A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
GONDOLKODÓ A vidék kultúrájáról 1991/92 telén, AVAGY ÉL-E MÉG A CSEMADOK FALVAINKON? Sokan és sokszor számlálták már a Csemadok végnapjait, mondván: nem lesz az embereknek pénzük, idejük, mindenki a megélhetését keresi, nem érdekli az embereket már semmi... Ezt főleg a rosszakarók állították, akik nem bánták volna, ha ez az "elavult" szervezet felszámolódik. Tény, hogy érdektelenség tapasztalható bizonyos korosztálynál. Főként a 30—50 éves korosztály az, amely ma még vagy kényelmesen, vagy agyonhajszolva éli szürke hétköznapjait. Ez a korosztály az, amely (csaknem) mindent megkapott még átlag fiatalon (lakást, autót, berendezést) vagy ha még nem, ezért fut a pénze után, s közben nem érzi hiányát kulturális közösségeknek, szórakozásnak, társasági összejöveteleknek — fásultság uralkodik rajta. E korosztály hajlamos az állandó panaszra, elégedetlenségre, de maga semmit nem tesz, amivel segítené faluja, lakóhelye kisebb-nagyobb gondján. Mindezt falujáró tapasztalatom mondatja velem. Még szomorúbb ez, ha a község értelmisége (pl. tanító) viselkedik a fentiek módján. Mégis: hiszek a kultúra közösségteremtő erejében. Mert van a fentiekkel ellentétes példa is hál'lstennek. Tapasztalatom, hogy ahol a 89-es változásokig dolgoztak a Csemadok alapszervezetek, őket továbbra sem zavarja a politikai pártok zajos csatározása, a "mi lesz velünk" siránkozás. Mindig és minden helységben egyegy ember (sohasem tömegesen kezdeményeznek) rátermettségétől, öntudatos magyarságától, hagyományokat ápoló és továbbadni akaró megszállott személytől függ — tesznek-e falujuk, magyarságuk érdekében valamit. 1989 telén a 420 lelket számláló Kicsind fiatalsága, helyben nem találván embert, más faluból hívott színdarabot betanítani, melyet be is mutattak vagy tízszer. 1990 telén járásunkban (Érsekújvár) 5 színjátszó csoport játszott az egész óv folyamán. Köztük Bónyben és Kisgyarmaton új csoportok kezdtek dolgozni. 1991-ben Garamkövesden az egész óv folyamán több kulturális rendezvényt tartottak, mint azelőtt öt óv alatt. Köbölkúton a polgármester nemcsak a falu kisebb-nagyobb terheit vette gondjaiba, de a szervezet elnökeként a kulturális munkát is felrázta álmából, hisz több évtizeden keresztül teljes passzivitás volt rá jellemző. 1991 -ben beindult a Csemadok Ifjúsági Klub (60 taggal, talán az egyetlen 4 A HÉT szlovákiai falusi viszonylatban). Színdarabot tanulnak, s egy hónap alatt több rendezvény volt a faluban (kiállítás, előadások, színjátszó- és tánccsoportot fogadtak), mint az évtizedek folyamán. Párkányban fáradhatatlanul dolgozik a vezetőség — most már nemcsak klubmunkában és művészeti téren — hanem saját házukon is. Szímőn is sikeres rendezvények sorozata volt a múlt óv folyamán. A bényiek közül tavaly is több mint százan szerepeltek, számos hazai és külföldi meghívásnak is eleget tettek. Legutóbb decemberben Esztergomban mutatták be betlehemes játékukat. Nánán 1991 folyamán számos rendezvényt telt házzal, nagy sikerrel zártak. Ilyen volt a "Megtartó örökség" című néprajzi kiállítás, a karácsonyi ünnepély, vagy a Komáromba tett színházi látogatás. Sorolhatnám tovább: a szálkái, a nagykóri, a kürti nagyszabású rendezvényeket. Azonban teljesen leállt a kulturális élet egy-kót nagyközségünkben, mint például Szőgyénben, Muzslán, ahol még a tagsági bélyegeket sem tudták kifizetni. Kómónden sem ébrednek mélyálmukból, és a kultúrház befejezése is évek óta húzódik. Szenderednek vidékünk kisközségei is, ahol bizonyára igénylik a táncmulatságot, a színházi vagy esztrádműsort, illetve a gyermekek anyáknapi, karácsonyi szereplését. Hátha épp e gyermekek között van a jövő tehetsége, de már csak azért is szerepelniök kellene, hogy anyanyelvűk csiszolódjék. Jó lenne, ha jobban odafigyelnének a helyi önkormányzatok, hogy e csendes, már-már lelkektől, magyarságtól kihalt falvakban is felmelegedjenek az emberek. Mert nem igaz, hogy elég a minden házban színesen villogó doboz, a hangos kocsmazaj; kell a közös ima, ének, szereplés, taps, társalgás öröme is. Mert: "Vadság szaggatta külön az embereket, s a kultúrának legfőbb célja azokat egyesíteni". DÁNIEL ERZSÉBET
