A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-21 / 12. szám
MINERVA MAGYAR ORVOSOK — AMERIKÁBAN Az első magyar már 1583 nyarán, tehát 91 évvel Kolombusz felfedezése után eljutott az Újvilágba. Budai Parménius István az angliai Oxfordban diákoskodott, verselgetett. Többek közt De navigatione (A hajóirányításról) címmel egy allegorikus verset is írt, mellyel Sir Humphrey Gilbert felfedező expedíciójának csinált "reklámot". Hálából Gilbert magával vitte őt az 1583-as hajóútjára. Új-Founlandban kötöttek ki, s így lett Budai Parménius az első magyar, aki Amerika földjére lépett. A hazafelé vezető úton hajótörést szenvedtek, melynek során Budai a tengerbe veszett. Az expedíció eseményeit megörökítő beszámolója azonban visszakerült Európába, s megőrizte úttörő honfitársunk emlékét. Budait követően évről évre egyre többen vállalták a hajótörés kockázatát, s kerestek szerencsét az Újvilágban. A kétkezi munkások mellett nem kevés értelmiségi is "a korlátlan lehetőségek országában" vélte megtalálni számítását. írásunkban — a teljesség igénye nélkül — néhány híres amerikai magyar orvosra emlékezünk. Apergertől Selyéig Az első magyar vagy legalábbis Magyarországról származó orvos a 18. században működött Amerikában, annak is déli részén. Aperger ZsigmondnaV. hívták, és jezsuita volt. Szabó László írja a Magyar múlt Dél-Amerikában című könyvében, hogy a jezsuiták több mint két évszázados, 1767-ig tartó működése és hatása Dél-Amerikában egyszerűen felbecsülhetetlen. A Jézus-társaságbeli atyák ugyanis nemcsak hittérítőként, hanem mezőgazdászként, kertészként, tanárként, nyomdászként vagy mint Aperger, orvosként is tevékenykedtek. Aperger 1717-ben szállt partra Buenos Airesben, s már 1719-ben sikerrel fékezi meg a Cordobában grasszáló pestisjárványt. 1730-ban a mai Paraguay területén ismétli meg ugyanezt a bravúrt. Hosszú élete során rengeteg dél-amerikai gyógynövényt fedezett fel. Argentína, Uruguay és Paraguay füvesasszonyai még a századunk elején is a legendás hírű "Padre Segismundo" (Zsigmond atya) által kipróbált gyógynövény-főzetekkel, teákkal gyógyítottak. Aperger népszerűségére jellemző, hogy 1767-ben ő volt az egyetlen jezsuita, akit nem utasítottak ki Amerikából. Az Apergert követők sorában, különösen századunkban, nem egy olyan orvos akad, kinek tudománya nemcsak Amerika-szerte tette híressé a magyar nevet. A C-vitamin felfedezőjéről, az 1937-es év orvosi Nobel-dijasáról, Szent-Györgyi Albertról (1893—1986) bőséges irodalom áll az érdeklődők rendelkezésére. Ő a második világháború vécétől haláláig ólt s alkotott az Egyesült Államokban. Nem kevésbé ismert egyénisége a huszadik század orvostörténetének Selye János (1907—1982) sem, aki éveken át szerepéit a Nobel-díj várományosainak listáján. A komáromi születésű orvos-biológus a kanadai Montreal egyetemén tette meg híres felfedezését a stresszről._Magyarul is megjelent kitűnő könyvei — Életünk és a stressz, Álomtól a felfedezésig — a nem orvosok számára is élvezetes olvasmányok. Kevésbé ismert a nagyközönség számára a huszadik századi amerikai magyar orvosok harmadik nagy öregje, Mayer Ferenc Kolos (1899—1988), aki 1927-ben — még Magyarországon — elsőként vállalkozott magyar nyelven egyetemes orvostörténeti monográfia megírására. 1932-ben került ki az Egyesült Államokba, ahol 44 évi szolgálat után a Pentagon ezredeseként vonult nyugdíjba. Ő volt az amerikai hadügyminisztérium orvosi sajtófelelőse: szinte valamennyi európai nyelven megjelent orvosi lapból fordított. 1927-es Az orvostudomány története című monográfiája 1988-ban Budapesten újra megjelent — a nyolcvanas éveit taposó szerző saját maga egészítette ki a monográfiát az 1927-től eltelt időszak orvostörténeti áttekintésével! A könyv utószavát a jeles magyar orvostörténész — ma a Magyar Köztársaság miniszterelnöke — Antall József írta. E neves, s nemzetközileg is ismert orvostudósok után hadd mutassunk be olyan amerikai magyar orvosokat, kiknek neve ma már csak az orvostörténészek előtt ismert. Annál is inkább, hiszen a földieinkről van szó. A két(három) Czapkay Sietünk leszögezni: nem artistacsoportról van szó, hanem három orvosról, egyébként testvérekről, akik közül