A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-18 / 16. szám
igazságokat kereső embert, a közösségért cselekvő, önmagát feláldozni is tudó embert... Korok jönnek, korok mennek. De az igazi összhang a világban nem következik be. Jézus az ember tökéletlenségét és a tökély felé vezető utat hirdeti meg! Miközben a gyarló ember visszakozni igyekszik, magyarázatot talál tévelygéseire, felmentést keres. Jézus a tudatos életvitelt hirdeti meg újra és újra. És csaknem két évezreden át ezt a hitvallást fogadják és erősítik meg Jézus legjelesebb követői. így pl. Assisi Szent Ferenc, Szent Domonkos és Kempis Tamás... Észmólésünk után — hitünket erősítve tartsunk önvizsgálatot és bűnbocsánatot, törekedjünk létezésünk tudatos átélésére, tanltja Jézus. Önmagunk tökéletességét csakis mások — szeretteink, ismerőseink — által tudjuk elérni. Lélekben kitárulkozva, másokra figyelve, nyíltan kell élnünk. Másokért kell léteznünk, mert csakis ez a járható (üdvözítő!) út! "Én mindig Te vagyok. Benned viszont én rejtezem!" Fel kell egymást fedeznünk, mert ezáltal fedezzük fel önmagunkat, gyarlóságunkat és erényeinket. Ne feledjük: ahol ketten vagyunk, ott jelen van az Isten. És minél többen fogunk össze, hogy ezáltal egymást kiegészítsük, annál közelebb kerülünk az egyetemeshez, magához Istenhez. Ha egyedül vagy: telítve vagy kételyekkel-bizonytalanságokkal, gátlásaid vannak, félelmeid, békéden vagy és alighanem képtelen az önzetlenségre. Ha egyedül vagy: lélekben kevésbé tudsz rugalmas lenni, odaadó, segítőkész stb. Tested törékenysége, igényed, érzelmi világod befolyásol. Érzékeid pedig csalnak. Az egyszál ember buktatók közt hánykódik. És csupán ritkán adódik számára — évente talán csak néhány percnyi — felhődén boldogság: az egyszál ember végtére is ösztönösen él! Ahhoz, hogy rugalmasabbá, derűsebbé és ezáltal teljesebbé váljak: tudatosan kell élnem, nyitottan, önzetlenül. Mindezekről Jézus Krisztus a könyörtelenül elnyomott vidéki embereknek beszólt. Azokhoz intézte szavait, akik gyakran számkivetve, embertelen körülmények közt sínylődtek, s akiket az írástudók — a szadduceusok és farizeusok — megvetettek. Jézus e nincstelenek közé érkezett. Közülük választotta ki a legszűkebb hallgatói réteget: a tanítványokat is. És tanítása néhány esetben hozadékokkal járt. Jézus a tudatos éledormát, a tudatos szeretetet és megbecsülést, az önzedenséget hirded meg. Két évezred alatt a Föld népessége jócskán gyarapodott, de az ember még sohasem volt ily didergőn magányos, mint a XX. században. Olvassuk csak el Sartre, Cortázar és Camus írásait: az egzisztencializmus és a tropizmus irodalmi "hozományait”, és menten szembeötlőbbé válik a zsákutca. Az ember s az egész emberiség egy rosszul értelmezett egzisztenciális állapotba sodródott, keleten és nyugaton egyaránt. Fegyverek, napi vérengzések, ipari szerencsédenségek közelségében létezünk. A tegnapot és a mát még megadták. A holnapot senki sem ígérte. Sajnos, ma a társadalmak szétzilálódnak az egyszál emberekre. Könyörtelenekké, felszínesekké váltunk. A pillanatokért létezünk és loholunk. A pillanatokra esküszünk fel. Tévúton járunk. Csakhogy ezt nem könnyű beismernünk. A pillanatok jegyében emelünk kést és kardot, s gyújtunk gyertyát is olykor... VAJKAI MIKLÓS (--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------BABITS MIHÁLY Ajtatos párbeszéd húsvétra EMBER MONDJA Hogyan támadjak föl, Jézus, hogyha nem éltem soha? Föltámadni csak az tud, ki ólt és meghalt valaha. Én csak sírok, és nem égek, mint a hitvány tűzifa. LÉLEK MONDJA Sírj hát! és ne hajts a szóra hogy sírni se szabad már. Sírj, de sírj úgy, hogy sírásod messzebb sírjon magadnál! Ez is élet! Óh bár minden ember helyett sírhatnál! JÉZUS MONDJA Hallod, hallod, Jézus mondja: "Én ontottam véremet minden emberért, hogy jusson véremből mindenkinek: te meg adj ma könnyeidből akinek még nincsenek!’ EMBER MONDJA De hogyan lehessek főniksz, míg szememből könny szakad? Mégha lángokat sírhatnék! mert a könny csak oltogat, s aki nem ég és nem lángol, nem lobbanthat másokat. LÉLEK MONDJA Emlékszel, hogyan sóhajtott oltárnál egy szent leány? "Óh milyen nehéz azt tenni, amit a Jézus kíván!" Ó is sírt, s az angyalok bús csókja kéklett ajakán. A SZENT LEÁNY SÓHAJTÁSA "Óh milyen nehéz azt tenni, amit a Jézus tanít! De milyen boldogság ép hogy ilyen nehéz valami: mily boldogság a keresztet gyenge vállal hordani!" Zsendül már a tavasz Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán. Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét. Halk fák gyönyörű gyöngéd ujja rajzol a színes ég hártyájára bogas kínai titkokat. Friss fürdő a világ, enyhe sugár legyez. Déltől harmatos estig járhatsz könnyű kabátban és olvashatsz a napon, kéjjel izelgetvén olcsó hírlapodat s borzatag ámulván országok születésén, népek vészteli életén, míg körötted a fák nőnek, a rügy búvik a fú sarjad, a fűz sárgul, a mandula habzik, mint a szökőkút, ejtve szirmai záporát minden szélre. Be jó volna ma bolygni mint hajdan bolygtam e bölcs otthoni tájakon hetykén, sorra köszöntve Sédéi Sárvizet és Siót. A HÉT 17
