A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-02 / 18. szám

HÍRMONDÓ AZ SZMPSZ II. KÖZGYŰLÉSE Komenský 400. születésnapján Szlovákia magyar pedagógusainak csaknem 200 fős delegációját eredetileg — a Sárospa­taktól, a morva tudós egykori működésé­nek színhelyétől alig 20 km távolságban, de a határ innenső oldalán található — Szőlőske (Viničky) kívánta vendégül látni. Technikai okokból azonban mégis Szo­­motor lett az SZMPSZ II. közgyűlésének színhelye. Az öszejövetelt megtisztelte jelenlétével Kántor Sámuel környezetvé­delmi szakember, Kállai Eszter, a ma­gyarországi "...szépen, emberül..." moz­galom elindítója, Dobay Béla, a sárospa­taki önkormányzat iskolaügyi bizottságá­nak elnöke, Máté László, a Csemadok Országos Választmányának képviselője és Peter Bačkovský, a tőketerebesi tanügyi hivatal vezetője. A szervezők a tanácskozás mottójául egy örökérvényű Fábry-idézetet választottak: "A nyelvvé­delem: szellemvédelem, embervédelem. Aki nyelvet bánt, embert sért." Tolcsvay Antal üdvözlő szavait követő­en dr. Pukkai László elnöki beszámolója következett. Pukkai bevezetőjében utalt arra, hogy sajnos a Komenský-évforduló sem jelent biztosítékot anyanyelvi kultú­ránk fennmaradásához. Az elmúlt két esztendő munkájának általános értékelé­sében kiemelte azon igyekezetüket, hogy Szlovákia más pedagógusszövetsógeivel FIGYELEM ! Lapunk 52/1991. számában ver­senyt hirdettünk 10 szelvény — 10 nyeremény címmel. Szerkesztőségünk címére 136-an küldték be az összes (10) szel­vényt, és nagyon sokan mellékel­tek közülük írást vagy fényképet. További 28 olvasónk csak a szel­vények egy részét küldte be, ezért sajnos, a sorsolásban nem vehet­tek részt. Zsákbamacskát nyertek: 1. Botlóné Benkovics Judit, So­­morja 2. Alföldi Ágota, Alsóhatár 3. Elgyütt Menyhért, Zsére 4. Baraxa Katalin, Rozsnyó 5. Motyl József, Komárom 6. Matica Ján, Tallós 7. Marczell Ferenc, Balázsfa 8. Szabó Vilmos, Vága 9. Kovács Ildikó, Rimaszombat 10. Vataščin Éva, Párkány Minden arra érdemes beküldött kéziratot, fényképet lapunkban fo­lyamatosan közölni fogunk, és ezért honoráriumot utalunk ki. A nyerteseknek gratulálunk. A SZERKESZTŐSÉG konföderációra lépjenek, s szervezetük a jövőben ne csak a szlovák pedagógusok szövetségének szekciójaként működhes­sék. Hangsúlyozta, hogy a közös igazga­tás alatt álló iskolák szétválasztását továbbra is napirenden kívánják tartani, az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi főosztályának létrehozását pedig májusig szeretnék tető alá hozni. Szó esett továbbá a deáki Nyári Egyetemről és szövetségen belül a gazdasági tervezés nehézségeiről. Végül járásokra lebontva értékelte a komáromi közgyűlés óta végzett munkát. Ezt a gazdasági beszá­moló, majd az Alapszabályzat, illetve a Programjavaslat módosításokkal tarkított elfogadása követte. A déli órákban — a tanácskozást megszakítva — a Csehszlo­vákiai Magyar Tanítók Énekkara köszön­tötte a pedagógusokat Janda Iván, Stu­­bendek István és Vas Lajos karnagyok vezetésével. Vas Lajos ezúttal is meg­énekeltette a hálás közönséget. A délutáni program az Együttélés Poli­tikai Mozgalom, valamint az MKDM üd­vözlő levelének felolvasásával kezdődött, majd "az elmúlt évtizedek szellemében" a küldöttek az egyetlen jelöltből (titkos szavazással!) az SZMPSZ élére ismét dr. Pukkai Lászlót választották. A közgyűlés legnagyobb érdeklődéssel várt pontja ezúttal is a vita volt, amelyben a küldöttek kollégáik elé tárhatták