A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-04 / 14. szám
ELO MULT PÁZMÁNY PÉTER ÉS ÉRSEKÚJVÁR Bartók-műveket nemcsak személyes kapcsolat alapján ismertem meg. Unokatestvérem, Lehner Jenő, a Kolischek-kvartett tagja volt, s ez az együttes mutatta be elsőként Schönberg és Bartók vonósnégyeseit. Nagy sikerrel szólaltatták meg Bartók ötödik vonósnégyesét, s ezért hatodik vonósnégyesét Bartók ennek az együttesnek ajánlotta. Ha Koiischekék Bécsben hangversenyeztek, Pozsonyba is eljöttek; utoljára a Gazdasági Kamara dísztermében hangversenyeztek (a mai Gorkij utcán). Halálakor a zenei világ már klasszikusként tartotta számon Bartókot. Nem volt azonban egyszerű és sima az az út, amely a kezdetektől különféle stíluskísérleteken át a végső világos, egyéni hanghoz vezetett. Az az idő, melyben egyáltalán tudatosítottam Bartók létezését, az expresszív és folklór jegyeit magán viselő első szerzemények ideje volt, s melyet az olyan művek fémjeleztek, mint a Román táncok, az Allegro barbaro, a Szvit op. 14. Ezek voltak azok a művek, melyek a Bartók-zenóvel való első kapcsolatomat jelentették. Ami az első személyes találkozást illeti, az nem sikerült valami fényesen. Élénken emlékezem arra, mikor szüleim a szobába hívtak, ahol apám nagy Bősendorfer zongorája állt. Mellette Bartók Béla bácsi ült és épp legújabb darabjait készült eljátszani a családtagoknak és a néhány vendégnek. Mindez akkori lakásunkban, a Hajó utca 12-ben történt. Úgy 4—5 éves lehettem akkoriban. Mikor Béla bácsi játszani kezdett, a zongora — melynek hangját apám tanítványai szerény játéka során annyiszor hallottam — szokatlanul fényes és erős hangokat adott ki. Ezek szinte sokkoltak engem. Nem tudtam az ízére jönni sem a játékának, sem a daraboknak, minden inkább félelmet ébresztett bennem. A nyomatékos kérdésre, tetszik-e, amit hallottam, az illemszabályoktól függetlenül azt feleltem: "nem". Burkolatlan értetlenségem a jelenlevőkből, mindekelőtt magából a szerzőből hatalmas nevetést váltott ki. Időre volt szükségem, hogy megértsem ennek a zenének a lényegét, mely egyúttal a szokatlan előadói módot is magyarázta. Ekkor nagyban hozzásegített, hogy a hegedűjáték alapjainak elsajátítása során elkezdtem játszani Bartók azóta híressé vált Gondolat két hegedűre írt duettjét (ezeket különben máig a modern zene legjobb iskolájának tartom). Bartók zenéjénél korábban Bartók személyiségét fogadtam be. Mindig higgadtan viselkedett, beszéde megfontolt, józan volt, kerülte az akkoriban divatos gesztikulációt és a felesleges és mesterkélt érzelmi megnyilvánulásokat, viszont nem nélkülözte az élénkséget és temperamentumot. Mindig mély meggyőződéssel szólt, gondolatait pontosan fogalmazta meg, de érzéke volt a száraz humor, sőt szarkazmus iránt is. Mindezért kellemes és közvetlen ember benyomását keltette. Teljes mértékben arra összpontosított amiről és akivel beszélt, s odafigyelése megnyugtatóan hatott. Jól tudott bánni a gyerekekkel, viszont sosem szólt hozzájuk "gyereknyelven", amelyről a felnőttek azt gondolják, hogy közelebb kerülnek ezáltal a gyerekhez és világához, valójában ezzel a "pszeudoinfantilizmusukkal" a gyerekeket csak elriasztják maguktól. Volt érzéke a komikum iránt is: mikor testvérem megkérdezte tőle tud-e zongorázni a lábával is, gondolkodás nélkül levetette a cipőjét és elkezdett játszani a lábával. (Folytatjuk) Ebben az évben, pontosabban 1992. október 2-án ünnepli az érsekújvári gimnázium fennállásának 150 éves jubileumát. A Pázmány Péterről elnevezett intézmény ünnepségeire való készülődés jegyében akarva akaratlanul felvetődik a kérdés: ki is volt tulajdonképpen Pázmány Péter, milyen kapcsolatok fűzik városunk, Érsekújvár történelmi múltjához? A protestantizmus legnagyobb magyarországi ellenfele kálvinista szülők gyermekeként született 1570. október 4-én Nagyváradon. Az