A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-21 / 12. szám

ELŐ MÚLT

Pázmány Péter Pozsonyban

Pázmány Péter, a magyarországi ellenreformáció vezéralakja, a "magyar próza atyja" 1637. március 19-én halt meg Pozsonyban. Emlékét a Szent Márton-dóm szentélyében elhelyezett márvány síremlék őrzi, amelyet 1914- ben Rigele Lajos pozsonyi szobrász készített. Sírját a javítómunkálatok során a szentély kövezete alatt, 1859. szeptember 12-én találták meg.

Pázmány Péter nemcsak írói-művészi szempontból jelentős egyéniség, hanem korának egyik legrangosabb egyházi személyisége is. 1616-ban esztergomi érsekké nevezik ki. így a magyar királyság főkancellárja és a birodalmi politika befolyásos képviselője lett. 1618. július 1 -jén a pozsonyi koronázási dóm falai között Forgách Zsigmond nádorral együtt ő koronázta meg II. Ferdinándot magyar királlyá.

A jezsuita rend harcias, hitvédő tagjaként, majd a rendből kilépve érseki, később bíborosi tevékenysége során számos iskolát létesített. 1619-ben Nagyszombatban nevelőintézetet és papneveldét, 1623-ban Bécsben magasabb papnevelő intézetet (a későbbi Pazmaneumot), 1635-ben pedig ismét Nagyszombatban egyetemet alapított teológiai és bölcsészeti karral. A pozsonyi jezsuita kollégium létrejötte is Pázmány nevéhez fűződik. Az iskola épületét Gáspár Malius jezsuita rendfőnök Rómában terveztette meg, valószínűleg Jacopo Rava olasz építésszel, aki Bécsben dolgozott. A Káptalan utcai épület alapkövét 1628-ban helyezték el, s a munkálatok 1635-ig tartottak.

Ebbe a késő reneszánsz kori nógyszárnyas, központi udvarral és árkádos folyosóval ellátott épületbe a jezsuiták 1631-ben költöztek be. A kapuzat feletti timpanonban a jezsuita rend címere látható Pázmány Péterre, az alapítóra utaló szöveggel. A mellette feltüntetett évszám arra emlékeztet, hogy a jezsuiták generálisa a gimnáziumot ebben az évben emelte kollégiumi rangra.

Pozsonyban jelenik meg Pázmány több műve is. A 17. században a város az egyre szélesedő ellenreformáció természetes központja lett. Az érseki nyomdában számos hitvitázó mű látott napvilágot a kor legjobb jezsuitáitól és világi papjaitól, akik fő céljuknak a katolikus hit népszerűsítését tartották. Az érseki kúria a mai Prímáspalota helyén állott. A középkorban gazdasági épületként használták, ahová az egyházi tizedet gyűjtötték be. A mohácsi vész után ide helyezték át až esztergomi érsek székhelyét, ezért az egész kúriát átépítették. Forgách Ferenc (1564—1615) esztergomi érsek (Pázmány Péter nagy pártfogoltja) 1608-ban nyomdát alapított. 1609-ben itt jelenik meg Pázmánynak Egy keresztyén prédikátoriul S.T.D.P. (Szent Teológiának Doctora Pázmány Péter) az kassai nevezetes tanítóhoz AI vinei Péter uramhoz íratott öt szép levél című vitairata, amelyben Alvinci Péter (1570—1634) kiváló protestáns hitvitázóval folytat polémiát. A szatirikus, gúnyos stílusú műben Alvincit vallásában és személyében egyaránt nevetségessé teszi. Pázmány vitairatainak jellegzetes vonása a sértő gúny, az ellenfél gyengéinek kipellengérezése, az élőbeszéd ízes fordulatai: "Ahol pedig egyníhányszor csigázod nevemet és Pázmány helyett Námzáp-nak írsz és záp tyúknyomhoz hasonlítasz: arra csak azt mondom, hogy ha szabad volna az derék dolgokban játszani, az te nevedben is feltaláltatík az Niáldv, és ha én is gyermek ésszel volnék, azt hoznám ki belőle, hogy te csak nyálaskodásnak cíve vagy csatornája vagy. Azonképpen az te nevednek cégére Ál, megdisputálhatnám, ha Álorcaé, Álkulcs-é, Álajtó-é?"

Az érseki épület nyomdájában szedik 1613-ban Pázmánynak az Isteni igazságra vezérlő Kalauzát, amelyben a katolikus hitvédelem nagyszabású rendszerezésére törekszik. Felhasználja a humanizmus eredményeit és igyekszik őket a katolikus világnézet szolgálatába állítani. A bonyolult, de logikus és szilárd szerkezetű munka monumentalitásával a barokk művészet jellegzetes vonásait tükrözi. Arányosan tagolt körmondataiban a magyar élőbeszédet emeli szónoki művészetté. A szemléletes hasonlatok, a metaforák, az anekdotázó stílusa széles körű műveltségről, gondolkodásának eredetiségéről tanúskodik. Szemléltetésként hadd idézzünk néhány sort: "Új találmányokat és magam fejéből költött dolgokat tőlem senki ne várjon. Meri tudom, hogy a pókháló nem jobb a lépes méznél; noha a pók béliből szövi légyfogó hálóját, a méh pedig virágokrul szedegeti mézét. Azért igyekeztem azon, hogy a régiek nyomából ki ne lépjem, hanem az ő fegyverházokból vegyek diadalmas kardokat, melyekkel a régi tévelygések nyaka szakasztatott."

Halála előtt egy évvel, 1636-ban jelenik meg Pozsony-Pázmány írói-művészi szempontból legjelentékenyebb alkotása: A római anyaszentegyház szokásából minden vasárnapokra és egynéhány innepekre rendelt evangeliomokrúl prédikációk. A kötet harminc évre terjedő szónoki gyakorlatának eredményeit öleli fel. Munkájával segítséget kívánt nyújtani a fiatalabb, gyakorlatlan papoknak. A mű írásakor súlyos beteg volt már. Kötelességének érezte, hogy élő nyelven előadott prédikációit közzétegye, s továbbadja mindazt, amit élete során összegyűjtött.

Munkásságának művészi értékét talán Kosztolányi Dezső fogalmazta meg a legtalálóbban: "Pázmány Péter az első, aki egy ember lüktető gondolatait ágyazza a magyar prózába... Azon a nyelven, amelyen még csak enni és inni lehetett, kérni és meghányni-vetni a családi élet történéseit, a földművelés kezdetleges műveleteit, egyszerre leheletnyi gondolatárnyalatot bűvöl elő, váratlanul hangot ad a harag, szeszély, önkívület és részvét minden rezzenésének. Nincs többé lehetetlen ezen a nyelven. Még csak néhány húrja van, de azért úgy játszik rajta, mint hangszeren. Csodát művel."

Bokros Katalin A HÉT 13