A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-05 / 23. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV Akkor hát hol? Következtetésem és feltevésem: szinte az egész község és az egész vidék tudja, hogy a Betekincs-csárda és környéke — a téglagyár, a Füzes, a Böszörmény — valamikor mind sajógömöri tulajdonban voltak. Ha ma körülnézünk a Betekincs-tanyán (a Rimaszombat—Rozsnyó országút és a Sajó-híd találkozásánál), már hiába keressük a még 1945 utáni népes cigánytelepet. Utolsó viskóit a nyolcvanas évek vége felé semmisítették meg. Ám kétszáz évvel ezelőtt itt hosszan (észak felé) elnyúló cigány falucska volt. A Sajó egyre gyakoribb áradása miatt azonban lakói helyváltoztatásra kényszerültek. Idős, szavahihető emberektől azt is hallottam, hogy a Báránykavacs nevű dűlőben (szintén a Sajó közvetlen közelében) egy kisebb falurész létezett. Ez is megerősíti tehát a feltevésemet, hogy valahol itt volt Czinka Panna egykori házikója és kis műhelye. Bármennyire homályos is a Czinka-család eredete, bármilyen vitás is volt egy ideig Czinka Panna születési helye, ifjúsága, élete és főképp a halála, minden kétséget kizáróan Sajógömörhöz köti. Pannának több példányban hitelesítve megvan a halotti anyakönyvi kivonata, amelyet a Sajógömöri Ev. Egyház latin nyelvű, eredetijéből így másoltunk ki, szó és betű szerint: "Anno 1772, Die 5. Febr. Sepulta est famosa Zingara Czinka Pann dicta. Ob arten camendi fidibus celebria cum core" Magyar fordításban ez így hangzik: "1772. febr. 5-én eltemettetett Czinka Pannának nevezett kiváló hegedűművészetéről híres cigányasszony. Temetését énekkar kísérte." Ezenkívül — még Mayer Béla ev. lelkész úr életében, kb. 1960-ban — volt a kezemben egy magyar nyelvű feljegyzés a temetési szertartásról (amelyet — sajnos — nem másoltam le), de a következő mondatra máig is pontosan emlékezem: "Sírja fölött két prédikáció mondatott." Végrendeletében meghagyta, hogy díszruhájában, a Csáky bíbornoktól kapott gyémántos gyűrűvel, a kedves AMATI- hegedűjével együtt temessék el. Temetése színes, szomorú esemény volt. Részt vett rajta nemcsak a falu népe, hanem a környék nevezetes földesurai, nemesei, a magyar népzene szerelmesei. Sírjánál tizenkét cigányzenekar búcsúztatta a 18. század egyik legtehetségesebb zenészét. Gyermekei sírkövet állíttattak neki, ezzel a — latinból magyarra fordított — sírfelirattal: "Csillagokig híres hegedűs Czinka Panna E sírban nyugszik. Örök hírnév fedje be szent porait. Asszony szült engem, de a hírt én szültem e névnek. Hírem messzire szállt, bárha sír befödött. Édesanyámtól csak a keserű halált örököltem, Én maradékimnak hírnevemet adom át.1" Sajnos, sírköve a századok folyamán elenyészett, elkallódott, de neve, híre és dicsősége mindmáig él a hagyománytisztelők szívében. Sírja tehát, jeltelen! Annyit azonban biztosan tudunk, hogy a mai iskola mögötti meredek domboldalon volt ekkoriban a temető, és őt is oda temették el. Idősebb cigányasszonyok még a harmincas években pontosan tudni vélték: itt volt a sírja! Nevének és a magyar zenében kifejtett munkásságának emlékéül — több évtizedes mulasztás után — a helyi önkormányzat magáévá tette a községi kultúrfelelős javaslatát, és elhatároztuk, hogy halála 220. évfordulójának évében, 1992-ben, a község erre kiszemelt területén, mellszoborral díszített emlékoszlopot állítunk. Valamennyien ismerjük a vérforraló Rákóczi-indulót. Ennek a gyökere valahol a Czinka-családban fogant meg; többen is átdolgozták (utoljára Berlioz) és ma legnépszerűbb, a világ előtt is a legreprezentánsabb magyar indulónk. Ünnepeinken — ha valahol felcsendülnek pattogó ritmusai — hajtsuk meg Czinka Panna előtt is az emlékezés zászlaját. Gömöri Kovács István Az oroszlánszerep meg az angolos