A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-02 / 18. szám
FIGYELŐ NÉPRAJZ MINDENKINEK Egy tájmonográfia margójára avagy A konokság dicsérete ségi életben milyen szükség van ilyen emberek kialakulására, abban, azt hiszem, mindannyian egyetértünk. És éppen ezért nem mulaszthatjuk el felhívni a szülők figyelmét arra, hogy a lelkileg független ember kialakulását mennyire megnehezíti minálunk egy belső gátlás, a konformizmusra való belső hajlamosság, amely benne lappang a magyar lélekben, valószínűleg bennünk is, akik akár az iskolában, akár az iskolán kívül nevelésügyi munkát végzünk. Ez a légkör, amely még ma is emyesztőleg hat a lelkekre, onnét ered, hogy az uralmon lévő tényezők nem láttak szívesen az övéiktől eltérő, önálló véleményeket, öntudatos meggyőződéseket azokban, akik tőlük függtek. Az állami alkalmazottak nagy seregei például, ha véleményük netán homlokegyenest ellenkezett is a kormánypárt felfogásával, kénytelenek voltak egzisztenciájuk érdekében gondosan véka alá rejteni felfogásaikat. Uralkodó politikai párt és uralkodó társadalmi osztály egyaránt kitűntek abban, hogy közéleti célok érdekében megakadályozzák az öntudatos meggyőződés és elvhűség .kifejlődését a tőlük függő egyénekben. így termelődött ki az a szárnyaszegett mameluk nemzedék, amelynek sem önálló meggyőződése, sem szilárd gerince nem volt, és amely ezért engedelmesen behódolt minden uralkodó iránynak. Ezért lelkiismeret-vizsgálatot kell tartanunk és fel kell adnunk önmagunknak a kérdést: ráeszméltünk-e vajon arra, hogy a nemzeti lét szempontjából mekkora értéket jelent a szilárd jellem? Ráeszméltünk-e vajon arra, hogy szilárd jellem öntudatos meggyőződések és elvhűség nélkül nem létezik? Vajon azok, akik ma a kisebbségi nemzetnevelést irányítani akarják, rádöbbentek-e arra, hogy az öntudatos meggyőződés, még ha ellentétes is az övékkel, nagyobb értéket jelent nemzetünk jellemessége szempontjából, mint a velük való meggyőződésnélküli egyvéleménynevelés? Megértettük-e vajon azt, hogy csak annak van igazi, értéke, ami a lélek legmélyéről fakad? Értjük-e már, hogy mindenfajta nemzeties megnyilvánulás, amely nem őszinte meggyőződésből fakad, hanem más okokból, teljesen értéktelen a magyarság szempontjából? Magunkévá tettük-e fenntartás nélkül ezt az álláspontot? Félek, hogy még nem. Még mindig vannak közöttünk, akik konformizmusra, mameluk követőkre áhítoznak. Még mindig vannak, akik nem tudnak lemondani a mamelukgyártó módszerekről. Még mindig nem anakronisztikus nálunk a fogalom, hogy »lelkek a pányván«... Vigyázat! A konformizmusra nevelt magyarra sem számítani, sem építeni nem lehet. Ma a mi irányunkat követi, holnap az ellenkezőjét. Ma még ilyen, holnap amolyan lesz. Az szerint, ahogyan az érdekei megkívánják..." Csáky* Pál Fotó: Gyökeres Gy. Lassan másfél évtizede, hogy egészen kezdő néprajzkutatóként először vetődtem el a festői Gömörbe. A táj szépsége, néprajzi és művelődéstörténeti gazdagsága — túlzás nélkül mondhatom! — egész életre szóló benyomásokat hagyott bennem. Ezt az első találkozást B. Kovács István szíves és rábeszélős invitálásának köszönhetem. Annak a B. Kovács Istvánnak, aki magas szintű szaktudással felvértezve, jól értelmezett lokálpatriotizmussal áthatva tiszteletreméltó konoksággal azóta is kitartóan dolgozik egy, általa (félig tréfásan, félig komolyan) "gömörológiának" nevezett tudományos irányzat kialakításán. Egy olyan kutatási szemléletet takar ez a talán erőltetettnek tűnő szóképzés, amely az adott régió (jelen esetben a történeti Gömör) kultúráját, történetét, néprajzát, természetföldrajzi adottságait stb. egy egységes egészben látja és láttatja. Természetesen lakói nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásától függetlenül... Nagyjából ugyanebben az időben történt (hogy még egy darabig a személyes