A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-28 / 13. szám
tésért járó százalékokat a magánterjesztők kapták. Mi úgy képzeltük el, hogy e munka fejében a Csemart anyagi juttatást nyújt a területi titkárságaink munkatársainak, velük szerződést köt és ezzel javít az anyagi helyzetükön is. Ez sajnos nem történt meg. — Nyilván azért, mert erre már nem volt a Csemartnak pénze... S. Z.: El kell mondanom, hogy a Csemart igazgatója a Csemadok OV Vezetőségének ülésén ebbe beleegyezett, a konkrét időpontban is megegyeztünk, amikor aztán eljött az idő, akkor kiderült, hogy mégsem megy a dolog. Gyurcsis úr általában mindenbe beleegyezett a Csemadok OV Vezetősége előtt, talán azért is, hogy időt nyerjen. — A Csemart eredetileg koncertirodaként is működött, sőt, szó volt arról is, hogy szervezői feladatokat is el fog látni. Miért nem csinálta ezt? B. GY.: Azt hiszem azért, mert nem tudott gazdaságos szerződéseket kötni. A magyarországi előadók magas gázsit kértek, így a Csemart veszteséges koncerteket szervezett. Volt egy olyan elképzelés is, hogyha a koncertiroda beindul, akkor az egyes társaságok titkárai és a Csemart alkalmazottai egy olyan szervezőirodát alakítanak ki, amely vállalta volna a Csemadok országos rendezvényeinek a megszervezését is. — Mit tudott a Csemadok vezetése a Csemart és a magyarországi P.I.K. Kft között létrejött megállapodásról? B. GY.: Szeretném leszögezni, hogy teljesen jogszerű volt a Csemart és a P.I.K. Kft közötti szerződés megkötése és a P.I.K. Art vegyesvállalat létrehozása. Annak idején a P.I.K. Kft vezetői felkeresték a Csemadok főtitkárát és vele tárgyalták meg először ennek a közös vállalkozásnak a lehetőségét. A Csemart és a P.I.K. Kft megállapodott abban, hogy a Csemart 30 százalékos részesedéssel vesz részt a közös vállalkozásban. Úgy vélem, az eredeti szerződésnek nincsenek olyan hiányosságai, ami miatt a Csemart elesett volna a haszontól, inkább azt fedi homály, hogyan lett a Csemart igazgatója egyszemélyben az újonnan létrejött P.I.K. Art csehszlovákiai igazgatója is. Erről a tényről ugyanis a Csemadok vezetői csak tavaly szeptemberben szereztek tudomást. Ezzel a kettős szerepkörrel sajátos helyzet állt elő. A Csemart igazgatójaként Gyurcsis úrnak ellenőriznie kellett volna a P.I.K. Art igazgatóját, aki sajátmaga volt, hogy miként juttatja vissza igazságosan azt a nyereséget a Lutra albumok eladásából, amely a Csemartot részesedésének arányában megillette. Amikor a Csemadok OV Vezetősége számonkérte Gyurcsis Imrén, miért nem tájékoztatott arról, hogy ő a P.I.K. Art igazgatója is, akkor Gyurcsis úr úgy reagált, hogy gyorsan el akarta adni a Csemart részvényeit a P.I.K. Artnak. — A dolgot véleményem szerint tovább bonyolítja az is, hogy a P.I.K. Art, ha jól tudom egy magánvállalkozás, míg a Csemart nem az. Gyurcsis Imre kettős szerepköre etikailag is igencsak kifogásolható, hiszen így kijátszhatta az egyik céget a másik ellen, és valahol épp az a bosszantó, hogy a Csemart rovására mindig a P.I.K. Art került előnyös helyzetbe. Amikor Gyurcsis urat erről kérdeztem, ó azt állította, hogy a Csemart csak később kapcsolódott be a Lutra akcióba. B. Gy.: Ez így nem egészen igaz. Ugyanis abban az időben, amikor megalakult a P.I.K. Art, akkor az volt a feltétel, hogy egy külföldi cég egy csehszlovákiai céggel vegyesvállalatot hozzon létre. Tény az, hogy még az előszerződések idején volt erre szükség. Mire a szerződés létrejött, megváltoztak a csehszlovák jogszabályok, és P.I.K. Kft vezetői dönthettek volna úgy is, hogy nem kívánnak a Csemarttal együtt indulni. Ők azonban tudták, hogy szükségük van a Csemartra, nem a tőkéje miatt, hanem a neve miatt, és azért, mert a Csemartnak volt már egy kiépült hálózata, amire építeni lehetett. Ez megért a P.I.K. Kft-nek 30 százalékot. A probléma akkor jelentkezett, amikor a hálózat gyorsan bővülni kezdett és egyesek szerették volna a Csemartot kihagyni az üzletből. — Hogyan áll a Csemadok és a Csemart viszonya jogilag? Az új előírások értelmében a Csemadok mint társadalmi szervezet nem lehet tulajdonosa egy ilyen vállalatnak, 1992 végéig valamit kezdeni kellene a Csemarttal. Milyen beleszólási joga marad a Csemadoknak a Csemart további sorsába? B. Gy.: Az új törvények értelmében a Csemartot privatizálni kell. A Csemadok OV Vezetősége tavaly szeptemberben úgy