pázsit Egy rádióinterjúban hallottam valakiről ezt az állítást: oroszlánszerepet játszott az új szemlélet kialakításában. A beszélő azt akarta kifejezni, hogy az illetőnek jutott a legfontosabb szerep valamiben. A legfontosabb szerepet azonban nem nevezhetjük oroszlánszerepnek. Gondolkozzunk csak el rajta, hogyan került egyáltalán az idézett mondatba az oroszlán! Bizonyára egy állandósult szókapcsolatunkból, amely így hangzik: valakinek oroszlánrésze van valamiben. Az oroszlánrész első jelentése: a legnagyobb rész, valaminek a zöme. Például: őt illeti az oroszlánrész; Tied a munka oroszlánrésze; stb. Az oroszlánrész további jelentése: valamely cselekvésben, valaminek az elérésében a legfőbb, legjelentősebb szerep. Például: A sikerben oroszlánrésze volt a vendég énekesnek; O vállalta az oroszlánrészt; Ocskay Lászlóé volt az oroszlánrész a diadalban; stb. Kertészkedőknek szóló rádióelőadásban hangzott el ez a szokatlan szókapcsolat: angolos pázsit. Azért mondhatjuk róla, hogy szokatlan, mert azt a kerti fűnövényzetet, amely minden kertész álma, amely üde zöld, sűrű, egyenletes, gyomtalan, bársonyos és elpusztíthatatlan, nem angolos pázsitnak, hanem angol gyepnek szokás nevezni. A gyep és a pázsit ugyan rokon értelmű szavak, mégsem cserélhetjük fel őket minden esetben. Ami pedig az angol és az angolos melléknév jelzői használatát illeti, ez a két melléknév elég ritkán felcserélhető. Nézzük meg először az angol melléknév jelentéseit! 1. az angolok közé tartozó személy — például: angol férfi; 2. angolokból álló csoport, az angolok államát, nemzetét képviselő, jelképező — például: angol hadsereg, angol zászló; 3. az angolokra jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos, náluk szokásos dolog — például: angol bajusz, angol hidegvér, angol kert, angol mérföld, angol pipa, angol kosztüm, angol szabás stb.; 4. az angol nemzet történeti élete folyamán létrehozott, az angolok által termelt — például: angol birodalom, angol ipar, angol sport, angol irodalom, angol áru, angol iparcikk stb.; 5. az angolok által lakott földre, annak viszonyaira jellemző, e földön tenyésztett, onnan származó, illetve arról elnevezett — például: angol agár, angol éghajlat, angol telivér, angol gyep; 6. az angolok nyelvére vagy az e nyelven keletkezett irodalomra jellemző, abban használatos, az angol nyelv tanításával kapcsolatos — például: az angol segédigék, az angol romanticizmus, angol lecke, angol tankönyv, angol szótár stb. Az angolos melléknév bennünket érdeklő jelentése a következő: az angoloknál szokásosra emlékeztető, olyan mintha angol volna — például: angolos bajusz, angolos kiejtés, angolos fellépés, angolos szoknya, angolos szabás, angolos távozás. Amint látjuk, az angol és az angolos melléknév néhány jelzős kifejezésben felcserélhető. Nincs például lényeges különbség az angol bajusz és az angolos bajusz, az angol kosztüm és az angolos kosztüm vagy az angol szabás és az angolos szabás közt. De például az angol kert helyett nem mondhatunk angolos kertet, az angol pipa helyett angolos pipát, az angol telivér helyett angolos telivért és bizony az angol gyep helyett se mondjunk angolos gyepet vagy éppenséggel angolos pázsitot. Természetesen az angolos melléknévnek és az angolosan határozónak is megvan a maga pontosan meghatározott jelentésköre. A távozás nem lehet angol, csak angolos; aki búcsú nélkül, észrevétlenül távozik valahonnan az angolosan távozik, nem angolul. A félig sült hús is angolosan sült vagy angolosan készített hús. Van néhány angol- előtagú összetételünk is, amelyeket természetesen nem lehet angolos jelzővel ellátott szókapcsolattá átalakítani. Ilyen például az angolkór, az angolkürt, az angolpark, az angoltapasz, az angolszalonna. MAYER JUDIT A HÉT 15
