A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-07 / 10. szám

INTERJÚ Könyvek — születőben A Kalligram Könyvkiadóról hivatalos be­mutatkozása előtt is hallani lehetett egyet­­mást, kósza hírek formájában, s ez nem meglepő, hiszen két hónappal a sajtóérte­kezleten történt bemutatkozása előtt alapí­tották. Grendel Lajost, a Kalligram Könyv­kiadó Kft. elnökét kérdeztem meg: — Vajon miért vártak ilyen sokáig a kiadó tevékenységének, célkitűzéseinek az is­mertetésével? — Azért hallgattunk ilyen sokáig, mert úgy gondoltuk, egy könyvkiadó akkor mű­ködik, amikor már megjelentek az első könyvei. Ez a náp sok hónap múltán, hosszú vajúdás, keserves, apró:cseprő szervezőmunka után érkezett el. Örülünk, hogy egyszerre négy könyvet tudtunk be­mutatni. Ebből kettő teljes egészében a Kalligram "termése". Urbán Sándor: Föl­parcellázott égbolt című regénye, illetve Simkó Tibor és Németh ilona Tikiriki taka­­rak című gyermekkönyve a Kalligram munkatársainak az igyekezete révén látott napvilágot. Két könyv — Fábry Zoltán Naplója és egy esszógyűjtemóny Masaryk életművéből — közös kiadásban jelent meg a Madách, illetve a magyarországi Régió Könyvkiadóval. — Kik a Kalligram alapítói? — Szigeti László, Farnbauer Gábor, Juhász R. József, a dióspatonyi földmű­ves-szövetkezet és én vagyunk a kft. alapítói. — Véleményem szerint a mai világban egy könyvkiadó beindítása óriási kocká­zattal jár. Megvolt-e ennek a kockázatvál­lalásnak az anyagi "fedezete”, háttere, vagy pedig csak úgy belevágott a vállalko­zásba ez a kis társaság? — A vállalkozásba úgy vágtunk bele, hogy mind az öten befektettünk bizonyos összeget, alaptőkét. Enélkül képtelenség lett volna a kiadót megalapítani. El kell árulnom azt is, hogy Urbán Sándor könyve például a Pro Slovakia Kultúra támogatá­sával jelent meg. Ezt az alapítványt a Szlovák Kulturális Minisztérium hozta lét­re. Kiadónk további működése különböző alapítványok támogatásától függ majd. Tehát bizonyos könyvek ezeknek a segít­sége nélkül aligha jelenhetnek meg. A szlovákiai könyvpiac jelenleg siralmas ál­lapotban leledzik, hiszen elöntötte a pony­vairodalom, a selejt, s ebből következően háttérbe szorult az igényesebb irodalom. Úgy is mondhatnám: életveszélybe került. A mi kis vállalkozásunk elsősorban arra törekszik, hogy a szlovákiai magyar iroda­lomból, íróink műveiből jelentesse meg kiadványaink zömét, tehát a már meglévő Madách és a beinduló más könyvkiadók mellett mi is fórumot adjunk a csehszlová­kiai magyar íróknak. Természetesen meg­vannak a magunk kiadói, eszmei elképze­lései arról, milyen szerzőkkel dolgozunk majd együtt, tehát egyfajta profil kialakítá­sára törekszünk, s elsősorban azokat a szerzőket szeretnénk majd megkeresni, akik a szlovákiai magyar irodalom megújí­tásában az elmúlt évtizedekben részt vál­laltak, nemzedéki hovatartozásuktól füg­getlenül. — Gondolom, elsősorban a minőségre célzol... — A minőségre gondolok, igen. Ezzel persze nem azt akarom állítani, hogy mások, akiknek esetleg nem jelentetjük meg a könyvét, rossz "minőségű" irodal­mat írnak, hanem arra gondolok, hogy a szlovákiai magyar irodalom egyfajta vonu­latát szeretnénk népszerűsíteni, előnyben részesíteni. „ — A kiadót bemutató sajtóértekezleten többek között azt mondtad, olyan szerzők­kel szeretnétek együttműködni, akiknek az írói szemléletével valamiféle rokonságot véltek felfedezni. Ez a rokonság alkotói, szemléletbeli rokonság csupán, vagy pe­dig politikai is? — Semmi esetre sem politikai. Ameny­­nyire csak lehet, apolitikus vállalkozás maradunk, azok is vagyunk. Itt elsősorban alkotói, szemléleti rokonságról beszélhe­tünk. Ehhez talán még annyit, hogy időről időre szeretnénk a jelentősebb cseh és szlovák esszóírók könyveit megjelentetni, bemutatni azokat az