A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-07 / 6. szám

ÜNDOLKODÓ

"'í' 'v ? ' ' - p 'I '"'''/ - , ' - '"'/' S' |p *

Kisebbségi önigazgatás, kisebbségi parlament

(AZ ÖNKORMÁNYZATI FORMÁK TÖRVÉNYI KIMUNKÁLÁSÁNAK ES BEVEZETÉSÉNEK NÉHÁNY AKTUÁLIS KÉRDÉSE)

Napjainkban közkézen forog a Szlovák Köztársaság alkotmánytervezete, amelynek része a kisebbségi képviselők által beterjesztett azon javaslat is, amely a tételes kisebbségi jogok kérdéskörét foglalja össze. Eme javaslat léte és megszületése, úgy érzem, rendkívül fontos mérföldkő a Szlovákiában élő magyar nemzettest történetében, amelyben évtizedek után végre a kisebbség legitim parlamenti reprezentációja megalkothatta a saját jogállását és berendezkedését rögzítő fontos dokumentumot. A dokumentum alapelve az önrendelkezési jog érvényesítése a kisebbségi struktúrák területén is, elsősorban saját kultúránkat és iskolaügyünket illetően. A két évre megválasztott kisebbségi politikai reprezentáció eme dokumentum megalkotásával küldetésének egyik legfontosabb pontját teljesítette; ez a mondat azonban nem valamiféle hamis megelégedettség érzését akarja beleszuggerálni az olvasóba, csupáncsak regisztrálja a valóságot. Némi elégedettségre esetleg a javaslat elfogadása után lehetne okunk, ezt azonban még nagyon sűrű homály fedi. Mi azonban, úgy érzem, a jelen helyzetben sem ülhetünk tétlenül, a megkezdett úton tovább kellene lépnünk; a továbblépés célja pedig elképzeléseink pontosítása kell, hogy legyen. Elengedhetetlenül fontosnak tartom, hogy még az idén kidolgozzuk a jogállásunkat részletesen rögzítő kisebbségi jogok kódexét, ehhez viszont szükséges elképzeléseink letisztázása, megfogalmazása, egyeztetése és a lehető legszélesebb konszenzus elérése. Eme célt elősegítendő szeretnék itt néhány kérdést felvetni és nyilvánosan, a sajtó hasábjain keresztül felszólítani mindenkit, aki a problémához hozzá óhajt szólni, juttassa el véleményét a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom központi irodájába. Megjegyzem, a kisebbségi jogok átfogó törvénytervezetének kidolgozása messzemenően szakmai és nem politikai kérdés, s kidolgozásához kulturális közéletünk minden jelentősebb alkotójának hozzá kellene járulnia; a parlamenti beterjesztés és elfogadtatás nem könnyű munkája marad kimondottan a pártok feladata.

Az első tisztázandó kérdés a problémával kapcsolatban a jogalanyiság definiálása. Sokan azt mondják — a modern jogelméleteknek megfelelően —, hogy a közösség (esetünkben a nemzeti kisebbség) jogalanyként való megjelölése ellenkezik a modern alkotmányfilozófia egyik alapelvével, az

4 A HÉT

állampolgári egyenlőség elvével. Ebben sok igazság van. Ezen túlmenően azt is tisztázni kellene, hogy a közösség milyen mechanizmusok alkalmazásával gyakorolná specifikus jogait. Az egész problémakört többen — például a magyar kisebbségi kódex megalkotói is — úgy vélik feloldhatónak, hogy az állam alkotmányos szinten ismerje el eme specifikus jogok létét és adja meg a lehetőséget gyakorlásukra. Jogalanyként azután a kisebbség megfelelő testületéit kell létrehozni szabadon, demokratikus módszerekkel, alulról jövő kezdeményezés gyanánt, amely azután a közösség alkotmányos jogait törvényesen gyakorolná.

