A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-18 / 16. szám
IlilllHliPllil SZÓL A RÁDIÓ LUTI RA VAGY SElt IMI? Egy sajtókampány és ami mögötte van A hazai magyar kisgyerekeknek és szüleiknek aligha kell bővebben magyarázni, mi is az a Lutra és a Lutra-album. Szlovákia déli tájaira már begyűrűzött korábban ez a világszerte elterjedt ragasztgatós és csereberélős játék. Szóval tudtuk mi a Lutra már jóval azelőtt, hogy megjelent a csehszlovák piacon, szlovákul, csehül és magyarul. Most viszont úgy tűnik, hogy a pandamacit, a WWF szimbólumát a címlapján közlő album körül alapos botrány akar kerekedni. Előbb néhány cseh lap és most a minden szenzációra éhes Zmena harapott rá az ügyre. Az történt ugyanis, hogy az album hátsó oldalán feltüntettek vagy féltucat hazai környezetvédő szervezetet, a Zmena szerint e szervezetek beleegyezése és tudomása nélkül. Persze a "nem zörög a haraszt..." esete azért most is fennáll, na de minden igaz, ami az újságokban írva van. A P.I.K. Art somorjai székházéban korántsem tartják kényesnek az ügyet, és Gyurcsis Imre igazgató úgy véli, valakik jókora pénzösszeget akarnak besöpörni a Lutrától, ám erre semmi esélyük. A következő beszélgetés az Új Hullámhossz 1992. március 7-én közvetített műsorában hangzott el. — Tulajdonképpen miről van szó? Lutra - vagy magyarellenes kampányról? Mi van a Lutra-botrány hátterében? — Hát azt, hogy botrány, eleve elutasítom, kampányról van szó, a természetvédők által szervezett és felfújt kampányról, akik sajnos véletlenül belekerültek a Lutra-album hátsó oldalára, de nem mint közreműködők vagy alkotók, hanem azzal a naiv szándékkal tettük be őket, hogy ezáltalJs propagáljuk a természetvédőket. Ók ezt másként értelmezték, úgy, hogy ebből talán pénzt lehet csinálni. — Valami hiba az Önök részéről mégiscsak történt?! — A hiba ott csúszott be, hogy a kollégám a szlovák környezetvédőkkel — akiktől a címeket kapta — csak szóban egyezett meg. A megállapodást írásban kellett volna megkötni, ez szent igaz. Mi jó szándékkal tettük be őket az albumba azzal, hogy így a környezetvédelem a gyermekek körében propagálva lesz. Most viszont perrel fenyegetőznek, reményeik szerint pár millió koronát szándékoznak rólunk leakasztani. Én úgy érzem, hogy ez egy félresikerült szándék. A környezetvédelemre mi magunk ajánlottunk fel jelentős összeget, de csak pontosan meghatározott akcióra. — Viszont a Zmenában tudnak szorozni. Kiszámították, hogy ha egy album 1000 koronába kerül és 700 000 példányban jelent meg, akkor a Lutra haszna 700 millió. Hogy is állunk tehát a számokkal? — Hát mit mondjak, nagyon boldog lennék, ha ekkora lenne a nyereségünk, akkor talán mi lennénk a leggazdagabb cég. A rossz szándék és a demagógia viszont itt mutatkozik meg a legjobban. — Tény viszont, hogy egy album teljes elkészítéséhez legalább hatvan tasakot kell venni, amelyek darabja tíz korona. Tehát nem ezer, hanem hatszáz korona egy album. Ez azért sok szülő zsebének tényleg jelentős összeg! — Mi tudatában voltunk annak, hogy ez valóban, így egy hangzásra nagy összeg. Éppen ezért terveztük az albumot, tehát a teljes elkészítését tíz hónapra. Nem egyszeri kiadásról van szó, a gyerek ezt képes megspórolni a fagyipénzen, vagy máson. Igaz, történtek csodák, voltak, akik két nappal az album megjelenése után már be is küldték a kitöltött szelvényt, de hát vannak módosabb szülők. Tíz hónap tehát a beküldési határidő, viszont ebből az albumból a gyerek tanul, a csereklubokban barátokat szerez, megismer veszélyeztetett állatokat, sok esztétikai élményben van része. Tehát szó sincs arról, hogy mi a szülők zsebéből haszontalanságra lopnánk ki a pénzt, mint ahogy ezt egyes újságok, a pénzt szerezni akaró szervezetek hatására állítják. — A Cseh Környezetvédők Szövetségének nevében Radko Zábrana az újságoknak többek közt azt nyilatkozta, hogy "... semmi közünk a somorjai aranyásókhoz..." Szóval aranyásók Lutraék? — Hát ha olyan módon számolnak, mint ahogy azt a Zmena tette, hogy a 700 ezret beszorozzák ezerrel, akkor tényleg úgy tűnhet, hogy aranyásók vagyunk. Sajnos nem így van. Amikor az első félévet lezártuk, tulajdonképpen veszteségesek voltunk. A kiadásaink nagyok, a vállalat kiépítése is rengetegbe került, sokba kerül a terjesztő hálózat is, hisz logikus, ingyen nem terjeszti, nem árulja senki, és már a környezetvédelemnek is jelentős összeget juttattunk. — Hallom, hogy van a Lutrának fogadott gyereke, pontosabban fogadott elefántja? — Hát nemcsak fogadott elefántunk van, hanem lassan már egy egész állatkertünk lesz. Amikor már nagyobb volt a haszon, kapcsolatba léptünk néhány állatkerttel. Egyik terjesztőnk hívta fel a figyelmünket, hogy a bajmóci állatkert a közvéleményhez fordult, mert nehéz helyzetbe került. Egy évre szerződést is kötöttünk, és az egyik elefánt táplálkozását mi fedezzük, mondhatjuk akár, hogy az elefánt adoptált szülői vagyunk, de a pozsonyi állatkerttel is felvettük a kapcsolatot, itt volt az első keresztelő. Egy kis pumánk van. A keresztelőn a Lutra-gyűjtő gyerekek voltak a keresztszülők. Ézek tényék, ezekről persze a minket támadó újságok hallgatnak, ez is mutatja, hogy rossz szándék vezeti őket ebben a kampányban. Ennyit tudtunk meg tehát az ún. Lutra-botrányról, amely egy szótpukkadni látszó léggömb. Persze, most már biztos, hogy per lesz a dologból, a fejleményekről természetesen az Uj Hullámhossz hallgatóit és a Szól a rádió rovat olvasóit kellő időben tájékoztatjuk. POLÁK LÁSZLÓ A HÉT 7
