A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
LÁNYI SÁNDOR UTAZÁSA MEXIKÓBA IV. Mexikó 3 színháza között legszebb az lturbide színház, melynek nagy és csinos nézőtere van. Fehér oszlopos páholyai aranyozott virágfüzérekkel és egyéb ékítményekkel díszítvék. Minden páholynak külön kis szalonja van a háttérben. E színház külseje is csinosnak mondható. A házakat az egész országban nem építik két emeletesnél magasabbra, a gyakran előforduló földrengések miatt. Tehát a fővárosban is többnyire csak egyemeletes vagy földszintes házak láthatók, melyek majdnem egykaptafára vannak és lapos fedelűek. A jobb módú mexikói polgár udvarán fák, virágültetvények és szökőkutak vannak. Az udvart minden laksoron oszlopos tornác köríti, tele szép virágokkal. Az Ily tornác hintaszékekkel, padokkal stb. van ellátva, és a legtöbb szobának ajtaja is odanyílik. A termek és lakószobák gyakran igen gazdagon, de nem mindig jó ízléssel vannak bútorozva. Az istállók, félszerek és cselédség lakásai az épület hátsó részében vannak. A főváros terei közt legszebb és legnagyobb a palota előtti főtér, mely egészen ki van kövezve és tisztán is van tartva. Egyik oldalán áll a székesegyház, lombos fákkal körülvéve. Ennek közelében tette le Sarolta császárné annak a szobornak az alapkövét, mely a mexikói birodalom függetlensége kivívásának emlékére állíttatott. A spanyol modorban épült nem magas templomnak két csonka tornya van és ugyanazon a helyen áll, hol azelőtt az aztékok hadistenónek tiszteletére emelt pogány templom állott. Arra az időre emlékezteti a szemlélőt az a nagy kerek kőtábla is, mely a székesegyház külsején van befalazva és melyet régi naptárfóle készületnek tartanak. A székesegyházzal szemben van a városi hatóság kétemeletes épülete árkádokkal. A főtér harmadik oldalát az elől egyemeletes palota foglalja el, hol a spanyol alkirályok idejétől kezdve, az államfő lakhelye és hivatalhelyisége van. Ebben a rengeteg nagy épületben vannak a minisztériumok is elhelyezve. A főtér negyedik oldalán árkádokra épült szép emeletes házak sora látszik, hol a legszebb boltok és kávéházak vannak. A kocsizók és lovaglók fő találkozóhelye az El paseo nuevo nevű sétaút, melynek közepén széles kocsiút, a két oldalán pedig lovasát van. Itt mutatják magukat az urak legszebb paripáikon és legdíszesb lovaglóöltönyükben. Az utcán, a szalonban stb. rendszerint párisi divat szerint öltözködve jelennek meg, de lóháton a maguk sajátszerű és csinos nemzeti öltözetükben díszelegnek. Fejükön igen széles karlmájú és arany vagy ezüst hímzésekkel, hajlatában pedig hasonló anyagú kígyószerű fonadékkal díszített kalapot vagyis szombrórót viselnek, mely többnyire oly vastag és merev nemezből van készítve, hogy kardvágás is ritkán hatol át rajta. Magyar szabású zeke (alj nélkül) és pitykés mellény fedi a mexikói úrlovas testének felső részét, míg a pantallóra lábzsák formájú és térdig érő félnadrágot — úgynevezett csaparóroszt — húz fel, mely lágy bőrből van készítve s arany vagy ezüst szálakkal gazdagon kivarrva. Ez urak acél vagy ezüst sarkantyúja a legnagyobb a világon, oly taréjjal, mint egy kisebb kávésfindsának az alja. A mexikói lovak — (főleg aminőkön az úrlovasok ülnek) — igen csinosak, okosak és kitartóak, de többnyire kicsinyek. Az ezüst pántokkal gazdagon szegélyezett nyereg hasonlít a törökök nyergéhez, elöl magasabb kápával. A nyereg mögött csinos szarapé (kendő) csüng le mindkét oldalon. A kantárzat igen cifra s arabs zablával van ellátva, mellyel a legkeményebb szájú lovat is kisujjon lehet vezetni, vagy féken tartani. A kantárszár élénk színű selyemzsinórból készült. A lasszónak nevezett pányva — mellyel a lovakat Mexikóban is magyar csikós módjára tudják elfogni — gyakran az úrlovas első kápáján is látható. Az említett sétaút közelében van egy cirkuszféle nagy deszkaépület, hol vasárnaponként a bikaviadalokat tartják. Oly nagy az épület, hogy tízezer ember is elfér benne. Egyszer én is megnéztem benne a bikaviadalt, mely a Cadizban látottnál sokkal változatosabb, fényesebb volt, de azért mégiscsak bikaviadal, vagyis a keresztény embernek legvadabb, legkegyetlenebb szórakozását láttam ott is. December 23-án a palota kápolnáját szentelték föl, mely alkalommal az egész testőrség kivonult. Másnap a testőrök egy különítményét a Csapultepek nevű várkastélyba rendelték ki, hol azt 14 nap múlva másik különítmény váltotta fel. A császár gyakran és örömest tartózkodott MAGYAROK AMERIKÁBAN ama szép helyen, hol a testőröknek éjjel kellett mellette szolgálatot tenni. Mexikóból kocsin háromnegyed óra alatt lehet oda rándulni. Csapultepek egykor a spanyol alkirályoknak volt székhelye. A várkastély hosszúkás épület, keskeny sziklahát tetején: verendái előtt a város felé bástyaszerű falazat köríti. A kilátás a várkastély néhány pontjáról a legszebb látványok közé tartozik. Az ottani parkban óriási nagyságú pompás ciprusfák díszlenek. A legvastagabbnak körszéle 20 lépés volt. Midőn a császár először érkezett Csapultepekbe, az igen elhanyagolt állapotban volt. Azóta új utat készítettek, parkozták, a kastélyt megtoidották stb. Januárius 6-án két nomád törzs küldöttei járultak a császár elé, hogy oltalmat keressenek nála a rablók és a náluknál vadabb törzsek fosztogatásai ellen. A császár ebédet rendelt számukra, melyet a csapultepeki parkban szolgáltak fel, hol katonabanda is játszott. Tizenhárom férfiból és öt nőből állott e társaság, melyhez a fővárosi és környékbeli lakosság hozzáfurakodott, úgy hogy csak katonaság födözete alatt juthattak ebédjükhöz. A nyelvüket a fővárosban senki sem értette, minélfogva két tolmácsot hoztak magukkal. E küldöttség férfiai nagyobb részének arca, élénk színű csíkokkal volt befestve: sűrű hajzatukban a homlok fölött abroncsféle tárgy volt megerősítve, s ebbe számos madártoll dugva. A férfiak haja hátul hosszú copfban végződött; lábaik rongyokba voltak burkolva. Az ebédet puszta kézzel ették, miután nem tudták az evőeszközt használni. Midőn a császári pár az asztalhoz közeledett, hogy étkezésüket megszemlélje, néhány katona a belga légiótól éljenezni kezdett, hogy a küldöttség figyelmét a feleségekre irányozza. Két fólvad férfi is reájuk nézett rövid ideig, az ebédet azonban egyikük sem hagyta félbe. (Folytatjuk) A HÉT 13
