A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-11 / 15. szám

OTT JÁRTUNK szükségeltetik — az iskola épületének felújítása. Javításra szorulnak a több mint százéves kőfalak, be kellene vezetni a vizet, a központi fűtést, ki kellene cserélni az ütött-kopott beren­dezést. A WC-ék az iskola mögött épültek. Körülnézünk az osztályok­ban. A falakról helyenként potyog a vakolat, s a régi kályhák néha nemcsak a meleget, de a széngázt is ontják. Az igazgató örömmel újságolja: a két alsó tagozatos tanteremben már megkezdődtek a felújítási munkálatok. Váradi János magánvállalkozó tíz társával együtt már két hete szorgal­masan javítgatja a falakat, cserélgeti az elkorhadt faajtókat. Addig, amíg a munkálatok folynak, a kisdiákok a helyi művelődési házban ismerkednek az írás-olvasás és a számolás mű­vészetével. Természetesen a többi tanterem felújítását is tervezik. Váradi János már el is vállalta a munkát. Csak hát ehhez pénz kell. Nem is kevés. Mindenesetre a Rimaszombati Tanügyi Hivatal megígérte, hogy se­gít. Ugyanezt tette a közelmúltban Gömörben járt iskolaügyi miniszter­­helyettes, Tóth János, akinek az iskolaigazgató átadta az iskola kér­vényét az épület javítására és kor­szerűsítésére. A kérvényt száznegy­ven szülő írta alá. Egyébként az iskolában egy ének­kar is működik. Van sakkkör, egész­ségügyi- és asztalitenisz-szakkör. A diákok rendelkezésére áll a video, a színes televízió, a nyelvi laboratórium. A gyerekek pedig örömmel használják mindezt. Ők ugyanolyanok, mint az ország más iskoláinak a növendékei. Kedvesek, aranyosak. Alig várják az óra végét jelző csengőt, hogy aztán az udvaron átadják magukat a moz­gás, a játék örömének. Hát igen, ez is egy suli. Igaz, nem éppen olyan, mint az a Suli, amelyet a közelmúltban vetített a Magyar Televízió két bugyuta Barbie és Sindy reklám közben a Walt Disney-sorozatban. Abban az iskolában minden volt a teniszpályától kezdve a könnyűbúvár felszerelésig. Persze az a sorozat az óceán túlsó partján, egy gazdagabb országban játszódott. Ez a suli meg itt van. Gömörben. Ahol pillanatnyilag az egyik legfontosabb teendő — többek között — a régi kályhák kicserélése. Kamoncza Márta Fotó: Prikler László /------------------------------------ľ-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Csak a pálma a menő! Kívül-belül tökéletes, kfvül-belül egyedül-Icuka régi ismerősöm, mondhatnám barátnőm, bár a lakóhelyeink közötti távolság meg kölcsönös elfoglaltságunk ritkán teszi lehetővé, hogy találkozzunk. Amikor azonban összekerülünk, őszintén, meghitten beszélgetünk, feltárjuk szívünk legmélyebb titkát is egymás előtt. Eddig úgy reméltem, alaposan ismerjük egy­mást. Nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is... Történt, hogy Icukáék falujában jártam, s már éppen esedékes volt a látogatás, mert ahányszor telefonon hívott, mindig sürgetően invitált, nézzem meg elkészült, új házukat. Tudtam, évek óta építkeztek, igyekeztek kikerülni a szűk, a falu gondozásában levő panellakásból, ahol tizenöt éve szoroskodtak két növekvő csemetéjükkel. Kíváncsi voltam a házra, egy jó kis beszélgetésre is vágytam, meg aztán, gondoltam, megörvendeztetem őket... Tudom, milyen boldogság, amikor valakinek a két keze munkájával létre­hozott "művét" értékelik. Icukáék háza valóban a saját kezük által épült, hétvégeken, a szabadságok idején, szülői segítség nélkül, a maguk kuporgatta koronákból és kölcsönből. Amikor megláttam a nem is házat, hanem palotát, a szavam is elállt a csodálkozástól, csak a gondolataim leg­mélyén lüktetett, hogy ilyen nekem sohasem lesz ebben a büdös életben! De hangsúlyozom egy pillanatra sem irigyeltem, mert tudtam, a házaspár két