A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-28 / 13. szám
OTT JÁRTUNK a nevét, a féktelen öröm ünnepe volt (innen ered a karnevál elnevezés is). Azóta is Európa-szerte különféle.népszokásokkal ünnepük az élet megújulását a farsangtól húsvétig tartó időszakban. Például nagyon elterjedt szokás az ún. kiszehajtás, azaz a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése vagy vízbe fojtása. Továbbá farsangi vénlánycsúfoló népszokás a tuskóhúzás, amely elsősorban a Dunántúlon, Kelet-Magyarországon és Erdélyben terjedt el. Olyankor a lánynak öltözött legények arcukat bekormozva tuskót húztak a pártában maradt vagy a bálokban nekik "kosarat adott” lányok háza elé — megszégyenítés céljából. Azzal pedig, hogy megtáncoltatták és közben többször magasra emelték a fiatal lányokat, azt kívánták a ház népének, hogy legalább ugyanolyan magasra nőjön a kenderük. Dél-Franciaországban és az Egyesült Államokban is a legvidámabb farsangi jelmezes felvonulások ideje a húshagyókedd (hét héttel húsvét előtt). Angliában pancake-day, vagyis palacsintanap a neve, amikor finom ételeket és süteményeket készítenek a rákövetkező hosszú böjt — az önmegtartóztatás ideje előtt. Sajnos, a Csallóközben csak Nagyszarván, Tejfaluban, Gombán és Tárnokon él a dőrejárás hagyománya, pedig bizonyára feledhetetlen élménynek számítana — minden korosztály számára a többi helységben is... Miskó Ildikó Fotó: Szabó Miklós A polgármester A Duna menti régió, de joggal mondhatjuk, hogy egész Szlovákia ismert egyénisége Soóky László, a marcelházi polgármester. Ám cikkei, írásai és irodalmi munkássága nyomán vált ismertté, noha a nagyközönség gondjainak, bajainak irányítása mellett az írásra egyre kevesebb ideje marad. Soóky Lászlóra tagadhatatlanul illik a De Gaulle-i mondás, mely szerint: "Ha valami elkerülhetetlen, akkor annak az élére kell állni!" A marcelházi polgármesterrel is az történt, mert 1989-ben odaállt a Független Magyar Kezdeményezés (ma Magyar Polgári Párt) alapítói közé, rövidesen lapot szerkesztett, de amikor Marcelházán volt rá szükség, az emberek bizalmáért vállalta a polgármesteri tisztet. Továbbra is töretlenül vallja, amit a Keleti Naplóban közölt írásának címéül adott: Ne hagyjuk veszni azt, ami a miénk! Ottjártunkkor sok mindenről szó esett. Beszéltünk a kultúráról, irodalomról meg a színházról is. Tőle hallottuk a még csírájában lévő hírt, hogy a Jókai Színház rövidesen pályázatot hirdet Klapka György életéről, de főként komáromi tevékenységéről szóló dráma megírására. Ázt is elmondta, hogy vannak irodalmárok, akik komolyan vették a kulisszatitkok mögül kiszivárgott hírt, és már dolgoznak a "Klapka" drámán. Aztán a vadászatra terelődött a szó, hiszen ez az Alsó-Zsitva völgyi táj, a Virti tó környéke oly gazdag, különösen a vízivadban, de nemcsak a vadkacsákra kell gondolnunk, hanem sok-sok más védett madárfaj is fészkel ott. Az alakuló, új "vadásztörvényről" is beszélgettünk. Ezúttal a keménykötésű, józanul gondolkodó vadászember szólt belőle, és nem rejtette véka alá, hogy nem elégedett a törvénytervezettel, javaslatokkal, mert ahány javaslat, annyi önző elképzelés, önös érdekek által sugallt fogalmazvány. A Szlovák Vadászszövetség a múlt rendszerben meghonosodott praktikákat akarja átmenteni a "népi vadászat" égisze alatt, holott a vadászat egy pillanatig sem volt "népi". Van nemzetgyűlési képviselő, aki a saját kétezer holdas erdőbirtokain szeretne csakis "egyedül" vadászni. Mások teljesen más szempontokat tartanak fontosnak és egyedüli igazságosnak. Mindegyiknek van azonban egyetlen, de nem lényegtelen szépséghibája, mégpedig az, hogy a vadvédelemről, a vadnevelésről, a természetvédelemről és a természet egyensúlyának következetes biztosításáról, biztonságáról nem beszól. Mindenki a saját módján akarja kiaknázni a vadászat adta lehetőséget, ami nemcsak etikátlan, hanem veszélyes is... Amíg ott voltunk, néhányan keresték a polgármestert. Úgy láttuk, bizalommal vannak iránta az emberek, nemcsupán a "hivatalnokot" tisztelik benne, hanem az embert, aki nyílt és minden köntörfalazás nélkül ki mer állni gondolataiért. A Keleti Naplóba ezt írta: "Ha majd már minden vagyonúnkat veszni hagytuk, és nincstelenül és hontalanul tántorgunk újra ebben a világban, bátran siránkozhatunk, hogy elvettek tőlünk mindent. Panaszkodhatunk és kiabálhatjuk a keserveinket, feltéve, ha lesz, aki meghallgatja szavunkat, s föltéve, ha lesz majd olyan új "zemepán", aki meg is érti a magyar nyelven panaszkodókat." Mélyen elgondolkodtató mondatok és fogalmak, de nézzük a folytatást: "Vissza kell szereznünk a földünket, aprókból összerakva az egészet. Tudatosítanunk kell, hogy akinek földje van, annak van csak hazája..." Soóky László gazdag lelkületű egyéniség, abban a korban lett polgármester, amikor az embernek és vezetőnek sokkal többet kell hallgatnia a józan gondolkodására, mint érzelmeire. Úgy gondolom, hogy e kettő a marcelházi polgármesterben elválaszthatatlanul ötvöződött. Motesíky Árpád _____________________________ A HÉT 3
