A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-04 / 14. szám
Ján Albrecht Bartók Béla egy pozsonyi emlékezetében ELŐ MÚLT (Részlet az Emlékiratok c. készülő könyvből) Bartók Béla és Albrecht Sándor barátságának nincs meghatározó kezdete. Mindketten Pozsonyban, a Klarisszák gimnáziumában tanultak. Albrecht nagyapja ennek az iskolának volt a tanára, fő tartózkodási helye azonban a Zoch utcai reálgimnázium volt (később a Csehszlovák Rádió székháza; jelenleg a Zeneművészeti Főiskola működik az épületben). Bartók és Albrecht is a mai Románia területén született, mert szüleik, mint az akkoriban szokás volt, tanári pályájukat a monarchia félreesőbb helyein kezdték el, és Pozsonyba csak később tértek vissza. A korabeli Pozsony kisváros volt, az emberek ismerték egymást, sok családban játszottak kamarazenét, pl. Dohnányiéknál, Riegeleéknél, Déreréknél, Simonyiéknál és másoknál. Ez volt az az alkalom, amikor a zene iránt érdeklődő fiatalok találkoztak és közelebbi ismeretséget kötöttek. Ez a házi zenei kultúra nyomot hagyott minden zenész alkotásában, aki ilyen környezetben nőtt fel. Az a tény, hogy Albrecht Sándor Bartók tanítványa volt, nem változtatta a fiatalkori baráti kapcsolatot tanár—diák viszonyra, hiszen Bartók csak négy évvel volt idősebb Albrechtnél. Bartók Albrecht tanárának — Burgemak — a halála után kezdte őt tanítani. A fő kezdeményező ebben az apa — a reálgimnázium igazgatója és tanfelügyelő volt —, aki Bartókot is tanította. Megérezte, hogy Bartók megfelelő lenne erre a feladatra, s ez csak erősítené közös érdeklődésüket a zene iránt. Másodszor Budapesten, a Zeneakadémián vált Bartók Albrecht tanárává, mikor is Thomán Istvánt a Liszt-tanítványt felfüggesztették állásából és a zongoratanári állást az igazgatóság Bartóknak ajánlotta fel. Bartók főleg akkor fordult nagy előszeretettel Albrechthoz, amikor rátermett zongoristára — kísérőre vagy muzsikuspartnerre volt szüksége. Együtt szólaltatták meg Bartók Rapszódiáját, s ebben Albrecht játszotta a zenekari partitúra zongorakivonatát. Sok más zenedarabot is játszottak együtt, ezeket azonban már nem tudom megnevezni. Bartók kapcsolata Pozsonnyal később sem szakadt meg, minden alkalmat megragadott arra, hogy ismerőseivel és barátaival találkozhasson, s ilyenkor mindig nálunk lakott. Napközben ügyes-bajos dolgait intézte, néha Albrechtékhoz hívta tárgyalófeleit is, például Ivan Ballát, akivel a szlovák népdalok gyűjteményének a kiadását beszélte meg. Pozsonyi látogatásának gyakori oka nemegyszer édesanyja nyugdíja volt, mivel azt Magyarországra kellett átutalni s ez gyakran adminisztratív akadályokba ütközött. Akkor is eljött, mikor hangversenyfellépésre vagy előadásra hívták meg. Az egyik előadása, amelyre emlékszem, a népzenéről szólt és az Óvárosháza előadótermében került rá sor. Édesapámat mindenkor tájékoztatta legújabb műveiről, kéziratokat küldött neki és eljátszotta őket. Albrecht Sándor szívesen látta volna egy nagyobb lélegzetű Bartók-mű előadását Pozsonyban, erre azonban nem került sor, mert a hosszabb zenekari és zenekari-vokális művei túl igényesek voltak. Bár az apám sikerrel tanította és mutatta be Sztravinszkij, Kodály Zoltán, Weinberger, Max Reger, Karol Szymanovszky műveit (ez utóbbi Stabat materét 1930-ban mutatták be), Bartók igen kedvelt Cantata profánájának előadása meg nem valósult álma maradt. Albrecht Sándor meglátogatta Bartókot Pesten, s az utolsó alkalommal engem is magával vitt. Bartókot Csalán utcai lakásában kerestük fel. Emlékszem, hogy a lakásban fehér egér futkározott. Azt hittem, hogy Bartók bizonyos hanghatásokat próbál ki rajta és az állatok viselkedését vizsgálja. Vacsora közben azonban rájöttem, hogy az egér családtag, neve van és a lakásban szabad a mozgástere. Társalgás közben Bartók elmondta, hogy megrendelést kapott egy vonószenekari műre, de savanyú arccal hozzátette, hogy problémája van vele, mivel a darab nem lehet nehéz. Ha ekkor született a Divertimento vonószenekarra, akkor bizonyossággal állíthatjuk, hogy ezt a feltételt nem tartotta meg. Bartóknál tett budapesti látogatásunkra már ránehezedtek a vésztjósló jelek, melyek az európai fejlődést kisérték. Közeledett az az idő, mikor Bartók elhagyta Európát. Az ebből az időből származó emlékeim, már a majdnem felnőtt fiatalember emlékei, aki bizonyos fokig már méltányolni tudta Bartók zenéjét. Lehetőség adódott erre, mivel a 14 A HÉT