isteni gondviselés tizenhárom éves korában a katolikus egyházba vezette. Teológiai tanulmányait Rómában fejezte be. 1616-ban megválasztották esztergomi érseknek, és tulajdonképpen ekkor kezdte meg nagy munkáját a katolikus egyház és a magyar nemzet megmentéséért. A toll volt Pázmány Péter legerősebb fegyvere, a harc volt igazi eleme. "Lelkűnkben jár — írja Kalauzában —, hogy az igazság mellett kitámadjunk, az Isteni tudományért bajt álljunk, a báránybőrrel bélelt farkasok ellen mind nyelvünkkel s mind szeges írásunkkal vitézkedjünk". Korának ő volt a legművészibb prózaírója, stilisztája. Nem véletlenül nevezte Kosztolányi egyik tanulmányában "a magyar próza atyjának”. Pázmány csodálatos alkotásaira a koronát az egyetem alapításával tette föl. Lelke mélyéből meg volt győződve, hogy egy nemzet műveltségének, s ezen keresztül belső és külső hatalmának egyik főpillére az egyetem. A XVI. században a reformáció gyors terjedésének oka a katolikus papság kipusztulása volt, azért Pázmány esztergomi érsekként a katolikus papság szerves kiépítésével akarta a térítés eredményét biztosítani. Papnevelő intézeteket alapított Nagyszombatban, Bécsben, (Pazmaneum), a római Collegium Germanico-Hungaricumo-t, amelynek egy ideig protektora is volt. A legnagyobb összeget az általa alapított templomokra, iskolákra, zárdákra, nevelőintézetekre fordította. Egyik ilyen "alkotása" a Ferenc-rendiek érsekújvári kolostora. Pázmány gyakran töltött hosszabb időt Érsekújváron, ahol nagy udvarháza volt. 1630-ban egyházlátogatást tett Érsekújváron Farkas nyitrai főesperes által. Amikor 1631. május végén ismét látogatóba készült, Pálffy István hívta meg szállásra és ebédre. Pázmány megköszönve mindkettőt, azt válaszolta, hogy miután neki is van ott háza, jóllehet nagyon "rongyos", ebben fog majd megszállni. Pázmány Péter egy ideig azt tervezte, hogy kolostort alapít Körmöcön. Miután 1622 tavaszán házat építtetett Érsekújváron (érseki palota), meghagyja tisztének a következőket: "Az én házam mellett occupálj helyet pro claustro 25 barátért." "Előmozdítani óhajtván — írja alapítólevelében — Isten dicsőségét és a kaht. vallás terjesztését, úgyszintén indíttatva a históriás tisztelet által, melyet sz. Ferenc iránt viseltetik, akinek ünnepén látott először napvilágot." A kolostor és a templom építését 1626-ban kezdte, maga vezette és irányította. 1631. május 24-én szentelte fel, amikor a szerzetesrendeket ünnepélyesen bevezette. Amikor Pázmány betegeskedni kezdett, november 12-én elkészítette végrendeletét, melyben sem a végvárakról, sem az általa alapított érsekújvári kolostorról nem feledkezett meg. Az érsekújvári vár fenntartására évi húszezer forintot áldozott és a környékén lévő érseki birtokokból befolyt gabona és borkészletet az újvári vitézekre hagyta. 1894-ben Érsekújváron a községi katolikus algimnázium főgimnáziummá alakult át. A város nem bírván az anyagi megterhelést, 1925-ben szerződött az állammal, s ettől kezdve az időközben megnyílt csehszlovák reálgimnázium magyar párhuzamos osztályaként folytathatta működését. Új nevet is kapott: Érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium. Kemény János a legnagyobb melegséggel szól Pázmány személyiségéről, házasságáról. Bethlen Gáborral és Eszterházy Miklóssal együtt kora három nagy magyarja egyikének nevezi, akinek egész szellemi valója a katolicizmus, a haza és a magyarság szolgálatában állott. Vörösmarty Mihály, egyik legnagyobb magyar költőnk, Pázmányról írt négysoros költeménye is méltón hirdeti, hogy a szó mestere, a "magyar bíboros Ciceró" vezér volt a tudomány, az irodalom s az egyházi reformok terén: "Pázmány, tiszta valóságnak hallója egekben, Megtért térítő állok az isten előtt, S hirdetek új tudományt, ó halld s vedd szívre, magyar Legszebb vallás a haza s emberiség." STRBA SÁNDOR A HÉT 15
