A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-11 / 15. szám

AZ ORVOS VÁLASZOL Eszméletvesztés Ájulás — "Eléggé labilis egyéniség vagyok, gyakran elveszítem eszmélete­met, akaratom ellenére. Az orvosok kizárták az epilepsziás rohamkószsó­­get, ám az ájulás okait nem tudták megállapítani. Miért fordul elő velem mégis olyan gyakran?" Az eszméletvesztés, azaz az átmeneti tudatvesztés oka az elégtelen agyi vérkeringés. A nem epilepsziás eredetű ájulásnak nincsenek figyelmeztető elő­jelei, mint amilyen a görcs vagy a vizeletvisszatartási képtelenség. Ellen­ben eszméletvesztés kerülgetheti a szívbetegeket, idős férfiakat és fiatal nőket. Náluk olyan hirtelenséggel törté­nik az ájulás, amely gyakran néhány másodperces időtartamú csupán, hogy sérüléseket okozhat. Átmeneti tudat­vesztés hirtelen Idegrendszeri hatások­ra is bekövetkezhet örömre, bánatra, ijedtségre, izgalomra, fájdalomérzetre. Ilyenkor az aránytalan véreloszlás kö­vetkeztében a vér a test alsó részeiben gyűlik össze, s ezáltal az agyba keve­sebb jut belőle. Ezt előidézheti erős hőhatás, napsütés is. Az efféle ájulás­nak is lehetnek előjelzósszerű tünetei, például hányinger, izzadás, szívdobo­gás, sápadtság. Vannak olyan egyének, akik képtelenek a gyors alkalmazkodás­ra bizonyos élethelyzetekben, vagyis szervezetük és tudatuk nem tud megbir­kózni a váratlan ideghatásokkal, s az azt követő helytelen véreloszlással. A gyenge értónusú személyek vizelés után, a lassú szíwerésűek pedig bradi­­kardia esetén veszíthetik el eszméletü­ket. Az ilyen betegeknek a szívritmus­szabályozó beépítését is javasolják. Eszméletvesztés következhet be na­gyobb folyadékvesztés következtében (hányás, hasmenés) és az érpálya kóros kitágulása során, vagyis vizelet­MAGÁNŰGYEK Félelemösztön Madarakon és emlősökön végzett számos megfigyelés azt mutatja, hogy az egyes állatok által a környezet vizsgálására fordított átlagos idő tarta­ma az állatcsoport méretének növeke­désével egyenes arányban csökken. Két német kutatóban felmerült a kér­dés: vajon érvényes-e ugyanez a szabály az emberekre is? El is végeztek egy vizsgálatot egy egyetemi étkezdében. A 821, legföl­jebb ötös csoportokat alkotó egyete­mista megfigyelése során azt állapí­tották meg, hogy a fiúk több időt TANÁCSADÓ hajtó és értágító gyógyszerek használa­takor is, amikor csökken a vérnyomás. Előfordulhat ájulás olyan esetekben is, amikor azt valamilyen szívpanasz előzi meg. Ugyanis egészséges egyén is érezhet eros szívdobogást, szédülést bizonyos szituációkban. Ezek a szívpa­naszok nem utalnak kötelezően valami­lyen szívbajra, hanem a fizikai megter­helésnek, pajzsmirigytúltengósnek, vér­szegénységnek, szorongásnak lehet­nek a tünetei. Szívbillentyűhiba, lassú szívverés, ritmuszavar következtében is előfordulhat eszméletvesztés, aminek következtében az agyi vérellátás elég­telen. Szédülés, homályos látás figyel meztethet bennünket az efféle bajokra. Szédüléskor, ájuláskor a betegnek le kell ülnie, és mély lélegzetet kell vennie. Ha állapota nem javul, friss levegőre visszük, lefektetjük, a lábait megemel­jük, az arcát hideg vízzel törölgetjük, locsolgatjuk. Ha ezek a kísérletek sem járnak eredménnyel, orvoshoz kell for­dulni. Hányás, csuklás Furcsa természetű — "Gyakran küszkö­döm hányással, csuklással. Orvoshoz is fordultam