A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-07 / 10. szám
HÍRMONDÓ A kultúrában nincs "Bős—Nagymaros" Azt a feszültséget, amelyet a Bős—Nagymaros vízlépcsőrendszer problémája váltott ki a magyar és a cseh—szlovák politikai életben, a kultúra területén szerencsére nem tapasztaljuk — mondta dr. Karol Wlachovský, a budapesti cseh—szlovák kulturális központ igazgatója azon az akár rendhagyónak is mondható sajtótájékoztatón, amelyet a már említett intézmény, valamint a prágai Magyar Kulturális Központ, a bécsi Collegium Hungaricum és a pozsonyi Magyar Kulturális Központ közösen rendezett meg a pozsonyi Magyar Kulturális Központ épületében 1992. február 10-én. A nemes szándék — a nyitás, az egymáshoz való közeledés szándéka — minden oldalról tapasztalható, megvalósítása azonban komoly akadályokba ütközik. A legnagyobb akadály manapság az anyagi eszközök — magyarán: a pénz — hiánya. Az intézmények zavartalan működéséhez rengeteg ügyességre, leleményre van szükség mindhárom intézmény munkatársai részéről. Például a budapesti cseh— szlovák kulturális központ működéséhez annyira hiányzik a szükséges pénzöszszeg, hogy a mai napig még a nekik otthont adó épület bérét sem tudták kifizetni. Karol Wlachovský elmondta még, hogy a magyarországi közönség főleg a cseh és szlovák, valamint a csehszlovákiai magyar képzőművészek iránt érdeklődik. Ám mivel Magyarországon — akárcsak nálunk — most zajlik a privatizálás, a legtöbb kiállitóterem visszakerül eredeti tulajdonosához, s ezzel eddigi rendeltetése is megszűnik. Gindeléné Bencsko Klára, a prágai Magyar Kulturális Központ igazgatója szintén az anyagi gondok felsorolásával kezdte beszámolóját. Pedig Csehországban nemcsak a magyar kultúra, hanem a Magyar Köztársaság iránt is óriási az érdeklődés. A cseh közönség körében mindenekelőtt a magyar parlamenti pártokat bemutató rendezvényeik népszerűek. Dr. Balázs Béla, az 1923-ban Kuno Klebelsberg gróf által alapított bécsi Collegium Hungaricum igazgatója az intézet multifunkcionális jellegét hangsúlyozta. Három idei rendezvényüket a közép-európaiság szellemében tartják meg: A megkésett nemzetté válás Közép-Európában Gindeléné Bencsko Klára, a prágai Magyar Kulturális Központ igazgatója, dr. Karol Wlachovský, a budapesti csehszlovák kulturális központ igazgatója, HontI László, a pozsonyi Magyar Kulturális Központ titkára címmel nemzetközi konferenciát rendeznek, sort kerítenek egy közép-európai írótalálkozóra, és magukra vállalták az osztrák, a szlovák és a magyar természetvédők találkozójának a megrendezését is. A pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatója, Sunyovszky Szilvia elmondta, hogy tevékenységüket egész Szlovákiára ki akarják terjeszteni, ezért bővíteni szeretnék az intézmény személyi állományát. Kapcsolataikat még szorosabbra szándékozzák fűzni a budapesti cseh— szlovák kulturális központtal, a bécsi Collegium Hungaricummal és a prágai Magyar Kulturális Központtal. Ez évi programjukon többféle tudományos és szakmai előadás szerepel, sokrétű irodalmi rendezvényeik lesznek. Gazdag kiállítási terveik közül megemlíthetjük a Kassák Lajos emlékkiállítást, amelyet a Szlovák Nemzeti Galériával közösen rendeznek meg. Fekete György, a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztériumának helyettes államtitkára valóságos előadást rögtönzött a magyarországi kultúra helyzetéről. Megtudtuk tőle, hogy a kultúra az idén 14 százalékban részesül a magyar állam költségvetéséből, és egyetlen kulturális intézményt sem szüntetnek meg. Évente 3—4 monstre kulturális fesztivált rendeznek külföldön. Sikeresnek mondható például a tavaly Kanadában megrendezett kéthónapos magyar fesztivál, amely mintegy kétmillió dollárba került, de ez gazdasági szempontból is kifizetődő, hiszen a kanadai tőke már most kezd beáramiani az országba. Az ősszel Tokióban rendeznek a kanadaihoz hasonló monstre fesztivált. A sevillai világkiállítás kb. egymilliárd forintjába fog kerülni Magyarországnak. A helyettes államtitkár részletesen szólt a magyar kultúrának a közalapítványrendszeren keresztül történő privatizálásáról, aminek az a lényege, hogy a privatizálásból befolyt összeg az alapítványok révén a kulturális szférában marad. A már "hivatalból" is optimista Fekete György bevallotta, hogy az elmondottak ellenére "irtózatos bajok" vannak a magyar kultúrában, s az általa felvázolt tervek megvalósítása "emberfeletti erőfeszítést" kíván majd az emberektől... (-bet) Gyökeres György felvételei 8 A HÉT
