A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-21 / 8. szám

OTTJÁRTUNK

KEDVES, KIS FALUM

Livárt,

azaz

agyaidra

még

Strelnica.

Vajon

meddig?

Útban Lévártról eszembe jut Jirí Menzel híres filmje. Annak ellenére, hogy az egy cseh faluban játszódik, ez meg egy tipikusan gömöri falucska, úgy érzem, van némi hasonlóság a két település lakóinak mentalitásában. Itt is, ott is sikerült valamit megőrizni azokból a tulajdonságokból, amelyek valamikor a falu emberét jellemezték.

HÁZAK A HEGYEK TÖVÉBEN

Lóvártnak ma mindössze kilencvenkilenc lakosa van. Valamennyien magyarok, katolikus vallásúak. A krónika a falut a XV. századtól tartja nyilván. Első írásos feljegyzések 1427-ből származnak. Akkor a települést Lewarthnak, illetve Lewardnak hívták. 1850-től már Lóvártnak, helyenként Lévádnak említi a korabeli krónika. 1920. április 14-én a falunak a Leváre nevet adták, de mivel már egy Leváre volt a köztársaságban, Gemerské Levárenek keresztelték át. Ez a falunév meglehetősen tiszavirág-életűnek bizonyult. Mindössze hót évig tartott. 1927-ben a falu visszakapta a Lóvárt nevet. Majd 1948-ban ismét változást eszközöltek a falu nevében. A majdhogynem színtiszta településnek a Strelnica nevet adták.

— Decemberben népszavazást

tartottunk — monjda Halász Márta, a falu polgármestere. — A nyolcvankét választópolgár közül hetvenötön jöttek el, és valamennyien a Lóvárt név mellett adták le szavazatukat.

Pillanatnyilag tehát intéződik a falu eredeti nevének visszaállítása. A polgármester még elmondja, szorgalmazza a valamikor jó hírnévnek örvendő lóvárti fürdő helyreállítását, amely a totalitárius rendszer évtizedei alatt teljesen tönkrement. Ha sikerülne ismét felépíteni és üzembe helyezni a fürdőt, sok embernek tudnának munkalehetőséget biztosítani. Egyelőre azonban az illetékes hivataltól azt a választ kapta, hogy nincsenek meg az anyagi eszközök a fürdő helyreállításához.

A falu lakosságának nagy része idős ember. A fiatalok többsége a jobb megélhetés reményében Rimaszombatba vagy Tornaijára költözött. Azok, akik a faluban maradtak, az erdészetben és a közeli magnezitüzemben dolgoznak. A községben nincs művelődési ház, a férfiak hiányolják a kocsmát, ahol esténként megbeszélhetnék a falu és a világ dolgait. Van viszont egy nagyon szép templom.

— Lóvártnak van a környéken a legszebb temploma — jegyzi meg a polgármester nem kis büszkeséggel. — Sajnos, papunk nincs. Dereskról jár ki hozzánk a plóbánus úr.

Egyébként a polgármesteri hivatal 1991. január elsejétől létezik. A tűzoltószertár épületében létesített községi hivatal ugyan már elkészült, de fűtés még egyelőre nincs. Ezért Halász Márta, a polgármester a lakáson fogadja az ügyfeleit.

— Rengeteg tervünk van — mondja végezetül. — Mindenekelőtt azt szeretnénk elérni, hogy a fiatalok jól érezzék magukat a faluban. Kultúresteket, diszkókat, bálokat rendezünk nekik és a környező falvak fiataljainak. Jó lenne valahogy megfékezni a fiatalok elköltözését a faluból.

"AZ EGEKET HASOGATTA A SÍRÁS"

Lóvárt neve Újváry Zoltán: Szülőföldemen hontalanul című, a közelmúltban megjelent könyve kapcsán vonult a köztudatba. Beszélgetőpartnerem, az idősebb generáció képviselője, Gergely Irén, mielőtt a jelen gondjairól beszélne, visszakanyarodik 1946 teléhez.

— Tizenöt éves voltam, amikor megkaptuk a papírt. Én több hozzám hasonló korú lánnyal elszöktem a faluból, egy másik községbe mentünk. Egyszer csak jönnek utánam, hogy azonnal induljak haza, mert a bútorunkat már rakják a teherautóra. Édesanyám szívbeteg volt, édesapám Amerikába vándo-2 A HÉT