emiatt, továbbá számos házi gyógymódot is kipróbáltam már, de eredménytelenül. Kérem, írjanak ezek­­neje a jelenségeknek az okairól!" Érdemi választ levélírónk panaszára nem adhatunk, csak felsorolhatjuk a hányás, csuklás okait. A hányás kórlélektana nem tisztázott teljesen. A hányásközpont a nyúlt­­agyvelőben helyezkedik el, számos in­ger hat rá, amely származhat a tápcsa­tornából, az agykéregből vagy más külső és belső ingertől. A tápcsatorna, a máj és hasnyálmirigy különféle betegségei, heveny fertőzései előidézhetnek hányingert, de a központi idegrendszertől származó kóros állapo­tok is, mint amilyen a fokozott koponya­űri nyomás, migrénes fejfájás, mérgezé­sek, sugárhatasok, a belső fül — az egyensúlyközpont betegségei stb. Há­nyást okozhatnak a belső elválasztásé mirigyek, a nemi és húgyszervek, a szív és érrendszer kóros állapotai is. Ugyan­akkor a különféle gyógyszerek, lelki zavarok, fájdalom, félelem, idegesség és még sok egyéb. Kezelés során mindig az alapbetegsógre kell gondolni. Súlyos állapot esetén a folyadék és tápanyagok pótlását is szem előtt kell tartani. A csuklás rendszerint átmeneti, jóin­dulatú jelenség, de számos betegség is okozhatja, így például a tüdő, a nyelő­cső, a hasnyál, a máj, a szív és szívburok gyulladása, a gyomor tágula­­ta, különböző daganatok, az anyagcse­re- és idegrendszeri zavarok stb. Néha a csuklást okozó ritmikus reflex meg­szakítása sikertelen lehet, ilyenkor a jelenség tartós, súlyosabb formát ölt. A kezelésnek vannak házi és gyógysze­res eljárásai. A házi, otthoni eljárásokkal a beteg figyelmét igyekeznek elterelni beszélgetéssel, ijesztgetéssel, kelle­metlen ingerek keltésével, lélegzet­visszatartással, jeges víz kortyolgatásá­­val, kristálycukor nyelésével. A gyógy­szeres kezelés idegnyugtatókat az orr­garat katéteres ingerlését, helyi érzéste­lenítését és szén-dioxid belélegzését irányozza elő. Súlyosabb esetekben, amelyek veszélyeztetik a vitális szervek működését, a rekeszt ellátó ideg bénítá­­sát is alkalmazhatják. B. P. töltenek környezetük szemügyre véte­lével, mint a lányok, és ez az idő mindkét esetben valóban csökkent a csoport növekedtével. A magányos fiú percenként 17,8 másodpercig figyel a környezetére, míg a magányos lány erre csupán 16,5 másodpercet áldoz. Három fős csoportoknál az eredmény már csak 6,7 illetve 5,8 másodperc. Ötös társaságok esetében pedig a környezetre fordított idő már igen csekély, percenként csupán 3, illetve 2 másodperc. Ebből a vizsgálatból azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy az embernek van­nak olyan magatartásbeli vonásai, amelyeket még valószínűleg azokból az időkből őrzött meg, amikor bármely pillanatban megtámadhatta egy vad­állat. A kutatók igencsak támogatják ezt az elképzelést. Megfigyelték ugyanis azt is, hogy az étkezdében a magányosok előszeretettel helyez­kednek el úgy, hogy hátukat a falnak vethessék, azok viszont, akik egyedül a tér közepére kerülnek, az átlagosnál sokkal több időt áldoznak a körülné­zésre. Persze, lehet más magyarázat is: minél nagyobb társaságban van az ember, ez annál inkább leköti a figyel­mét, és így kevesebb idő jut környeze­te szemlélgetésére. Az állatok megfi­gyelésekor kapott eredményekkel va­ló egybecsengés azonban mégis el­gondolkoztató lehet... A HÉT 23

Next

/
Thumbnails
Contents