Azt hiszem, a fenti gondolatkör számunkra is elfogadható lenne, s mondandóját jogi bikkfanyelvről értelmes magyar szóra lefordítva az alábbiakról lenne szó: amint egy nemzet törvényhozó szuverenitását sem a nemzet — vagy tágabb értelemben a társadalom — önmaga gyakorolja, hanem eme célra megfelelő intézményt, parlamentet hoz létre, úgy a kisebbség legitim jogi képviselőjeként is valamilyen kisebbségi — vagy kulturális — parlament létrehozatala lehetne az elsődleges cél. Ismétlem, ahhoz, hogy ez ne forradalmi, de evolúciós úton menjen végbe, eme jog elsődleges alkotmányos deklarációja szükséges. Egy ilyen testület létrehozatalának igénye a múlt évben már többször is felmerült, s én csak sajnálni tudom, hogy ezzel a gondolattal — jó hazai magyar szokás szerint — később részletesebben nem foglalkoztunk. Ez a testület lehetne azután a bizonyos, pontosan definiált területeken a kisebbség legitim képviselője, ez a testület volna hivatott döntéseket hozni és ellenőrizni azok végrehajtását.

A második megoldandó probléma: hogyan létrehozni ezt a testületet, kik legyenek a tagjai. Itt több megoldási lehetőség kínálkozik: az egyik a parlamenti választások alkalmával megválasztott kisebbségi képviselőkből, a másik, kevésbé valószínű szerint külön e célre megrendezett választásokon (ahol csak a kisebbségi állampolgárok szavaznának) megválasztani ezt a testületet, s létezhetnek egyéb elképzelések is, például, a parlamenti képviselők mellé a kisebbségi társadalmi és kulturális szervezetek demokratikusan megválasztott vezető testületéi valamilyen kulcs szerint maguk közül választanának ebbe a testületbe bizonyos számú képviselőt (pl. a Csemadok OV titkos szavazással x

tagot, az írók y tagot, az újságírók z tagot stb.).

A következő lépés: kidolgozni a testület statútumát, jogköreit. Ezek a jogkörök a regionális törvényhozástól az állami költségvetési hozzájárulás szétosztásán és ellenőrzésén keresztül a kisebbségi lét teljes spektrumát fel kell, hogy öleljék; különös tekintettel a kisebbség végrehajtó szerv (minisztérium) számára hozandó döntésekre és azok végrehajtásának ellenőrzésére. A végrehajtást az államrezortnak kellene biztosítania a helyi közigazgatási szintekig.

Biztosítani kell továbbá eme testület beleszólási lehetőségeit a kisebbségi iskolaügy és kultúra területére, amelynek önigazgatását önálló jogkörökkel rendelkező miniszterhelyettesi szintektől kellene biztosítani egészen a járási vagy körzeti szintekig (az iskolaügy átszervezése esetén, az iskoláknak az önkormányzatok hatáskörébe való átutalása után ugyanezt a regionális és önkormányzati szervekig biztosítani). Kidolgozni a nemzetiségi minisztérium és a szakminisztériumok közötti együttműködés (jogkörök, beleszólási- és vétójogok stb.) modelljét; ugyanakkor megalkotni a kisebbségi jogkezelés és az önigazgatási szervek szövetségi szintjét és azok kapcsolatait a köztársasági szintekkel.

Visszautalva a magyarországi kisebbségi kódex tervezetére el kell mondanom, hogy az ott kimunkált modell (amely mindenképpen üdvözlendő és úttörő jellegű Európában) csak alapjaiban megfelelő számunkra; azon túl, hogy minden lényeges elemét átvehetőnek és átveendőnek tartom, a mi viszonyaink tudatában számunkra egészében kiegészítendőnek vélem. A magyarországi kisebbségi kódex a társadalomban szétszórtan élő kisebbségek helyzetére konstruálódott; úgy érzern, a mi történelmi hátterünk és belső igényeink részben eltérnek, nem beszélve arról, hogy Szlovákiában főleg a magyar kisebbség esetében léteznek olyan területek, amelyen viszonylag öszefüggő népességet alkotunk, s ott szerintem a regionális politika erősítése, az önkormányzati jogkörök szélesítésére van szükség.

Végezetül hangsúlyozni szeretném, hogy a fent leírt konstrukció egy váz, amelyet egyrészt — közösen — tökéletesítenünk kell, másrészt a részeit megfelelően bővíteni. A cseh-szlovákiai kisebbségi kódex pedig olyan lesz, amilyenné együtt kidolgozzuk.

CSÁKYPÁL