alkotókat, akik min­denképpen megérdemlik a magyar olva­sóközönség figyelmét. — Említetted, hogy a jó irodalom mosta­nában nem nagyon kelendő, nem is azt terjesztik nagy előszeretettel, hiszen álta­lában a selejtből származik gyors üzleti siker. Ezek szerint a ti vállalkozásotok nem kecsegtet gyors anyagi haszonnal. Anyagi szempontból hogyan oldjátok meg a vállalkozás lényeges kérdéseit: például a szerzők, a terjesztők, a nyomda honorá­riumának a kérdését? — A jó irodalom nem nagy üzlet. Soha nem volt az. Ma sem az, és azt hiszem sehol a világon nem az. Véleményem szerint azonban mindig találni lehet olyan könyveket, amelyek nyereséget hoznak a kiadónak. Ha sikerülne évente legalább egy két nyereséggel járó könyvet megje­lentetnünk, akkor ebből a nyereségből fedezni tudjuk az ún. ráfizetéses könyvek kiadását. Ha ez nem sikerül, akkor elég nagy bajban leszünk. Jelentős megtakarí­tást jelent nekünk már most az, hogy a könyveket számítógéppel szedjük, s így a nyomdai műveletek költségeinek egy ré­szét megtakarítjuk. — Szó volt az imént arról, hogy négy könyvetek megjelent már. Hogy álltok a terjesztéssel? — Óriási gondot jelent a könyvek ter­jesztése, hiszen összeomlott a könyvpiac. Keressük a megoldást. M* — A Kalligram Könyvkiadó Kft. egyik alapítója a dióspatonyi földműves-szövet­kezet és önkormányzat. Példaértékű cse­lekedet szellemi vállalkozásba fogni. Lel­kes Vincétől a község polgármesterétől kérdeztem meg, vajon nem megfontolást igénylő dolog-e ez manapság, s milyen indokból döntöttek úgy, hogy ők is belép­nek a kft. alapítói közé? — Az önkormányzat, illetve a szövetke­zet rendes tagja a Kalligram Kiadót létre­hozó kft-nek. Azon túl, hogy a szerződés­be foglalt kötelezettségeinknek tagként természetesen eleget teszünk, van egy nem titkolt szándékunk, hogy a kiadó terveinek megfelelően a községünkben ténykedő Koncsol László és Ag Tibor szellemi termékeinek a kiadását szeret­nénk szorgalmazni és támogatni. Mindket­ten közel tíz éve formálják községünk szellemi életét. Koncsol László helytörté­nészként nagyon sok érdekes és értékes levéltári anyagot kutatott fel községünk múltjából. Ág Tibor kilenc éve dirigense a helyi Barátság vegyeskarnak. Ez az apro­pója annak, hogy vállaltuk a részvételt a kft-ben. A szó legszűkebb értelmében nemcsak szponzorként vagyunk jelen a kiadó munkájában, hanem szorgalmazzuk a már meglévő, kézirat formájában létező művek megjelentetését. Természetesen a szakemberek dolga lesz elbírálni a kézira­tokat, és beiktatni a kiadó évi terveibe. — Feltételezem, hogy nem nagy üzlet ez az Önök számára, mégis támogatják ezt a szellemi vállalkozást. Vagy tévedek netán? Üzletet is remélnek? — Semmiképpen nem remélünk üzletet, legalábbis a vállalkozás kezdeti szakaszá­ban nem. Az érdekünk az, hogy a közsé­günkhöz és annak vonzásköréhez kap­csolódó, immáron életre hívott szellemi termékek minél több ember kezébe kerül­jenek. A már megjelent és megjelenésre váró helytörténeti munkák nemcsak köz­ségünket, hanem az egész Patonyföldet érintik. — Engem azért lepett meg kellemesen az Önök részvétele ebben a szellemi vállalkozásban, mert példaértékű és mert manapság az önkormányzatok, szövetke­zetek — gondolom nem ok nélkül —­­nagyon sokat panaszkodnak az anyagiak hiányára. — Mi sem dúskálunk az anyagi javak­ban. Sem az önkormányzat, sem a szövet­kezet. Megvannak a termelési, közéleti, társadalmi gondjaink, ezt azt hiszem nem kell részleteznem. A termelés, a község fejlesztése elsődleges kérdés, azonban mindezen túl meg kell találnunk annak a megoldását is, hogyan vigyázzunk szelle­mi javainkra. A szövetkezeti tagság és az önkormányzat megértésének köszönhető­en mi ezt az utat választottuk. Beszélgetett: L. Dusik Éva A HÉT 7

Next

/
Thumbnails
Contents