A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-18 / 16. szám
HÍRMONDÓ Csodálatos harmónia... Ritka élményben részesülhettek, akik március 18-án ott voltak a Szlovák Rádió koncerttermében, a világhírű budapesti művészházaspár — Ránki Dezső és Klukon Edit négykezes estjén. A Ránki házaspár nemcsak a vonzó műsorválasztással, tökéletes és koncentrált játékával bűvölte el a közönséget, hanem azzal a belső csenddel és csodálatos harmóniával, amely kettejük között az est folyamán végig ott lebegett. Műsorukban francia szerzők (egykori kortársak) — Claude Debussy (1862—1918), Erik Satie (1866—1925) és Maurice Ravel (1875—1937) eredeti négykezes zongoraműveiből hangzott el pazar válogatás. Az egyetlen kivétel csak Debussy természetpoézise, az Egy faun délutánja című zenekari költeménye volt, melynek négykezes átirata Reveitől származik. Debussy természetzenéinek sajátossága a hangulatteremtő képesség, impresszionisztikus ábrázolással. Az Egy faun délutánján mitologikus tájképet varázsol a hallgató elé. Az olümposzi ligetek antik világának légkörét az előadók nagyszerűen érzékeltették leheletszerű játékukkal. Ezután még három Debussy mű hangzott el — a Kis szvit, a Skót induló, valamint a Hat antik felirat, melyben tökéletesen megmutatkozott, hogy mindketten egyformán képesek arra a befelé fordulásra, meditativ koncentrációra, amit ez a mű megkíván. Debussy finom harmóniái, színhatásai a legintimebb és leglíraibb interpretációban jelentek meg. Erik Satie, a francia fiatal zeneszerzők, a Hatok (Tailleferre, Auric, Durey, Honegger, Milhaud, Poulenc) szelemi vezére volt. Tagadott mindent, ami romantikus, tagadta Wagner, később barátja Debussy zenéjét is. Késői zongoradarabjait meghökkentő címekkel, humoros vagy groteszk előadói utasításokkal látta el. Ilyen az elhangzott Három darab körteformában című kompozíció is, melyet 1903-ban komponált Debussy megjegyzésére, miszerint Satie-ből hiányzik a formaérzék. A tételek címei sem mindennapiak: 1. Mintha elkezdődnék, 2. Ugyanaz folytatásban, 3. Ráadás-szószaporitás. Ebben a szatirikus tréfában nem is annyira a pianisztikus bravúr a fontos, hanem a mű hangulatának, s főleg Satie iróniájának visszaidézése, tükrözésére. Ez a Ránki házaspárnak nagyszerűen sikerült. Befejezésként két Ravel mű hangzott el. A Bolero — a szerző legismertebb és legnépszerűbb alkotása. 'Modem tánctétel, teljesen azonos dallammal, harmóniával és ritmussal... a változatosság egyetlen eleme a crescendo alkalmazása...' — így jellemezte Ravel e művét. A mű négykezes előadását a technikai perfekción felül itt is a kidolgozottság s mindenek felett a fegyelem és intelligencia határozta meg. Ravel kitűnő hangszerelő volt. Saját zenekari műveit először általában mégis zongorára komponálta. Ilyen a Spanyol rapszódia is, melyben tágabbra nyíltak a kifejezés lehetőségei, s bebizonyosodott, hogy oldottabb, akár virtuóz szakaszok is változatlan összhangban szólalnak meg Ránki Dezső és Klukon Edit kezében. "A zenének szépnek kell lennie, és elsősorban gyönyörködtetés a feladata...' — Debussy gondolata s egyben művészi hitvallása ezen az estén valóra vált. S hogy ez megtörténhetett s részesei lehettünk, köszönet jár a Magyar Kulturális Központnak, melynek meghívását elfogadva először mutatkozott be közös koncerten a pozsonyi közönségnek a Ránki házaspár. Horváth Katalin Fotó: Prikler Kassák Pozsonyban Kassák Lajos festményeiből, kollázsaiból, grafikáiból és könyveiből nyílt kiállítás Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Galériában 1992. március 26-án. Az április 26-ig megtekinthető tárlat része az Hommage Kassák című összeállítás, amelyet 48 cseh és szlovák képzőművész alkotásaiból válogattak. —lamór— Fotó: Gyökeres György 8 A HÉT
