A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-21 / 8. szám

Mire Jó a kábeltévé?.

MINERVA

... tettük fel a kérdést jó egy évtizeddel ezelőtt a csehszlovák antenqaelmélet Európa-hírű tudorának, Milan Ceskýnek a mérnöktovábbképzőn tartott előadása alkalmával. A hazai rádiózás és tévézés nagy öregje egy pillanatra halványan elmosolyodott, vógigsimította amerikai tengerészgyalogosokra emlékeztető kefefrizuráját, majd enyhe malícíyával csak ennyit mondott: "Az éterből Ónok azt a műsort fogják, amelyiket akarják, a kábelből meg azt kapják, amit a túlsó végéről küld valaki maguknak." A gyengébb felfogásúak még megpróbálták védeni a kábeltévét, mire ő — aki egyébként az idő tájt épp a fénykábelek csehszlovákiai kifejlesztésén dolgozott — a kezében levő krétával felénk, hót pozsonyi hallgatója irányába mutatott: "A szlovákiai urak a megmondhatói, hogy most három ország tévéműsorát is nézhetik. A kábeltévénél ezt nem biztos, hogy megtehetnék." A rövid közjátékot követően folytatta az előadást, így nem volt lehetőség a felvetett kérdés szélesebb összefüggéseinek megvitatására. Sebaj, határoztuk el az előadást követően, majd legközelebb jobban felkészülve próbáljuk meg vele az ügyet tisztázni. Egyikünk se sejthette, hogy nem lesz legközelebb. A Mester néhány hót múltán átköltözött a Nagy Égi Antennák tervezői közé. Azóta is, valahányszor a kábeltévéről esik szó, eszembe jut Český professzor úr talán utolsó előadásán lejátszódott intermezzo.

Az utóbbi időben egyre sűrűbben esik szó a kábeltévé meghonosításáról tájainkon, sőt, már különféle vállalkozások is alakultak ebből a célból, így érdemes közelebbről is megvizsgálni, hogy milyen lehetőségekkel kecsegtet ez a műszaki találmány.

A rádioelektronika iránt érdeklődők minden bizonnyal tudják, hogy a frekvenciasávokat két kategóriába sorolják: a nyilvános sugárzásra kijelöltekre és a szolgálati hullámhosszokra. Az előbbit a rádió- és tévéállomások használják, az utóbbit azok a szervezetek, hatóságok, amelyek működéséhez szükséges a vezeték nélküli kapcsolattartás (tűzoltóság, rendőrség, egészségügy, katonaság, közlekedési vállalatok, légügyi szervezetek, posta, rádiótelefon hálózat, CB hálózat stb.). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 0,1 MHz-től a 26 MHz-ig terjedő sávban sugároz a rádió (a hosszú, a közép és a rövid hullámsávon), majd 21 MHz sávszélességben nincs adás, míg a 47 MHz és 66 MHz között helyezkedik el a televízió l-es sávja (az 1. és 2. csatorna), majd 66 MHz és 72 MHz között az ún. "keleti" (OIRT) ultrarövidhullámú sáv. 77 MHz és 100 MHz között van a tóvó II. sávja (3., 4., 5. csatorna), ezek közé fósűfog-20 A HÉT

szerűen ékelődik be a 87 MHz és 104 MHz közötti "nyugati" (CCIR) ultrarövidhullámú rádió. Ezt követően 75 MHz sávszélességet újra nem használnak nyilvános adásra, ugyanis a televízió VHF III.-as sávja (6.—12. csatorna) a 175 MHz-től a 230 MHz-ig terjedő frekvenciákon sugároz. Sokan felfigyeltek már arra a tényre, hogy a VHF 12. csatorna után nem a 13. csatorna következik, hanem az UHF sáv 21. csatornája. A magyarázat rendkívül egyszerű: újabb 240 MHz "kiesik", ugyanis a 21. csatorna már a 470 MHz—478 MHz közötti sávban sugároz. A felsoroltakból nyilvánvaló, ha egyenletesen ki tudnánk használni az összes sávot, akkor több tucat televízió- és rádióadást tudnánk továbbítani. Erre ad lehetőséget a kábeltévé, amely a 47 MHz és a 450 MHz között minden lehető frekvenciát kihasznál. így lehetséges nagyjából 40 televíziós és 30 rádiós műsor átvitele azzal, hogy felhasználják a kieső, ún. "S" csatornákat is (elsősorban a 110 MHz— 174 MHz és a 230 MHz—470 MHz között) műsorok továbbítására. Ahhoz, hogy dönteni tudjunk ebben az első pillanatban oly egyszerű kérdésben, érdemes egy kissé megvilágítani felhasználói oldalról is a problémát.

