A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-07 / 10. szám

INTERJÚ A JÓ PALÓCOK Beszélgetés Hrubík Béla vállalkozóval Hrubík Béla mapánvállalkozó az Ipoly mentén, Szecsénykovácsiban el. A Nagykürtösi járás magyar fal­vaiban nagyon jól ismerik, hiszen mind a kultúra, mind pedig a politi­ka területén aktív szerepet vállalt Tagja a Csemadok területi választ­mányának és járási szervező titkára az Együttélés politikai mozgalom­nak. Most azonban nem ezekről a tisztségeiről beszélgetünk, hanem a Palóc Társaságról. • — A Palóc Társaságról eddig még nem sokat hallhattunk-olvashat­­tunk. Mikor alakult és mik a célkitű­zései? — A Palóc Társaság 1989 augusz­tusában, tehát még a bársonyos forra­dalom előtt alakult. Mi büszkék va­gyunk arra, hogy már a régi rendszer­ben megpróbáltunk valamilyen szin­ten szerveződni. Tudjuk, hogy a Cse­madok sok mindent nem volt képes megvalósítani, mert meg volt kötve a keze. Ezért mi a Palóc Társaságban próbáltuk meg felvállalni mindazt, amire a Csemadoknak nem volt mód­ja. Társaságunk legfontosabb felada­tának azt tekinti, hogy segítse a járás­ban élő toliforgatókat, alkotóművésze­ket, különösen a fiatal kezdőket. Pub­likálási és kiállítási lehetőséget szeret­nénk nyújtani a tehetséges emberek­nek. Elindítottuk a Jó Palócok című folyóiratot, amely a magyarországi Mikszáth Kiadó Kft. segítségével jele­nik meg. A negyedévenként napvilá­got látó folyóiratban a társaság életé­ről szóló hírek mellett szépirodalmi és publicisztikai írások is helyet kapnak. Eddig két számot adtunk ki, a vissz­hang kedvező. Visszatérve a Palóc Társaság indulására, el kell monda­nom, hogy a Nagykürtösi járás ma­gyarjai bizony eléggé magukra hagya­­tottan élnek. A dél-szlovákiai magyar "kiflinek" a közepén lakunk, és sem a nyugati, sem pedig a keleti régió iga­zából nem akar befogadni bennünket. Egy kicsit magunkra maradtunk eb­ben a közép-szlovákiai magányunk­ban. Úgy éreztük, ha nem kellünk sem ide, sem oda, akkor dél felé, Magyar­­ország irányába nyitunk, de ha ott sem fogadnának tárt karokkal, akkor megpróbáljuk magunk megszervezni a szellemi életünket. 6 A HÉT — A Palóc Társaság működési területe a Nagykürtösi járásra kor­látozódik, annak ellenére, hogy pa­lócok más járásokban is élnek. Nem gondoltatok arra, hogy a tár­saság működési körét kiterjesztitek ezekre a járásokra is? — Természetesen gondoltunk erre, és sikerült jó kapcsolatot kialakíta­nunk a losonciakkal, rimaszombatiak­kal és az Ipolyságiakkal is. Tudnak a Palóc Társaság létezéséről, és mi nyitottak vagyunk e járások felé is. Ha segíteni tudnának nekünk, annak na­gyon örülnénk. — Hol van a Palóc Társaság szék­helye? — Érdekes dolog ez. A régi rend­szerben megszoktuk, hogy egy szer­vezetnek valahol központja legyen. Nos, a mi székhelyünk mindig ott van, ahol éppen ülésezünk. Rendszerint ugyanis valamelyik tag látja vendégül a társaságot. Igyekszünk mindig más faluban összejönni, s ilyenkor szíve­sen látjuk a helybéli érdeklődőket is. Minden év augusztusában, megalaku­lásunk évfordulóján Szklabonyán, a Mikszáth-ház udvarán szoktunk ösz­­szejönni, hogy tisztelegjünk a táj nagy szülöttjének emléke előtt. — Említetted, hogy a társaság folyóiratát Magyarországon nyom­ják. Ez nyilván nem csekély anyagi támogatást jelent, de honnan van pénzetek az egyéb tevékenységre? — Alapszabályunk értelmében a ta­gok 100 korona tagdíjat fizetnek. Je­lenleg mintegy negyven tagunk van, ez tehát évente négyezer koronát je­lent. Emellett természetesen adomá­nyokat is elfogadunk. A svédországi magyarok, akikkel nagyon jó a kap­csolatunk, nemrégen ezer svéd koro­nát utaltak át a devizaszámlánkra. A Jó Palócok eladásából is bejön egy kis pénz. Magyarországon nyomtattunk egy Mikszáthot, illetve Madáchot áb­rázoló képeslapot, ezt is árusítjuk. Az így szerzett pénzt szeretnénk az itt élő magyarok kultúrájának fellendítésére fordítani. Tervezzük egy Mikszáth­­szobor felállítását, társrendezőként részt veszünk a Madách- és a Mik­­száth-rendezvények szervezésében, s a Rákóczi-kastély felújítására is küldtünk egy szerény összeget. — Milyen a kapcsolatotok a helyi Csemadok-szervezetekkel és a te­rületi választmánnyal? — Én visszakérdeznék: milyen le­gyen az ember kapcsolata önmagá­val? A Palóc Társaság tagjai többnyire vagy az egyes Csemadok-alapszer­­vezetek elnökei, vagy vezetőségi tag­jai, de sokan aktívan dolgoznak a Csemadok területi választmányában is. Mivel kis járás vagyunk, nem tu­dunk minden posztra külön embert állítani. Ugyanazok dolgoznak a Cse­­madokban, a Palóc Társaságban és a politikai mozgalmainkban is. — Mi a kenyérkeresó foglalkozá­sod? — Egykori munkahelyem, a Tesla itteni üzeme csődbe ment, így munka nélkül maradtam. Hosszas bürokrati­kus huzavona után, amit senkinek nem kívánok, sikerült kiváltanom a magánvállalkozói engedélyemet. Egy osztrák cég falszárító készülékeit fo­gom felszerelni. Ezeket a berendezé­seket Magyarországról hozzuk be, s az a nagy előnyük, hogy nem kell falat bontani a beszerelésükhöz, s a falak kiszárítása sem igényel különleges beavatkozást. Elsősorban a múzeu­moktól, közintézetektől várunk meg­rendeléseket, de szívesen eleget te­szünk magánszemélyek felkérésének is. Lacza Tihamér Fotó: Méry Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents