A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-28 / 13. szám
GONDOLKODÓ Kitalálunk a zsákutcából? Kellemetlen szájízzel olvastam végig Szilvássy József "Magyar zsákutca" című írását az Új Szó 1992. február 21-i számában. Maradéktalanul egyetértek a főszerkesztő észrevételeivel a szlovákiai magyar pártok és mozgalmak tevékenységével kapcsolatban. Valóban elítélendő példái az egymás eredményeihez lekicsinylőén és gyanakvó féltékenységgel viszonyuló politizálásnak a Szövetségi Gyűlés földtörvényt módosító döntése után elhangzó nyilatkozatok, melyekben pártjaink, mozgalmaink kivétel nélkül saját érdemükként tüntették fel a törvénymódosítást. Úgy tűnik mintha valamenyien ezt a mondatot tűzték volna mottóként zászlajukra: Az érdem csak az enyém lehet, más előttem nem arathatja le a dicsőséget! Ez talán az egyetlen elv, amelyhez valóban következetesen ragaszkodnak megalakulásuk pillanata óta. Az ilyen jellegű "együttmunkálkodást" szeretném érzékeltetni az iskolaügyben kifejtett tevékenységük példáján, mellőzve ez alkalommal a szinte valamennyi problémánk megoldásánál megnyilvánuló hasonló "közös" stratégia ecsetelését. Politikai mozgalmaink, pártjaink és néhány társadalmi szervezetünk is (Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Országos Magyar Oktatási Tanács, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság, diákszövetségeink) kulcsfontosságú feladatnak tekintik iskolaügyünk rendezését. Teszegetnek is lépéseket az érdekében. Méghozzá nem is akárhogyan. Nem összmunkával, kölcsönös egyeztetések árán, szakértők bevonásával akarnak eljutni egy jól megalapozott, minden szempontból átgondolt, a legapmagyar róbb részletekig kimunkált koncepcióhoz, amelyet valamennyi érdekelt elfogadna és közösen lépne fel megvalósítása érdekében. Ellenkezőleg, mindenki csak úgy a saját szakállára lépeget az ügyben. Silány, olykor sebtében összefércelt tervezetekkel kopogtatnak az iskolaügyi minisztérium kapuján — gyakran szinte egymásnak adva a kilincset —, melyeket az illetékesek játszi könnyedséggel sepernek le az asztalról. Mindent legyőz a beteges bizonyítani akarás: Csak eredményt tudjak felmutatni! Esetleg kissé más megfogalmazásban: Ha eredményt nem is érhetek el, legalább az elsőség dicsősége legyen az enyém, hogy én tetszeleghessek a kezdeményező szerepében. Megítélésem szerint annyira teret nyert ez a hibás szemléletmód felelős képviselőink körében, hogy sokszor az igazán komoly, hosszas előkészítést igénylő érdemi munka — az összmunkáról már nem is szólva — háttérbe szorul a gyors látszatsikerrel kecsegtető "magánkezdeményezésekkel" szemben. Arra különösképpen ügyelünk, hogy lépéseink (esetenként ballépéseink), kezdeményezéseink, mindennemű utánajárásunk — melyek általában nem járnak eredménnyel — kellő publicitást kapjon hírközlő eszközeinkben, emelve ezzel személyünk és mozgalmunk tekintélyét. Ezért aztán több mint két évvel a novemberi események után ott tartunk, hogy még mindig nincs egy alaposan kidolgozott koncepciónk iskolaügyünk égető problémáinak megoldására, holott e célt szinte valamennyi mozgalmunk, szervezetünk, pártunk megalakulása pillanatától kezdve alapvető feladatául foglalta programjába. Úgy látszik a sok bába között elvesz a gyerek. Pedig, ha mi tudjuk, mennyire létkérdés számunkra az iskola, úgy a másik oldalon lévők is igencsak tudják. Nem is tesznek könnyen engedményeket. A legjobbat akkor cselekedjük a másik fél számára, amikor nem tudjuk összehangolni elképzeléseinket. Félkész tervezetekkel, egymásnak ellentmondó javaslatokkal, követelésekkel igazán sikeresen gyengíthetjük pozícióinkat. Kezdjük már el végre e területen az érdemi munkát — természetesen szakemberek vezetésével —, melynek eredményeként eljuthatunk egy mindannyiunk számára elfogadható kisebbségi oktatásügyi tervezet kidolgozásához. Ennek az alapján aztán lehetséges lenne az érdekeltek összehangolt fellépése, és ilymódon kikerülhetőek lennének a nem kellőképpen átgondolt — sok esetben kárt okozó "partizánakciók". Külön szeretném felhívni politikai mozgalmaink, pártjaink figyelmét arra a tényre, hogy ez nemcsak politikai ügy, hanem ez lagalább annyira szakmai ügy is. Ezért e problémát az oktatásügy területén működő szervezeteink szakembereinek aktív közreműködése nélkül nem tudják megoldani. Végül arra kérném felelős politikusainkat, a továbbiakban ne túlozzák el pártjuk vagy személyük érdemeit bizonyos eseményekkel kapcsolatos nyilatkozataikban. Válasszanak az elért eredmények súlyának megfelelő hangnemet. A választópolgár nem igényli már, hogy állandóan bizonyítgassák neki: "ón teszek a legtöbbet érted, én munkálkodók a legeredményesebben érdekedben". Nem annyira balek már, hogy ne látna be a sorok közé is. Kevesebb önreklámozást, annál inkább törhetetlen akarattal párosuló szívós, kitartó munkát vár el képviselőitől, akik ezt remélhetőleg önzetlenül végzik valamennyiünk érdekében. Együd László Szeretnénk, ha lapunk mindenkihez eljutna Számtalan levelet kapunk szerkesztőségünkbe, és örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy lapunk tetszik olvasóinknak. Szerkesztőségünk fontos feladatának tartja, hogy állandó kapcsolatban álljon az olvasókkal. Ezért vannak az állandó rovataink — Tanácsadó, az Otthon, a Magányosok Klubja stb. —, hogy tanácsot tudjunk adni egy-egy panaszos, segélykérő levélre. Azonkívül teret adunk lapunkban a hirdetőknek és nem utolsósorban örömmel veszünk riportot, tudósítást az. ország bármely részéről. Vannak, akik évek hosszú során járatják a Hétét, de akadnak olyanok is, akik szívesen olvasnák, sajnos azonban nem kapják meg. Szeretnénk, ha az A Hét mindenkihez eljutna. Örülnénk a példányszámunk emelkedésének, mert ez fontos feltétele létünknek. Sajnos, az utóbbi időben egyre több panasz érkezik pozsonyi olvasóinktól. Idézet egy levélből: "Sajnos, Ligetfalura nagyon kevés Hét folyóirat ’érkezik’. A szomszédaim sokszor négy újságárusnál is keresik, amíg végre kapnak. Pedig én nagyon szeretem lapjukat. Fáj, hogy nem olvashatom, ugyanis megrendelni nem lehet, mert kiveszik a postaládából, és széttépik..." Egy másik olvasónk személyesen látogatott el hozzánk. Elpanaszolta, hogy Lamacon lakik és nem rendelheti meg újságunkat, mert valahányszor a postás kihozta, feltörték a postaládáját és az újságunkat ott helyben elégették. Sokan telefonon értesítettek, hogy az újságárusok egyszerűen azt mondják, hogy az A Hét megszűnt, és nem lehet megrendelni, megvenni. Szerkesztőségünk elsőrendű feladatának tartja, hogy minden, a lapunk eladásával kapcsolatos panaszt, kérést felülvizsgáljon, azt orvosolni próbálja. Ehhez kéri állhatatos és sokéves olvasói segítségét. A szerkesztőség