Az antennáról közvetlenül vett tévéadás esetében minden egyes csatornán (elvileg) más-más műsor fogható. így valójában nincs gond a nagy mennyiségű műsor vételének. Rosszabb a helyzet a közös antennával felszerelt bérlakásokban. Ez esetben a sok készülék miatt szükség van gyenge villamos jel erősítésére. Csakhogy az antennaerősítők olyan nagy sávszélességgel dolgoznak, hogy gyakorlatilag csak minden második VHF csatornába helyezhető el egy-egy műsor. Ennek következtében az I—III. tóvósávban 12 csatornából csak hatot használhatunk ki. Ennél jóval komplikáltabb a helyzet az UHF sávban. Akik kénytelenek a hetedik műsort (pl. a T3-at, vagy az FS 2-őt) a 21—22. csatornán fogni, jól tudják, hogy menynyivel gyengébb a kép minősége az előző hat műsorral összevetve. A jelenség magyarázata a villamos vezetők látszólagos ellenállásában (impedancia) rejlik. A villamos áramnak van ugyanis egy jellemző tulajdonsága: minél nagyobb a rezgésszáma, annál inkább kiszorítja az általa gerjesztett elektromágneses tér az áramot a vezetőből. Ez az angolul "skin-effektusnak" nevezett jelenség okozza, hogy a rezgésszám növelésével egyre nagyobb a fómvezető ellenállása, míg végül egy bizonyos frekvencián az áram teljesen kiszorul a vezetőből, a fém szigetelőként kezd viselkedni. Ezt a jelenséget használja fel a mikrohullámú technika. A

tévézésnél viszont ez megakadályozza, hogy a közös antennával felszerelt lakásokban a 21—60. sávban (470 MHz— 860 MHz) nagyobb mennyiségű műsort helyezhessünk el, hiszen a rezgésszám növelésével arányosan romlik az adás műszaki minősége.

Tehát ebből egyértelműen adódik a kábeltévé műszaki előnye, amely általában csak 450 MHz-ig továbbítja az adást, ahol a skin-effektus még kevésbé nyilvánul meg. Csakhogy itt következik a kérdés gazdasági és politikai oldala.

A külső szemlélőnek jogosan üt szöget a fejébe, miért adna nekem ingyen egy vállalkozó valamit. Nem is ad. Sőt, előre meg nem határozott áron, vagyis monopol áron adja. Ugyanis a forgalomban lévő rádió és televízió készülékek kialakításuknál fogva nem alkalmasak az "S" csatornák vételére. Mármost a kábeltévés társaság a műholdas és az egyéb érdekes műsorokat éppen ebben a sávban továbbítja. Ahhoz, hogy ezek vehetők legyenek, fel kell szerelni minden készülékre egy-egy Set-Top terminal (STTm) nevű konvertert, amelynek árát és havi bérleti díját általában nem közük a vevővel (itt kezdődik az üzlet). Ezzel szemben felvázolják a kábeltévé kétségtelen műszaki előnyeit, némi jelzéssel, hogy itt-ott némi hiányosság is előfordulhat.

Annyit minden esetre érdemes tudni, hogy a jelenlegi állami és szövetkezeti lakások koaxiális kábelhálózata nagyjából 360 MHz rezgésszámig viszi át a jelet elfogadható minőségben. Emiatt olyan rossz a kép, amelyet a 470 MHzes sávban sugároznak. Ahhoz, hogy a kábeltévé kihasználhassa a 470 MHz-ig terjedő teljes sávot, ki kell cserélni az egész közösségi antennahálózatot. Ez természetesen pénzbe kerül, ki más fizetné meg, mint a felhasználó. Ez a műszaki beavatkozás — amely átlagos becslések szerint másfél ezer koronába kerül készülékenként — biztosítja az eddig is vett hót tévéműsort (F1, STV1, TA 3, MTV1, MTV2, FS1, FS2), továbbá egy információs csatornát, amelyet a kábeltévé társaság üzemeltet. Egy új csatornáért egy kissé drágának tűnik a beruházás. Ráadásul van az ügynek egy hátulütője: a jelenlegi hivatalos intézmény, a Ósehszlovák Posta jelenleg csak a hazai tévéállomások adásait továbbítja. A többi, határon túli műsor a külföldi adótoronyból kerül a képernyőnkre. A kábeltévé bevezetésével ez a helyzet annyiban változik, hogy ezután ezeket a műsorokat egy szolgáltató vállalattól kapnánk. Egyáltalán nem biztos, hogy az üzleti vállalkozásként működő intézmény egy idő után nem lesz kénytelen a külföldi műsorokért fizetni (hiszen a fogyasztótól pénzt kór,