döntött, hogy meg kell próbálkozni a Csemart részvénytársasággá való átalakításával. Ehhez kellett egy gazdasági helyzetelemzés, ami megtörtént, és kellett egy koncepció, amely szerint a részvénytársasággá történő átalakulás végbemenne. Ez is elkészült. A gazdasági felmérés kimutatta, hogy a Csemart raktárkészletei fedezik az adósságállományt, de nincs olyan forgótőkéje, amelyből részvénytársaságot lehetne létrehozni. Itt megállt a dolog és úgy tűnt, hogy fel kell számolni a Csemartot. Volt egy másik lehetőség is, mégpedig az, hogy megpróbáltuk volna gazdasági egyensúlyba hozni a Csemartot, és innen tovább lépni. Mivel közben a Csemart igazgatója megpróbálta a Csemart részét eladni a P.I.K. Artban, méghozzá a Csemart többi vezetőjének és a Csemadok OV Vezetőségének tudta nélkül, úgy ítéltük meg, hogy itt egy olyan lépésről van szó, amely a Csemart vagyonának egy részét teljesen más irányba vinné el, ezért kénytelenek voltunk az igazgatót felfüggeszteni, a Csemart ellen pedig kilátásba helyeztük a csődeljárást. Eléggé radikális változás következett be a Csemart tevékenységében, ezt meg kell hogy mondjam, a Csemart illetékesei is ráébredtek, hogy mozdulni kell. Ennek köszönhetően a vállalat adósságállománya az elmúlt két hónapban több mint 1,2 millió koronával csökkent, bár a raktárkészlet még mindig elég nagy és az adósságállomány sem csekély. Ha ez a pozitív folyamat tovább tart, elképzelhető, hogy a Csemart néhány hónapon belül eljut egy olyan stádiumba, amikor megfontolandó lesz, hogy nem lehetne-e mégis egy részvénytársaságot létrehozni belőle. Néhány ember a Csemartban és a Csemarton kívül is naivan úgy képzeli, hogy a privatizáció során rnegszerezheti a Csemart vagyonát. A Csemart azonban mindmáig a Csemadok vállalata, és ezért a Csemadoknak bizonyos mértékig a következményeket is vállalnia kell. Ha felszámolják a Csemartot, akkor a Csemadok lesz az utolsó, amelyet kártalanítanak. Ezért is szorgalmazzuk, hogy a Csemart minél hamarabb egyensúlyba kerüljön. Az is elképzelhetetlen, hogy a Csemadoké marad az adósságtömeg, rendezze, ahogy tudja, mi pedig a raktárkészletet elvisszük magunkkal mint a saját vagyonúnkat. Ha tehát a Csemartot eladnák, akkor az adósságok törlesztése után a vételár maradóka az alapítót, vagyis a Csemadokot illetné meg. — Engem a Csemart alapítása óta zavar egy dolog. Vajon mekkora az értéke annak a hálózatnak, annak a struktúrának, amelyet a Csemadok hozott létre az elmúlt negyven év alatt, s amelyre a Csemart is építette a tevékenységét? B. Gy.: Számos gazdasági szakemberrel beszéltem, olyanokkal is, akik nem "elfogultak", mivel nem magyar nemzetiségűek, s ők állították, hogy ez a hálózat több millió koronát is megér, feltéve, ha ügyesen használják. Olyan potenciális energia, amit meg kell mozgatni. Erre alapoztunk, amikor a Csemartot létrehoztuk. — Gyurcsis Imre szerint a Csemart új színt, új filozófiát hozott a Csemadok munkájába. A Csemadok vezetői hogy látják ezt? S.Z.: A Csemadok tevékenységébe nem a Csemart, hanem az új alapszabály kínálta lehetőségek hoztak új színt. A Csemadok OV és a területi választmányok átalakultak koordináló szervekké, megszűntek azok a megkötések, amelyek 1989 előtt fékezték a Csemadok munkáját. B. Gy.: A Csemart megjelenése a Csemadok életében annyira volt új szín, amennyire egész társadalmunk életében új szín volt a vállalkozás megjelenése. A Csemadok vállalkozni akart, hogy megtartsa a nemzetiségi kultúrát. Sajnos a Csemart mint vállalkozás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most az alapítványok segítségével próbáljuk meg megmozgatni az egyes régiókat és a vállalkozókat, hogy támogassák a kultúrát. Nem mindig az a szerencsés dolog, ha mi vállalkozunk, olykor célravezetőbb, ha támogatjuk a vállalkozókat a piacuk bővítésében, és ennek fejében ők megsegítenek bennünket. — Adva van tehát egy vállalat, amelynek lassan nem lesz vezetője. Most akkor temessük-e, sirassuk-e a Csemartot? S. Z.: Ne temessük és ne sirassuk a Csemartot. A Csemart-sirató cím talán jól hangzik, de véleményem szerint nem találó. Ugyanis a Csemartról beszélve nem kell rögtön sírva fakadni. Én látom annak a lehetőségét, hogy az adósságait törleszteni tudja, és a Csemadok OV Vezetősége talál a Csemart élére egy megfelelő embert. LACZA TIHAMÉR Fotó: Gyökeres György fNTERJÚ A HÉT 7
