A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-04 / 14. szám
OTTJARTUNK GaramlöHön sem aludt Hi a láng Gyönyörű, februári napsütésben, jégtörő Mátyás napján indultunk Garamlökre, a Csemadok járási titkárának, Ábel Gábornak a kíséretében, aki hivatalból is jól ismeri a Garam menti embereket. Bizony nagy község Garamlök, hajdanában a lévai vár birtoka volt. Először 1286-ban Luk néven jegyezték a korabeli okiratok, majd Lök lett belőle, és végül Garamlök. Sok-sok anekdota született a falu nevéből, amiért a löki emberek nem haragszanak, csak mosolyognak rajta. A reformáció korában erősen begyökerezett és meghonosodott a református vallás, templomukat 1783- ban építették, valamivel később fejezték be a klasszicista stílusban épült katolikus templomot is.' Ám a színmagyar falut a háború után súlyosan érintette a kitelepítés, a lakosságcsere. Azután kezdett a falu vegyesajkúvá válni, pedig soha nem voltak nemzetiségi kilengések. — Az emberek, magyarok, szlovákok megértik egymást, hiszen sok a vegyesházasság — kezdi a beszélgetést Kossuth Jánosné, a községi hivatal dolgozója. — Igen, igen, de mégis a magyar iskola szűnt meg a faluban. — Nézzék, ón szlovák vagyok, Léváról származom — mondja Kossuthné —, de a gyerekeim, mind a három magyar iskolába járt, mert a férjem úgy kívánta. Akkor volt is színvonala az iskolának, de miután Maczák Sándor igeizgató úr nyugdíjba ment, az iskola sorvadni kezdett, lassan már csak a cigány gyerekek jártak magyarba. Aztán megszüntették a kisiskolákat, akkor lett vége teljesen a magyarnak — hangzott a meggyőző magyarázat. — De az 1—4. osztályos szlovák iskola maradt—folytatjuk a megkezdett beszélgetést. — Igen, de miért nem adták magyar iskolába a gyerekeiket a magyar szülők? Nézzék, vannak magyar szülők, akik például Lévára járatják gyerekeiket a magyar iskolába, legalább három gyerekről tudunk — mondja Kossuthné. Aztán a levélről beszélgetünk, amely az A Hétben jelent meg, jelezvén a kultúrélet hanyatlását is. A levélről az a véleménye Kőssuthnónak, hogy valaki a háttérből akarja felpiszkálni a dolgokat, mivel helytelen adatokat közöl. A polgármester valóban Szabó József (nagyon sajnáltuk, hogy nem beszélhettünk vele, halaszthatatlan ügyben Kálnára kellett utaznia), helyettese pedig Borovičková Melánia óvó néni, Kossuth János csak alkalmazottként dolgozik a polgármesteri hivatalnál, és nem szeretnék, ha úgy tűnne, hogy a polgármesteri tisztség valamelyik posztjára fáj a foga. Abban egyeztünk meg, hogy ezt helyesbíteni fogjuk. Aztán az elmúlt helyhatósági választásokról érdeklődtünk. Mária asszony elmondta, hogy az Együttélésnek is vannak képviselői. De amióta Maczák igazgató úr elment a faluból, pang a kultúrélet, és nemcsak a magyar, hanem a szlovák is. A polgármesteri hivatalból elindultunk a faluba körülnézni. Egy-két gyerek lézengett az utcán, pedig téli-tavaszi szünet volt, magyarul beszélgettek egymás között. Az utcák megnevezései kétnyelvűek: Fő utca, Barsi utca, Sport utca, olvastuk, azután betértünk az utóbbi utcába, ahol Kovács József, a Csemadok elnöke lakik. A Sport utca onnan kapta a nevét, hogy a labdarúgó pályához vezet. Egy csapat gyerek kergette a labdát a napsütésben. A sportpálya nemcsak korszerű, hanem szaunájuk is van, ahol a falu lakossága kedden és vasárnap szaunázhat. Egynéhányan élnek is a lehetőséggel. Kovácsék szívesen fogadtak, pedig a ház asszonya