A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-28 / 13. szám

OTT JÁRTUNK

Dőrejárás Nagy szarván

Igazi farsangvógi vigadalomnak lehettem szem- és fültanúja húshagyó kedd helyett szökőnapon a Dunaszerdahelyi járásban található Nagyszarván, ahol a tizen- és huszonéves fiatalok immár hatodik éve újították fel és azóta is ápolják a dőrejárás hagyományát.

Az idén a MISZ és a HMK összefogásának eredményeképpen több tucat maskarába öltözött lány és legény reggeltől késő délutánig rótta a falu utcáit, dallal-tánccal, mondókákkal köszöntötte az őket szívélyesen fogadó családokat. Miközben kicsik és nagyok közösen élvezték a mókát és a kellemes kora tavaszi időjárást, a "násznép" vagyona egyre több étellel-itallal, bankóval gyarapodott — a vendégszerető háziak jóvoltából. A menetből nem hiányzott a menyasszonyon, a vőlegényen és a vőfélyen kívül a szokásos tojásszedő, az arckormozó, a meszelő, a borotváló borbély, a vénlányok otthona elé csököt húzó gyarló, a medve és táncoltatója, valamint a púpos sem. A fukar házigazdák szűkmarkúságuk miatt — e víg társaság távoztával — beszögelt, beláncolt kapukra találhattak. A "dőrék" pedig dolguk végeztével visszatértek reggeli gyülekezőhelyükre — a kúltúrházba, ahol elfogyasztották a kiérdemelt, összegyűjtögetett elemózsiát és az időközben számukra készített farsangi fánkot; továbbá megtekintették az aznapi tejfalusi dőrejárásról készített videofelvételt, amellyel a Csallóközi Múzeum munkatársai látogattak el Nagyszarvára. Tőlük tudtuk meg, hogy a tél vége, a tavasz megérkezése már az ókori Rómában is nagy vigadalmak kezdetét jelentette. A bacchanália, amely Bacchusról, a mulatság és a bor istenéről kapta

2 A HÉT