ketten az Egyesült Államokban — magyarok közül elsőként — szereztek orvosi oklevelet. A Sáros megyei Kis-Szeben (ma Sabinov) szülöttei, s a vérségi, illetve hivatásbeli rokonságon kívül van még egy közös vonásuk: mindhárman fegyverrel kezükben vettek részt a 48—49-es magyar szabadságharcban. Hármuk közül Czapkay Lajos József (1818—1882) a legismertebb. A szabadságharc előtt műszaki tanulmányokat folytatott, többek közt a Selmecbányái Bányászati Főtanintézetben, s így nem meglepő, hogy 1849 januárjától Világosig utász-főhadnagyként, majd századosként harcol a magyarok oldalán. A világosi fegyverletétel után sorsa egy Jókai regényhősnek is beillőén alakul: menekülés közben osztrák fogságba esik, ám kalandos úton megszökik. Sikerül kijutnia Amerikába, ahol Philadelphiában 1855- ben orvosi oklevelet szerez. E kettős szakképzettség birtokában Kaliforniában telepedik le. Kiterjedt orvosi gyakorlata mellett bányászati szakértőként is dolgozik. Bányagépószeti találmányaival neve hamarosan híressé válik. Amikor 1861- ben kitört az Észak és Dél közti polgárháború, Czapkay felajánlja szolgálatait a haladó szellemű északiaknak. Lincoln elnök azonban, ismerve Czapkay korábbi pályafutását, nem a kardjára, hanem az eszére tart igényt. Diplomataként küldi őt az öreg Európába, ahol Czapkay több európai fővárosban tart előadást az északiak igazságos ügyéről. Mindenképpen említésre méltó, hogy ezen útja során Czapkay 1865-ben eljutott Pozsonyba is, mint a magyar orvosok és természetvizsgálók 11. pozsonyi vándorgyűlésének illusztris vendége. Előadást is tartott, mely a rendezvény egyik szenzációja volt. A korabali sajtó így számolt be az amerikai magyar pozsonyi szerepléséről:"... Czapkay L. József orvosdoktor, Amerikában ' meghonosult hazánkfia Kaliforniából magával hozott termékeket, termék aranyakat mutatott be, melyek por-alakban éppúgy, mint görkövekben és quarczban elég nagy mennyiségben találtatnak. Érdekes előadása, valamint nagy érdekű mutatványai, melyeket szavai megerősítéséül előmutatott, legélénkebb tetszósnyilvánulást és köszönetét idéztek elő a szakgyűlés részéről. Egyúttal Kubinyi Ferenc azon órdemjelet köröztette, melyet Czapkay doktor fáradtságáért és szolgálatkószsógóért a porosz koronahercegtől kapott, szintúgy egy oklevelet is, mely a boldogult Lincoln köztársasági elnöktől volt Czapkayhoz intézve, amelyben az ő polgári és tudományos téren tett érdemei valának kitüntetve." 1867 és 1872 között Czapkay az Egyesült Államok bukaresti követe. Diplomáciai küldetése leteltével haza akart telepedni — s hogy minél gazdagabban jöhessen meg, vagyonát egy bányászati vállalkozásba fektette. A vállalkozás megbukott, Czapkayt közel kétmillió dolláros veszteség érte. Eladósodva, elszegényedve a hazai föld helyett egy San Franciscó-i szegényházban fejezte be kalandos életútját. Bátyja, Imre (1813—1868) életének első szakasza nem kevésbé regényes: kamarai jogászként szolgálja a szabadságharcot, majd török földre menekül. A viddini gyűjtőtáborból megszökik, Londonban csatlakozik öccséhez, és Amerikába hajóznak. Ő is Philadelphiában kap orvosi oklevelet. Öt évig Bostonban gyakorló orvos. 1861-ben visszatér Európába, s miután amnesztiát kap, Pesten telepedik le. Haláláig a fővárosban működik gyakorló orvosként. A legfiatalabb Czapkay, Samu (1822— 1874?) pesti medikusként kerül a szabadságharc forgatagába, melyet ezredorvosként küzd végig. 1850-ben ugyan megengedik neki, hogy tanulmányait befejezze, ám a szabadságszerető Czapkay nem érzi jól magát a Bach-rendszer Magyarországában. Törökországba szökik, majd Perzsiában és Észak-Afrikában praktizál. Fivérével, Imrével tér vissza Magyarországra és szűkebb pátriájába is: Kis-Szebenben vármegyei orvosként éli le élete hátralévő szakaszát. A Czapkay-fivérek nem tettek Nobeldíjjal jutalmazott orvosi felfedezést, nem írtak medikusnemzedékek által forgatott könyveket — ám gerinces kiállásuk a szabadságharc ügye mellett, s amerikai szereplesük megérdemli, hogy a késői utódok számon tartsák őket az amerikai magyarok között. DR. KISS LÁSZLÓ Selye János és Szent-Györgyi Albert életpályáját és amerikai működését külön is bemutatjuk — a szerk. megj. A HÉT 21
