A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-28 / 9. szám
OTT JÁRTUK A játszma kezdetén A rimaszombati RISO konzervgyár a legnagyobb magánkézben lévő vállalat a környéken. Mintegy tíz hektárnyi területen fekszik. Az évi termelés 250—260 millió korona körül mozog. A gyár 256 alkalmazottat foglalkoztat, a havi bruttó átlagfizetés 2870 korona. A munka jelenleg két műszakban folyik. A csarnokokban évente 7500 tonna zöldségfélét, 2600 tonna gyümölcsöt, 2200 tonna húst dolgoznak fel. Az üzemet 1991. október 12-től négytagú kft irányítja. Hegedűs László, a kft egyik tagja így látja az üzem jelenlegi helyzetét: — Pillanatnyilag az a legfontosabb teendőnk, hogy a termelést a lehető leghamarabb úgy felfuttassuk, hogy a környéket, valamint Szlovákia keleti és nyugati részét el tudjuk látni áruval. Próbálunk rugalmasak lenni. Egy-egy nagyobb megrendelés esetén huszonegy napon belül képesek vagyunk szállítani az árut. Tavaly októberben, amikor árverésre került a gyár, több érdeklődő is akadt. Mi azzal a szándékkal indultunk, amennyiben sikerül megszereznünk a gyárat, mindent megteszünk azért, hogy az üzemben a termelés egy napra se álljon le. így is lett. A termelés egy percig sem szünetelt. A háromszáz dolgozóból 256-an maradtak. Voltak, akik saját jószántukból mentek el, holott nyugodtan maradhattak volna. Másokkal meg mi nem kívántunk együttműködni. Ön ebben a gyárban 1990-től üzemi igazgató, 1991 júliusától vállalati igazgató, jelenleg a kft többi tagjával együtt igazgatja a gyárat. Az, hogy tulajdonos, mennyiben változtatott a helyzetén? — Nézze, nekem akkor, amikor a gyár árverésre került, két választásom volt. Az egyik, hogy fogom a sátorfámat és továbbállok, a másik, hogy hiteleket veszek, illetve veszünk fel, és szerencsét próbálunk. Az utóbbi mellett döntöttem három másik társammal együtt, akikkel egyenlő részben osztottuk el azt az összeget, amennyiért a gyár végül is elkelt. Őszintén szólva, kínosan éreztem volna magam a munkaügyi hivatal előtt. Úgy gondoltam, az a gyakorlat, tapasztalat, amit a gyárban töltött évek során felhalmoztam, a későbbiekben segítségemre lehet. Az üzemet 66 millió 650 ezer koronáért kaptuk meg. Természetesen rengeteg hosszú lejáratú hitelt vettünk fel. Egyelőre minden maradt a régiben. Azokat a konzerveket gyártjuk, amelyekre igény van. A Gaál Mátyás, aki húsz éve dolgozik a gyárban jövőben szeretnénk olyan készételcsomagokat gyártani, amelyet otthon csak fel kell melegíteni. Ehhez persze új gépsorokra lenne szükség, de pillanatnyilag nincs rá pénzünk. Gaál Mátyás idestova húsz éve dolgozik a rimaszombati konzervgyárban. Jól ismeri az üzemet, hiszen a két évtized alatt különböző munkaköröket töltött be. Jelenleg anyagbeszerzőként dolgozik. Ő vajon hogyan látja, 2 A HÉT
