A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
FIGYELŐ — KINCSÜNK AZ ANYANYELV Arc szavunk és néhány származéka "Mindezek következtében arcátlanná válik az eredetileg változatos szépségű táj" — állapította meg szülőfalujáról egy elkeseredett polgártársunk, miután kifogásolta a meggondolatlan erdőirtást, a helytelen beépítést és így tovább. Vajon válhat-e egy táj arcátlanná? Aki tudja az arcátlan — régiesen, népiesen orcátlan — melléknév pontos jelentését, azt válaszolja a feltett kérdésre: nem. Nézzük hát meg, melyek az arc, orca főnévből képzett arcátlan, orcátlan melléknév jelentéseil 1. Kihívó viselkedésű, durva módon szemtelen, pimasz személy. Például: arcátlan kölyök, arcátlan gazember. 2. Régies értelemben: olyan személy, akinek erkölcsi érzéke annyira eltompult, hogy viselkedésének bántó, aljas voltát nem érzi, következményeit pirulás nélkül viseli el, nem szégyellj magát; szemérmetlen, szégyentelen. 3. Arcátlan személyre jellemző magatartás, megnyilatkozás. Például: arcátlan hazugság, viselkedés, beszéd stb. Világos tehát, hogy az eredetileg szép táj nem válhat arcátlanná. A falujának és környezetének elcsúfításán kesergő ember azt akarta kifejezni, hogy az egykor szép táj elvesztette eredeti arculatát, megfosztották jellegzetességeitől; jellegtelenné, vagy ahogyan talán egyesek mondanák: arctalanná vált. Ezt az arctalan melléknevet szótárainkban hiába kerestem, nem közli az értelmező szótár — legalábbis annak első kiadása nem —, és tudomásom szerint nem tüntetik fel kétnyelvű szótáraink sem. A köznyelv azonban használja, nem annyira konkrét, inkább átvitt értelemben. Az arctalan tehát nem azt jelenti, hogy valakinek a valóságban nincs arca, hanem azt, hogy valami, esetleg valaki homályos, bizonytalan, elmosódó, nem meghatározható, jellegtelen. Ilyen értelemben van például arctalan tömeg, arctalan ellenség, és arctalanná, azaz jellegtelenné, egyéni vonásait vesztetté válhat az eredetileg változatos szépségű táj. S ha már az arc főnév származékaival foglalkoztunk, szenteljünk egy kis figyelmet magának az arc főnévnek, pontosabban egy olyan jelentésének, amely Itt-ott feltűnik a politikai szóhasználatban, és nyilvánvalóan idegen hatásra utal. A rádió meg a tévé híranyagában néha hallhattunk már ilyesmit egy-egy politikusról, kormányról, államfőről: inkább csak arra törekszik, hogy ne veszítse el az arcát, illetve: hogy megőrizze az arcát. E kifejezések értelme: hogy ne játssza el a tekintélyét, ne járassa le magát, illetve, hogy megőrizze, megtartsa tekintélyét, jó hírét, csorba ne essék a tekintélyén, mentse a becsületét stb. A német nyelvben elfogadott kifejezés a das Gesicht verlieren, ami szó szerint valóban azt jelenti: elveszti az arcát, és a das Gesicht bewahren, azaz szó szerint lefordítva: megőrzi, megtartja az arcát. A szlovákban is megvan ennek a megfelelője: stratiť tvár, illetve zachovať si tvár. A magyar nyelvben az arc főnév jelentései közt nincs olyan, amely határozottan a tekintélyre utalna. Az arc szó jelentései: 1. az ember fejének előrésze, amelyen a szem, orr, száj van; 2. az ember fejének az orr és a száj mellett található két húsos, párnás része, orca; 3. átvitt értelemben: valaminek a külső megjelenési formája, külseje, arculat; 4. ugyancsak átvitt értelemben: valakinek