A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-04 / 14. szám

találunk idegen civilizációkra valló jelet az adattömegben, hiszen ilyen alapossággal még soha nem pásztázták le rádiótartományban a világűrt, tehát érdekes, különleges természeti sugárforrások is előbukkanhatnak a vizsgálódás során. Olyanok, amelyekre soha nem gondoltak korábban. Vannak persze más, nemzeti progra' mok is, például Argentínában vagy Ausztráliában, Japánban, Franciaországban. Voltak hasonlók a Szovjetunióban is, de ezeknek a helyzetéről most nem tudni semmit. Nem csökkent az érdeklődés tehát a téma iránt, annak ellenére, hogy az évek óta folyó kutatásoknak konkrét eredménye nincsen. Senki nem talált olyan jelzést, amely egyértelműen mesterséges eredetű lenne. De az összes eddigi kutatásunkkal eddig még csak a felszínen mozogtunk, ennek alapján nem tehetünk semmiféle egyértelműen tagadó kijelentést.

— Felhívnám a figyelmet arra a kettőségre is, hogy mindig arról szoktunk beszélni, hogy üzeneteket, jelzéseket keresünk vagy találunk, amelyeket idegen civilizációk kisugároznak. De a megfigyelések már nemcsak erre vonatkoznak, hanem a világűrbe kiszűrődött mesterséges eredetű sugárzások érzékelésére is. A földről például a rádió- és tévéadások anélkül, hogy szándékunkban állna üzenetet küldeni, kiterjednek a világűrbe, s néhány tucat fényévnyi távolságra már eljutottak azóta, hogy egyáltalán létezik a rádió. Ilyen máshol is előfordulhat, azaz függetlenül attól, hogy akar-e valaki üzenni vagy nem, felfedezhető lehet ezen a módon. Persze, ha nagy távolságról van szó, könnyebb az irányított jelzéseket felfedezni, de az említett "kiszivárgott" sugárzás is felfedezhető lenne. Kiszámították például, hogy a katonai, illetve csillagászati célokra használt nagy teljesítményű radaroknak a jelzéseit a legközelebbi csillagokról már érzékelni lehetne a földieknek megfelelő teljesítményű berendezésekkel. Tehát ha valaki a legközelebbi csillagok egyikén figyelné a Naprendszert egy hasonló érzékenységű rádiótávcsővel, felfigyelne arra, hogy itt valami történt: megváltozott bolygónk sugárzása, és valami irányított sugárzás is kilép a földről. Ezért mondom, hogy ezt a fajta kutatást érdemes folytatni akkor is, ha nem igazán tételezi fel az ember, hogy most, ebben a pillanatban felénk valamiféle határozott üzeneteket küldenének valakik.

E ponton megint bele akartam kötni Almár professzorba: — hiszen megfogalmazása eleve elutasító prekoncepciót sejtet. Óriási pénzeket fektetnek be, felfoghatatlanul bonyulult műszereket készítenek, kutatók százai dolgoznak a programokon, s ennek ellenére a tudósok azt mondják, hogy "nem igazán tételezhető fel"... Miért csinálják akkor? Vagy nem torzítja szemléletüket az eleve elutasítás?

Hit a társakban

De nem erről van szó. Ha valami nagyon értékeset keresünk, akkor az mindenképpen megéri a nagy fáradságot és az áldozatokat, még akkor is, ha nem lehetünk bizonyosak abban, hogy egyáltalán lótezik-e a keresett érték — válaszolta. S ebben az esetben a rádiócsillagászati kutatások más értelemben is hasznosulnak, ezért vállalja a támogatást a NASA is.

S azt is elmondta, hogy ezek a kutatások még az életében olyan eredményre vezetnek, aminek alapján megnyugodhatunk abban, hogy nem vagyunk egyedül a világon. Azaz hiszi, nem csak a Földön létezik élet és magasabb rendű civilizáció. És hisz abban, hogy ezeknek a kutatásoknak van értelmük, másképpen nem csinálná. Sőt, talán nem is azok érnek majd el nagy eredményeket ezen a területen, akiknek a legtöbb és legnagyobb távcsövük van. Egyegy eredeti ötlet is sokat lendíthet a kutatásokon, s néhány magyar tudós — Marx György, Balázs Béla nevét említette, de ő maga is beletartozik a sorba — elgondolásai bekerültek a nemzetközi köztudatba.

Beszélgetésünk végén — Almár Iván kedve ellenére ugyan — mégiscsak visszatértem egy kérdés erejéig az ufókhoz. Azt firtattam, hogy mit érez akkor, amikor a hatalmas nemzetközi összefogással irányított, óriási tudásanyaggal megtámogatott, a legmodernebb technikával végrehajtott kutatási program résztvevőjeként a "hétköznapi" ufómegfigyelésekről, titokzatos fényfelvillanásokról, megperzselődött leszállásnyomokról, kis zöld emberkékről olvas az újságokban? Nem bosszantó leegyszerűsítése-e a kérdéseknek, ha ilyen "megfigyelések" keresik rá a választ? Igen, bosszantó — válaszolta. S kiegészítésül hozzáfűzte: Jobban szeret azonban arról beszélni e témakörben is, ami pozitív, ami megalapozott, és nem vitatkozik azokkal, akik tulajdonképpen megszállottak, de a tudomány számára elfogadható bizonyítékok nélkül hisznek valamiben.

(Magyar Nemzet) <*

MINERVA

f —-------------------------------->

Az Ulysess

űrszonda

elhaladt

a Jupiter mellett

Az Ulysess amerikai-európai űrszonda elhaladt a Jupiter bolygó mellett, és folytatta útját a Nap felé — közölték a kaliforniai Pasadenában az amerikai Országos Űrhajózási Hivatal, a NASA központjában.

A veszélyes sugárzási övezet ellenére sikerült a manőver anélkül, hogy az űrszonda műszerei károsodást szenvedtek volna. A központon dolgozó tudósok kijelentették, hogy nagyon elégedettek az űrszonda által a Földre továbbított adatokkal, amelyeknek segítségével bővíthetik ismereteiket a Jupiter erős mágneses mezejének slruktürájáról és a mágneses mező kapcsolatáról a napszelekkel.

Az Európában készített és amerikai rakétával felbocsátott Ulysess az első űrszonda, amely a Jupiter sötét oldalán haladt keresztül. A tervek szerint 1994. júniusban érkezik el a Nap déli sarkához. A 17 hónappal ezelőtt útnak indított Ulysess a NASA és az ESA európai űrkutatási társaság közös vállalkozása. Eddig több mint 1 milliárd kilométert tett meg.

Az Ulysess már az ötödik űrszonda, amely a Jupiterhez érkezett. A hetvenes években a Pioneer 10 és 11, valamint a Voyager 1 és 2 már járt ott előtte. Ellentétben az előző négy űrszondával, az Ulysess nem készít felvételeket.

Edgar Page, az ESA tudományos koordinátora elmondta az AP amerikai hírügynökség tudósítójának, hogy az Ulysess is észlelte a Voyager-űrszondák által visszajelzett rejtélyes robbanásokat: kilenc óra és 55 percenként nagy energiájú elektronok — negativ töltésű részecskék — lövellnek ki a Jupiterről. Ennyi ideig tart egy nap a Jupiteren, vagyis ennyi időbe kerül, amíg a bolygó egyszer megfordul a saját tengelye körül. Page szerint a tudósok egyelőre nem találtak magyarázatot arra, hogy mi okozza a részecskerobbanásokat, s hogy azok időben miért esnek egybe a Jupiter forgásával.

V-----------------------------------------------------------------------A HÉT 21