keze munkájának eredménye ez a ház. álló; hadd ne részletezzem! A nappali kényelmes foteljébe süpped­ve kezdtük a beszélgetést a ház körül­járása, megcsodálása után. Miközben Icuka a kávé, a tea, az aprósütemónyek előkészítésével foglalatoskodott, folytat­tuk a csevegést, meg a szemlélődést immár a fotelből. Egyszerre azonban valahogy hiányérzetem támadt, s mo­toszkálni kezdett bennem, hogy valami hiányzik innen, amit Icukáék régi környe­zetében megszoktam, ami egy volt velük, ami hozzájuk tartozott. S ekkor a csip­­kefüggönyös ablak előtti csenevész pál­mára esett a pillantásom. Hát persze, a növények! Hiszen barátnőmnek régi, szűk lakása tele volt pompásabbnál pompásabb virágokkal, zöld növények­kel, minden szabad sarokban, polcon, szekrényen ott díszlettek. Hová lettek? Meg is kérdeztem a sürgölődő háziasszonyt, aki nagy-nagy megdöbbenésemre a világ legtermésze­tesebb hangján mondta, hogy kidobták. — Csak nem képzelted, hogy elhoztam azt a rengeteg giz-gazt az új házba? Ezt a pálmát, ezt már ide vettük, mert tudod, ma már csak ez a menő. A pálma igen, de.a többi?! Ugyani Újra elállt a szavam a csodálkozástól. Csak néztem a sínylődő, más viszonyok­hoz szokott pálmát, aztán Icukát, és igazán nem tudtam, melyiket sajnáljam jobban... Benyák Mária _____________________________----------------------------------------------------------------------------------------------------­Egy osztrák bankember a kisvállalkozásokról Dr. Helmut Dorn Becsben, a Tabor­­strasse 10 alatt székelő Förderungsbank igazgatója. A bankot 1954-ben alapították. Jogi formája: korlátozott felelősségű tár­saság. A bank azzal a céllal jött létre, hogy a közép- és a kisvállalkozóknak nyújtson hitelt. A bécsi Förderungsbank szakem­bereinek a segítségével alapították meg 1991 őszén Pozsonyban a Szlovák Hitel­bankot. Az igazgató a bevezetőben elmondta, főleg a kisszövetkezeteket, a pékipart, építőipari vállakozókat és a turizmust támogatják. Mivel ők elsősorban a kis- és középvállalkozásoknak kívánnak hitelt nyújtani, a vállalkozó — ha olyan tervek­kel, elképzelésekkel áll elő, amely a bankszakemberek szerint nyereséges vál­lalkozást sejtet — akkor is hitelt kaphat, ha nincs rá anyagi fedezete. S hogy a bank szakemberei mennyire értik a dolgukat, azt az a tény bizonyítja, hogy az általuk támogatott tíz vállalkozásból kilenc nye­reségessé válik. Míg nálunk a gomba módra szaporodó kisvállalkozások többsé­ge rövid időn belül csődbe megy. — Ön szerint mi lehet a nyereséges vállalkozások titka? Mi minden szüksé­ges ahhoz, hogy egy kezdő vállalkozó idővel sikeressé váljék? — Az első lépés, hogy az illető alaposan feltérképezze azt a területet, amelyen vállalkozni -kíván. Ez alatt természetesen a piacot is értem. Ne sokat tervezzen, gondolkodjon, hanem ha van egy bizonyos elképzelése, vágjon bele. Ha olyan vállal­kozásba fog, amelybe munkatársakat is alkalmazni fog, nagyon fontos, hogy azok a munkatársak jó szakemberek legyenek az adott területen. Főleg Szlovákiában találkozók olyan vállalkozásokkal, ame­lyek úgymond baráti alapon jöttek létre, a munkatársaknak nincs megfelelő végzett­ségük; így aztán nem meglepő, ha a vállalkozás csődbe jut. S hogy válik sikeres vállalkozóvá valaki? Erre, azt hiszem, nincsen általános recept. Akinek ilyen ambíciói vannak — és most bizonyos mértékben ismétlem magam — jól kell ismernie azt a szakterületet, ahol vállalkozik, tudnia kell, hol, milyen az általa nyújtott szolgáltatások, termékek piaca, és persze elengedhetetlenek a kiváló szakemberek, meg a kemény, kitartó munka, de hát ezt, gondolom, fölöslegesen mondtam, hiszen ezt minden vállalkozó tudja. (km) A HÉT 3

Next

/
Thumbnails
Contents