vagy valaminek igazi arca: igazi egyénisége, igazi mivolta. Az arculat szavunk átvitt értelme — valaminek a lényegét kifejező külső megnyilvánulása, jellemző külső képe, látható része — valamivel közelebb áll ahhoz, amit az említett német szókapcsolatban a das Gesicht, illetve a szlovák szókapcsolatban a tvár szó kifejez. Mégsem merném javasolni az elveszti az arculatát, megőrzi az arculatát szókapcsolatokat annak kifejezésére, hogy valaki vagy valami lejáratja magát, illetve, hogy megőrzi tekintélyét, megőrzi becsületét, menti a becsületét. Mayer Judit Juhász Előd: Bernstein és Budapest A szimpatikus zenetörténész, a tévé Zenebutikjának műsorvezetője: Juhász E- lőd, könyvet irt Leonard Bernsteinről, a zenevilág csodálatos karmesteréről, előadóművészéről és kiváló komponistájáról. A könyv 1988-ban jelent meg a művész 70. születési évfordulójára. Sajnos a felejthetetlen és feddhetetlen egyéniségről, aki sosem titkolta emberi gyarlóságait, ma már csak múlt időben beszélhetünk. Juhász Előd Irt már egy könyvet előbb is (1972) Bernsteinről, melynek a Bernstein Story elmet adta, noha a szerző akkor még nem ismerte a világhírű zenevirtuózt. A második könyv viszont már a személyes találkozásokra, beszélgetésekre, riportokra épült, és lényegében Bernstein utolsó tizenöt esztendejének a krónikája. Bernstein tisztelte és szerette a magyarokat, a magyar zenét; Kodályt, de különösen Bartókot. Ám más magyar származású zenészekkel is kapcsolatot tartott: Szigeti Józseffel, Serly Tiborral és másokkal. De idekívánkozik egy részlet Sediánszky Já-(Bernstein Story II.) nosnak adott nyilatkozatából is: "Az első "apám" magyar ember volt: Reiner Frigyes! Most már láthatja, hogy valamit én is tudok a magyarokról..." Párizsban 1979-ben, a Hotel Crilionban magyarul köszöntötte Juhász Elődöt: "Helló, hogy van?"— kérdezte kissé tört magyarsággal és barátságosan átölelte. Amikor Bartókról kérdezték, imigyen válaszolt: ”... zenéje valósággal tükrözi a kezdő hangsúlyos magyar nyelvet... Bartókban főképp az ragadott meg, hogy egybeforrottan írt nemzeti-nemzetközi zenét. Erre csak igazi lángelme képes." Aztán négy esztendő múlva, 1983 novemberében Budapestre látogatott. "Önökhöz hazajöttem. Nagyon készültem erre a viszontlátásra” — mondta. Szinte végigdolgozta a négy napot. Látogatásának csúcspontja saját Divertimentójának előadása volt, amelyet a bostoni szimfonikusok 100. születésnapjára Irt. Később, 1985-ben New Yorkban Juhász Elődnek nyilatkozta: Talán egyszer épp arra szottyan kedvem, hogy nekiüljek és komponáljak egy Magyar Fanfárt..." Bernstein legkedvesebb müve, a Mise, sok rock-, popelemet tartalmaz, és nem hiányoznak belőle a táncelemek sem, ami enyhén szólva meg nem értést váltott ki. Ezekről így nyilatkozott: "A legtöbb gondom — különös módon — a rabbikkal volt. Elsősorban azt kérdezték, mi köze egyáltalán egy zsidó zeneszerzőnek a miséhez?" Leonard Bernstein 70. születésnapja kapcsán édesapja példáját idézte, illetve arról szólt, hogy a Biblia szerint az emberélet háromszor húsz óv meg tíz. Nos, ettől kezdődött apja hanyatlása, és öt év múlva meghalt. — "Nem szeretném, ha ez ismétlődne velem!" — mondta Bernstein. Most már tudjuk, maradt még két mozgalmas esztendeje. 1990. október derekán örökre eltávozott. Motesíky Árpád A HÉT 15
