezésre jutniuk? — A tárgyalások jelenleg is folynak. Mi követeljük vissza azt a földet, amelyet annak idején azzal az indokkal csatoltak Pozsonyhoz, hogy a Slovnaft a város területére épüljön. Később aztán Püspökit is Pozsonyhoz csatolták. Tehát ez az indok ma már tárgytalan. Nem beszélve arról, hogy a terület évente plusz tizenötmillió korona adóbevételt jelentene. • Köszönöm a beszélgetést. KAMONCZA MÁRTA Fotó: Prikler László Feiert a győzelemmel Iskolaigazgatónak, pedagógusnak lehet-e nagyobb öröme annál, hogy tanítványai sikeresek?! Önmaguk munkájának igazolása, az iskola hírnevének emelése minden kifelé felmutatott eredmény, diadal. Csupa mosoly volt Mics Károly, az Ipolynyóki Alapiskola igazgatója és Gömöry Imréné igazgatóhelyettes, amikor kisdiákjaik legutóbbi érvényesüléséről beszéltek. — Fontosnak, nagyon fontosnak tartjuk a kapcsolatokat, mert azok mindannyiunkat csak gazdagíthatnak. S amikor a magyarországi Balassagyarmati Városi Könyvtár felajánlotta, hogy gyerekeink bekapcsolódhatnak az általuk szervezett, Benedek Elek életével, műveivel kapcsolatos versenybe, kapva kaptunk az alkalmon. Miért ne? Csak szerepeljenek, csak versenyezzenek a gyerekek, nekünk hírnév, nekik gazdagodás, élmény egy-egy ilyen verseny. Meg aztán az sem mellékes, hogy jó volt érezni az anyaország törődését, tudni, hogy gondoltak ránk is. A tanulóinknak minden támogatást megadtunk, Gömöry tanító néni vállalta a felkészítést, így indultak neki a megmérettetésnek — mondta Mics Károly igazgató. A többiről már Gömöry Imréné számolt be: — A Balassagyarmati Városi Könyvtár 80 000 forintot kapott a Művelődésügyi Minisztériumtól, s Oroszlánné Mészáros Ágnes, a könyvtár igazgatója úgy döntött, hogy ezt az összeget a gyerekek érdekében használja fel. így született az elhatározás, hogy Benedek Elekről szerveznek vetélkedőt, amelybe a határontúli magyar iskolák tanulóit is bevonják. Az Ipolybalogi, a Csábi, a Varbói Alapiskolából egy-egy, az Ipolynyóki Alapiskolából négy négytagú csapat nevezett be az "erőpróbára". Kiderült, hogy a tájainkat képviselő csapatok jól vették az "akadályokat", s mivel tőlünk a legtöbb, négy csapat indult, itt tartották meg az elődöntőt. A döntőre Balassagyarmaton került sor. A zsűriben helyet kapott a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya Titkárságának dolgozója, Tóth Ágnes is. A tizenegy csapat közül iskolánk egyik csapata nyerte el a második helyet. Talán mondanom sem kell, hogy ez a második helyezés felért a győzelemmel, hiszen az első a hazaiak, a balassagyarmatiak csapata lett. A gyerekek felkészüléshez sok-sok Benedek Elek mesét olvastak el, felkeresték a könyvtárat, kutattak egy-egy könyv után. Többen éppen így fedezték fel az író csodálatos mesevilágát, történeteinek ma is tanulságos mondanivalóját. Megmozgatták képzeletvilágukat is, Gömöry Imréné a sikeres csapattal hiszen az egyik feladatuk az volt, hogy készítsék el valamelyik mese szereplőinek jelmezét. Nos, a Surový Gabriella, Zolczer Andrea, Záhorszky Erika, Pál Kornélia összetételű csapat kitűnően oldotta meg a feladatokat, így lett a második. Az őket felkészítő Gömöry Imréné talán még náluknál is jobban örült a szép helyezésnek. Túl az örömön őszinte csodálattal emlegeti a nagyszerű szervezést, a gyerekekhez közelálló, tanulságos és szórakoztató feladatokat és persze a gondolatot, hogy őket, a szomszédban, de a határon túl élő kisdiákokat is bevonták a versenybe. Az együttműködés, a kapcsolat ezzel a vetélkedővel nem ért véget. A szervezők ígérték, máskor is gondolnak a Nagykürtösi járás magyar tanítási nyelvű alapiskoláinak tanulóira. A Csemadok területi választmányának titkársága pedig a továbbiakban is szívesen vállalja a közreműködést. Érdekük is, hiszen hamar felnőnek a gyerekek, s a közvetlen kapcsolat, a jó példák, a szép élmények nyomán talán természetes lehet nekik, hogy nemsokára a Csemadok-tagságot gyarapítsák. — A sikeres csapat tagjai még csak negyedikesek, nagyon remélem, hogy máskor is alkalmuk adódik a bizonyításra — fejezte be beszélgetésünket Gömöry Imréné. Gondolom, ha lehetőséget, alkalmat kapnak, rajtuk nem múlik! BENYÁK MÁRIA A HÉT 3