lábadozik, csak nemrég érkezett a kórházból. A beszélgetést azzal kezdtük, hogy a minap a kezembe került az A Hét egy régi példánya, amelyben arról esik szó, hogy valamikor 1971 elején Garamlökön dalestet tartottak. Az előadást 460-an nézték végig, az énekesek a gyönyörű Garam menti népviseletben léptek fel, köztük volt Bottka Matild, Mikes Gyuláné és Császár Andrásné. "Én is szerepeltem — mondta a ház asszonya — Maczák igazgató úr készített fel bennünket, lelkes, odaadó, fáradtságot nem ismerő ember volt." A Csemadok elnökétől megtudtuk, hogy 53 tagjuk van, de azokra az emberekre most már számítani lehet. Sajnos a faluból hiányzik a lámpás — a pap és a tanító. A katolikus pap Kálnáról jár be misézni, a református lelkész meg Baracskán lakik. Á régi tanítók szétszó-KOSSUTH JÁNOSNÉ ledtek, Maczák Sándor is Lévára költözött. Igaz Maczák igazgató úr (1981-ben ment nyugdíjba), még kijárt, szervezett műsorokat, de azok is elmaradtak. A fiatalokat kellene bevonni a Csemadok életébe, átadni nekik a váitóbotot. Kovács József a magyar iskolával kapcsolatban elmondta, hogy a feleségével annak idején megtették a magukét, három gyermekük volt, mind a hármat magyar iskolába járatták. Fiuk katonatiszt lett, Csehországban szolgál. Gyerekeik a szlovák nyelvet elsajátították a magyar iskolában is, érvényesülni tudtak, sehol nem kellett szégyenkezniük anyanyelvűk miatt. A mai fiatal nemzedéknek kellene bizonyítania, de a magyar kérdésről, és nem csak az iskolák kérdéséről, jóval többet kellene foglalkozni az újságokban, és más fórumokon, habár az emberek begubóztak Garamlökön is, már nem olyan lelkesek. Talán sokan csalódtak a rendszerváltás miatt is... Léván, Maczák Sándoréknál folytattuk beszélgetésünket. A házigazda szívesen fogad bennünket, mindannak ellenére, hogy egy komoly műtéten esett át és nemrég tért haza a kórházból. Lelkesedése a magyar ügy iránt, még az egészségi gondjai ellenére sem lankad. — Elsősoron ki kell ábrándítanunk az embereket abból a tévhiedelemből, hogy gyerekeik csak a szlovák iskolából vihetik valamire. Annak idején papíron bizonyítottam, sokéves tapasztalataim nyomán, hogy a magyar gyerekek, a magyar iskolából sokkal többre vitték. A kórházban is megszólított egy kedves doktornő és a végén kiderült, hogy volt tanítványom. Csak idehaza jöttem rá úgy igazából, amikor megnéztem az osztályképen a mosolygós arcot — mondja a nyugdíjas igazgató. Azután az iránt érdeklődik, hogyan áll a Csemadok szénája Garamlökön. "Hajzerrel nem beszéltetek?" — kérdezi, majd elmondja, hogy egy lelkes Csemadokosról van szó. Abel Gábor tájékoztatja, hogy bizony vannak gyöngén működő Csemadok szervezetek is, de például Felsőszecsén, ahol Szobi Kálmán a Csemadok-elnök, a falu nyolcvan százalékának magyarsága Csemadok-tag. Szóba került a nyílt levél is. Maczák Sándor is nagyon sajnálja, hogy a levélíró nem nevezte meg magát, pedig jóhiszeműen írták. "De örülök neki, hogy nem aludt ki a láng Garamlökön sem, ott még sok mindent lehet cselekedni." Reméljük nemcsak Garamlökön veszik fontolóra Maczák Sándor szavait, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek, mert őseink elvetették a magot. Az élő csírából remélhetőleg termés lesz, magyar termés. Ám a gazdasági és a politikai valóság, a mindennapi élet, nem kecsegtet semmi jóval. MOTESÍKY ÁRPÁD ÁBEL GÁBOR ÉS KOVÁCS JÓZSEF, A CSEMADOK ALAPSZERVEZETÉNEK ELNÖKE 2 A HÉT