emlékeknél maradjak), hogy B. Kovács István rávette néhány kisalföldi fiatal kollégáját arra, töltsenek el együtt néhány napot, hetet a gömöri Vály-völgyben. Ez az ott-tartózkodás persze nem volt öncélú, hiszen ki-ki saját témájában néprajzi kutatásokat is végzett. Akkoriban az a cél lebegett lelki szemeink előtt, hogy egykor sikerül majd megírnunk a Vály-völgy néprajzi monográfiáját. Később aztán másként alakultak a dolgok. A távollévők más-más kötelességei meghiúsították a nagyszabású tervet. Elkészült viszont néhány dolgozat, amelyek, ha nem is monográfiaként, s ha eléggé kacskaringós úton is, de végül mégiscsak megjelentek a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke gondozásában. A tervezett, megálmodott monográfiából akkor tehát nem lett semmi, ám B. Kovács István nem hagyta annyiban a dolgot (ha nem tudnám róla biztosan, hogy "katolikus", minden bizonnyal "nyakas magyar kálvinistának" gondolnám). Tovább szorgalmazta a Vály-völgyi monográfia elkészültét, megjelentetését. Most már azonban nem néprajzi összefoglalásban gondolkodott, hanem egy átfogóbb, nagyjából a "gömörológia" kívánalmainak megfelelő összegezésben (ehhez persze gyakorlati okok is vezethették: nyilvánvalóan egyszerűbb, adottabb helyi viszonyok között is egy multidiszciplináris kutatógárdát összehozni, mint egy néprajzos specialistákból álló csapatot!). Nem volt egyszerű dolga, hiszen amellett, hogy megfelelő szakembereket kellett találnia és az ügynek megnyernie, még a kiadás anyagi vetüléseit is meg kellett oldania. Ehhez hathatós segítséget nyújtott a helyi mezőgazdasági szövetkezet, önkormányzat, Csemadok alapszervezetek, illetve a Csemadok Területi és Országos Választmánya. Végül, de nem utolsósorban a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, amelynek most induló könyvsorozata, a Népismereti Könyvtár nyitó köteteként jelent meg ez a rendkívül gazdag tartalmú, közel félezer oldalas, fényképekkel, rajzokkal, térképmellékletekkel ellátott kötet. Az szinte képtelenség, hogy az adott keretek közt részleteiben mutassam be a müvet, így inkább csak — tartalmasságát érzékeltetendő — néhány érdekesebb témakört emelnék ki. Az összegzés igényével íródott a Vályvölgy földtanának és természeti földrajzának áttekintése Gaál Lajos tollából. Ugyancsak összegzés, a történeti néprajz becses kis darabja, szlovákiai magyar viszonylatokban úttörő munka, B. Kovács István tanulmánya, A Vály-völgyi nópólet történeti rajza. Benne elsődlegesen a társadalmi, jogi, valamint gazdasági, gazdálkodási kérdések dominálnak olyan sajátos egységbe olvasztva, amely híven tükrözi vissza a helyi népélet egészét a 19. század végéig. A 20. századi helytörténet vázlatát Kovács Tibor adja egy külön dolgozatban, míg Dénes György és Benedek László munkáját (A Vály-völgy földrajzi nevei) művelődéstörténeti-nyelvészeti kincsesbányának is mondhatnók. Adataikat egyrészt régi oklevelekből nyerték, másrészt az idős emberek visszaemlékezései alapján gyűjtötték össze. Művelődés- és művészettörténeti jelentőséggel bírnak a völgy neves szülötteiről (Vályi-Nagy Ferencről, Bodon Antalról és Abrahámról, illetve Forgon Mihályról), valamint a völgy műemlékeiről írott dolgozatok. A kötetet különböző levéltári dokumentumok is kiegészítik. Azzal a szervező-szerkesztő-alkotó munkával, amelyet a szóban forgó kötet lapjai rejtegetnek — úgy vélem — B. Kovács István megtett mindent, amit az adott körülmények között egy ember megtehet. Olyan maradandó művet tett le az asztalra, amelyre csak büszkék lehetünk! Még nagyon sok ilyen konok emberre lenne szükségünk! A kiadvány jelenleg a Vály-völgy falvaiban, Rimaszombatban, a Csemadok Területi Választmányán, a Gömöri Múzeumban, illetve a komáromi Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztályán vásárolható meg. LISZKA JÓZSEF A HÉT 5
