A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-04 / 14. szám
MINERVA Rádiócsövekkel keresik az idegen civilizációk nyomát Mostanában sokszor számol be a sajtó azonosítatlan repülő szerkezetekről, illetve olyan emberekről, akik állításuk szerint találkoztak földön kívüli lényekkel, és ezekkel foglalkoznak. így amikor Almárlván csillagászt kerestem, aki a legrégebben alakított és a földön kívüli intelligenciák tudományos kutatásával foglalkozó nemzetközi bizottság, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia SETI-bizottsága társelnöke, valamint a Nemzetközi Csillagászati Unió bioasztronómiai bizottságának tagja, első kérdésemmel arra kerestem a választ, hogy mi a véleménye egy csillagásznak az ufókról. De Almár Iván még a kérdés ilyetén megfogalmazását is elhárította. Azzal érvelt, hogy ő, a csillagász, nem ért az ufológiához. Nem látott még ufót, s nem is akar róluk nyilatkozni. Semmi sem következik abból ugyanis, hogy nem hisz a köröttünk repkedő csészealjakban, azt kellene valakinek bebizonyítani, hogy X.Y., aki ezt állítja, valóban látott-e. De a bizonyítás nem a kétkedők feladata. Óriási dolog lenne, ha valaki bebizonyítaná, hogy kapcsolatba lépett földön kívüli lényekkel, de ezt eddig még senki nem tette meg. A világűr éve Provokáltam Almár professzort: miért nem vizsgálják meg az egyes bejelentéseket? így lehetne gátat szabni az álszenzációk terjedésének. De a nyugodt, higgadt magyarázatot el kell fogadni: nem a csillagász feladata, hogy pörzsölési nyomokat vizsgálgasson, s a tüdősök érvelése — már csak az időbeli késés miatt is — soha nem olyan népszerű a sajtóban, mint a "titokzatos" megfigyelés. Egy-egy ufónak vélt jelenségről nagy energiabefektetéssel, hosszú nyomozással esetleg meg lehet mondani, hogy mely természetes jelenség rejlik mögötte, publikálni is lehet a tényeket, "de ezek azért nem tudományos dolgozatok, s nem állíthatnánk, hogy ezek viszik előre a tudományos megismerést. Bár nem vitatom, hogy ilyen közleményekre esetenként szükség lenne, csak hát ki bírná ezt pénzzel, energiával?" — kérdezett vissza. S még egyszer leszögezte: nem szívesen beszél 20 A HÉT ezekről a dolgokról, mert nem ezeket tartja meghatározó fontosságúnak. Beszéljen hát arról, ami valóban fontos! — Nyár végén lesz egy nagy nemzetközi kongresszus Washingtonban a világűr nemzetközi éve tiszteletére, amelyen több ezer űrkutatási szakértő vesz részt az asztronautika, az űrhajózás és az űrkutatás legkülönbözőbb területeiről. Nagy elismerése a földön kívüli intelligenciák kutatási programjának (angol rövidítés alapján CETI-, illetve SETI-kutatásnak nevezik), hogy a hivatalos megnyitó előtti napon a világ minden tájáról érkező résztvevők számára SETI-előadássorozatot tarthatnak. Itt a legnevesebb kutatók lesznek jelen, és a sajtót is várják a tanácskozásra. — Nagyon izgalmas szakaszában tart ma a földön kívüli intelligenciák kutatása, mert a nemzetközi űróv kapcsán nem csak a már említett konferencia várható, hanem előreláthatólag októberben, a Kolumbusz-napon a NASA megindítja a maga szuperberendezéseit annak érdekében, hogy azt a bizonyos gombostűt megtalálhassuk a szénakazalban, azaz végigtapogathassuk az ég rádiósugárzását különféle hullámhosszokon minden eddiginél jobb felbontású és érzékenyebb berendezéssel, a világ legnagyobb rádiótávcsöveivel. Azt keressük, hogy találunk-e a zajban valamilyen jelet, valami olyasmit, ami mesterséges eredetű. Ennek a programnak az első perceiben több információ gyűlik össze, mint az elmúlt harminc évben, amióta ilyen jellegű kutatások folynak. Lehet, hogy az elején nem találnak semmit, az is lehet, hogy napokig, évekig, sőt soha nem találnak idegen eredetű mesterséges jeleket, de az tény, hogy ez lesz az első nagy szabású kísérlet. S még azt is ki merem jelenteni, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó ilyen kísérlet. Nem azért, mert elkedvetlenedünk, ha nem találunk semmit — ez is közrejátszhat persze, meg a pénzhiány —, hanem azért, mert egyre több a mesterséges zavar a Föld környezetében, a műholdak, a radarok sugárzása egyre több "zajt" okoz, ezért egyre kevésbé lehet azt a valószínűleg nagyon gyenge jelet kiválasztani, ami csillagászati távolságokból érkezik. Talán most van az utolsó pillanat, amikor a Földről rádiócsillagászati módszerrel ilyen kutatásokat érdemes megindítani. Azért vagyunk lelkesek, mert ez nagy technikai bravúr is egyúttal. Sok millió csatornán egyidejűleg mérik a beérkező sugárzást. A világ legnagyobb cólszámítógópei automatikusan feldolgozzák olyan programokkal, amelyek automatikusan kiszűrik ebből az iszonyatos mennyiségű adatból azt, ha van benne érdekes. Jel a zajban — Ez a kutatás akkor is értékes információkat hoz, ha éppen nem