gondjaikat, észre­vételeiket, esetleges sérelmeiket. VIRÁGOK SEREGSZEMLÉJE A Flóra Olomouc Nemzetközi Virágkiállítás ez alkalommal mindössze négy napig tart és főleg kereskedelmi jellegű lesz. Az ötvenkét hazai és hetvenhat külföldi kiállító vágott, cserepes, szárított és művirággal van jelen. Eddig a hazaiak mellett a legnagyobb érdeklődés a holland, osztrák és a magyar­­országi kiállítók termékei iránt volt. A virágkiállítással egyidőben rendezik meg a Tavaszi Kerté­szeti Vásárt, amelyen ötven vállalat, kft, magánszemély vo­nultatja fel legújabb termékeit. A szervezők nem titkolt szán­déka, hogy a kiállítás ideje alatt az egész város ennek a jegyé­ben éljen, ezért számos ver­senyt — pl. A legszebb kiraka­tért — a kiállítási területen kívül rendeznek. (km) Csík Zoltán az alternatív programok bevezetésének kísérletéről szólt; Csicsay Alajos az oktatásügy teljes átszervezését, tartalmi feltöltődését, illet­ve a pedagógusképzés mielőbbi megol­dását szorgalmazta. Mindazonáltal hang­súlyozta, hogy az oktatás átszervezése a szlovák pedagógustársadalom támoga­tása nélkül reménytelen vállalkozás. Pá­linkás Zsuzsa, aki Komáromban egy pedagóguskönyvtárat szeretne létrehozni, a legfontosabb feladatnak a pedagógus­hiány felszámolását tartja. Fodor Attila a mai szakszervezet lebontását sürgette, hiszen azontúl, hogy ez a szervezet szerencsésen átmentette magát, már rég nem képes feladatainak ellátására. A jelenlévők népes tábora hangos nemtetszéssel fogadta a hírt, mely szerint Nyitra nem tudja gazdasági szempontból felvállalni az átképzési célokat szolgáló kassai és komáromi konzultációs közpon­tok létrehozását. Pedig az egyre-másra bezáró óvodák állás nélkül maradt óvónői is az átképzési lehetőségek feltétlen támogatására kérték az SZMPSZ-t. Szkladányi Endre ismételten arra figyel­meztetett, hogy minden panasz csupán pusztába kiáltott szó addig, amíg a minisztérium nem hajlandó a nemzetiségi oktatásügy terén konkrét állásfoglalásra. Pukkai László egyúttal a hozzá intézett kérdésekre is válaszolva leszögezte: Nyit­ra a szakoskópzést egymaga képtelen felvállalni, de Magyarország kész a se­gítségnyújtásra. Pék Zoltán erre reagálva sajnálattal jegyezte meg, hogy saját erőből már szinte semmire sem vagyunk képe­sek, s a Magyarország nyújtotta adomá­nyokra kell támaszkodnunk. A leglényegesebb gondolatok kimondá­sára és a közgyűlés hangulatának jellem­zésére Máté László és Simon Mária vállalkoztak felszólalásaikban. Az előbbi az SZMPSZ-nek a szlovák pedagógus­­társadalomban elfoglalt helyével kapcso­latban kijelentette: Hátrányos helyzetünk elsősorban abból adódik, hogy a politikai mozgalmak mostohagyermekei lettünk, akik nevünkben, de ellenünk politizálnak. Nem lehetünk elégedettek a kisebbségi oktatásügyben elért eredményeinkkel sem, hiszen nem tudtunk élni lehetősé­geinkkel. Hiányzik a szövetségből a jó értelemben vett radikalizmus, a határo­zottság és a kiállás. E közgyűlésen is a fásultság, a beletörődés, a középszerűség hangulata vált uralkodóvá. Simon Mária úgy érzi, napjainkban is minden a régi kerékvágásban halad tovább, s ez alighanem azzal magyaráz­ható, hogy nem történt a posztokon igazi őrségváltás. Felháborodásának adott han­god amiatt is, hogy a politikai pártok elsősorban egyéni érdekeiket tartják szem előtt ahelyett, hogy tudatosítanák: ma itt elsősorban a szlovákiai magyarság jövő­jéről van szó. ZSEBIK ILDIKÓ A HÉT 9

Next

/
Thumbnails
Contents