A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-28 / 13. szám
INTERJÚ FIGYELŐ Kapocs, amely összeköt Dr.Selmeczi Elek, a Rákóczi Szövetség alelnöke, a szövetség munkájáról Már 1988-ban felmerült annak a gondolata, hogy létre kellene hozni egy szervezetet, szövetséget, amely többek között felvállalná azoknak a polgároknak az érdekképviseletét, akik a Kassai Kormányprogram után, a lakosságcsere folytán Szlovákiából Magyarországra kerültek. így alakult meg 1989-ben hivatalosan a Rákóczi Szövetség, melynek egyik célkitűzése a már említett érdekképviselet és még sok egyéb, amelyről dr. Selmeczi Elek, a szövetség kulturális feladatokat ellátó alelnöke beszól. — A szövetség nevének választását hosszú töprengés előzte meg. Végül, a magyarság talán egyik legnagyobb alakja, Rákóczi Ferenc neve mellett döntöttünk. Úgyis mint gondolkodó, s úgyis mint egy olyan szabadságharcnak a vezetője, amelyhez a Kárpát-medencében élő különböző etnikumhoz tartozó csoportok is csatlakoztak. Ez számunkra egy szimbólum. S Rákóczi erkölcsi tanítása, mintegy végrendeletnek felfogható írásai, melyekkel valósággal megadta az alapgondolatokat a szövetség működéséhez. Milyen tevékenységet fejt ki a szövetség? — Működésünk többirányú. Politikai tevékenységünk egyik legfőbb célja, hogy figyelemmel kísérjük a határainkon túl élő magyarság életének alakulását, tőlünk telhetőén támogassuk az ottani magyar politikai szervezeteket, a csehországi és a szlovákiai magyar kisebbség emberi és kollektív jogainak érvényesítését. Szövetségünk érdekvédelmi munkája során felvállaltuk a jogfosztás következtében Magyarországra menekült, illetve kitelepített szlovákiai magyarok kárpótlásának kivívását. Akik ugyan már kaptak valamiféle kárpótlást az őket ért erkölcsi és anyagi károkért, de ez messze elmarad annak az értékétől, amely véleményünk szerint megilletné őket. Még most is folynak a tárgyalások ez ügyben a magyar kormány és a szövetség között. Kulturális szekciónk célul tűzte ki a kisebbségi magyarság azonosságtudatának erősítését. A határokon túl élő fiatalok kapcsolattartását, a szlovákiai magyar tudományosság, oktatásügy, kultúra támogatását, a magyar, szlovák és cseh értelmiség közötti eszmecserét. Mi valamennyi szlovákiai magyar párttal, mozgalommal tartjuk a kapcsolatot. Támogatjuk, ha a pártok valamilyen kulturális tevékenységet kezdeményeznek. Ezenkívül legnagyobb partnerünk a Csemadok, amelynek a tevékenységét szeretnénk kiegészíteni. Méghozzá olyanformán, hogy annak munkájáról tudósítunk hírlapi szinten, s olyan rendezvényeket szervezünk, mint pl. A hétszáz éves Pozsony, vagy a Kassai Kormányprogram kárvallottjainak rendezett estünk. Tevékenységünkről rendszeresen tájékoztatunk az általunk alapított Rákóczi Hírvivő című lapunkban, valamint a mi közreműködésünkkel készül a Regio című lap is. Létrehoztunk egy alapítványt is, a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványt. Milyen a szövetség szervezeti felépítése? — Tavaly májusban tartottuk meg közgyűlésünket, amelyen három évre megválasztottuk a szövetség harminctagú választmányát. A választmány döntése alapján a Rákóczi Szövetség elnöke ismét Hatzi József lett. A három alelnök: Vigh Károly, aki a politikai feladatokat látja el, Soóky Dezső, az érdekvédelmi és jómagam a kulturális tevékenységért vagyok felelős. Főtitkárunk Göndöcs László lett. A választmány három elnökségi tagot is választott Csáji Attila, Ébert Tibor és Kun Ferenc személyében. A szövetségünk díszelnöke Dobossy László professzor, aki a Rákóczi Szövetség első elnöke volt, s aki — ezt csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg — kapcsolatban állt Masaryk elnökkel. Köszönöm a beszélgetést KAMONCZA MÁRTA IRODALMUNK VIRÁGOSKERTJE (Szerb Antal: Magyar Irodalomtörténet) "Ennek a könyvnek a családi könyvespolcokon megbújó, sárguló példányaihoz folyamodtak segítségért a diákok abban az időben is, amikor tilalmasnak számított felvilágosultan polgári szemlélete és szellemtörténeti módszere miatt. Később, amikor már megjelenhetett ugyan, de a marxista irodalomtudomány gondosan hozzáadagolta az "ellenmérget": a szigorú elvi kritikát, a kiadó pedig kigyomlálta a legveszedelmesebbnek ítélt részeket, ezt lapozták fel a diákok és az irodalomkedvelők, ha az irodalom irodalmi megragadására szomjaztak meg a túlegyszerűsítő vagy éppenséggel túlbonyolító tankönyvi dogmák után." Szerb Antalnak a magyar irodalomtörténet-írás egyik legnagyobb alakjának az elmúlt évben jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában (9. kiadás) a Magyar Irodalomtörténet című műve, amely 1934- ben nyerte el az Erdélyi' Helikon pályázatának díját. E rangos műhöz igazán méltó, tetszetős külsővel megjelent kötet szövegét Szerb Antalné gondozta, Ács Margit szerkesztette. Makkai Sándor előszavát követően, egy Zrínyi idézettel — "Adj pennámnak erőt, úgy írhassak, mint volt" — köszönti olvasóját, egyúttal — s tömören — ars poeticáját is summázva a szerző. A huszonegy oldalt kitevő — ajánló, bevezető és eligazító — írások után, Szerb Antal öt fő részre tagolja irodalomtörténetét a következő címek alatt: I. Egyházi irodalom, II. Főúri irodalom, III. Nemesi irodalom, IV. Polgári irodalom és végül, V. A mai irodalom. E rövid recenzió keretében meg sem kíséreljük az alcímek felsorolását, még csak jelezni sem próbáljuk, hogy melyik fejezet mit is foglal magában; mi mindennel, s ki mindenkivel foglalkozik a szerző, írásunk legfőbb célja, hogy ráirányítsuk a figyelmet irodalomtörténet-írásunk eme gyöngyszemére. Annyit azonban szükséges megjegyezni, hogy ezúttal csonkítatlan formában jut el az olvasóhoz. A mai magyar irodalom című zárófejezetben az említett kor Hosszmetszetének (I.) és Keresztmetszetének (II.) részletes, tárgyilagos és míves felvázolását követően az utódállamok magyar irodalmát taglalja a szerző. Ez a nem mindennapi irodalmi kézikönyv az oly nélkülözhetetlen és igen hasznos névmutatóval zárul az 511—524. oldalakon. Szerb Antal irodalomtörténetének legfőbb erénye, hogy több mint fél évszázad múltán is időtálló mű maradt; "időszerű" és "friss", lehet rá alapozni és építeni, lehet idézni és hivatkozni rá. Lehet tanulni belőle és tanítani. Csak egyet nem lehet vele tenni és nem is szabad: fondorlatosán megkerülni, meghamisítani, tudálékosan belemagyarázni vagy elhallgatni. Ezért hát illesse dicséret a kiadót, amely az "igazi Szerb Antalt" adta a kezünkbe. Haszonnal forgathatják a diákok, tanárok, egyetemi oktatók és irodalombarátok egyaránt. Mert végigolvasva és végigvizsgálva irodalmunk történetét — okulva és gyarapodva — ráeszmélünk, hogy "Hogyan sikerült egy-egy időpontban megteremteni magyarság és európaiság szintézisét, majd hanyatló korokban hogyan maradt el a magyarság a rohanó Európa mögött, és hogyan talált új szintézisre egy másik magaslaton; ez adja meg a magyar irodalomtörténet belső ritmusát." (Szerb Antal) Makkai Sándor értő soraival szólva: "Nem herbáriumot adunk benne az irodalom szerelmeseinek, hanem élő virágoskertet, melyet századok vére, könnye, borúja és derűje itatott s növelt, hogy felénk illatozzék belőle az élő és teremtő magyar lélek." VÖRÖS PÉTER 14 A HÉT
