A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-24 / 4. szám

FIGYELŐ Jeles festő - éber természetbarát "Nagyon szeretem a természetet. Azt hiszem, hogy ez a szerelem a gyermekkori élményekből táplálkozik — hiszen most városlakó vagyok. A vadászat alkalom arra, hogy ez a kapcsolat időről időre megújuljon. Nem is annyira vadász, mint inkább gyűjtő vagyok. Gyűjtök valóban a múzeumnak, de elsősorban magamnak: élményt, hangulatot, ismereteket. Miért festek? Mert mindazt, amit "gyűjtöttem" szeretném megosztani másokkal, meg azért is, mert a munkám — küzdelmeivel együtt — öröm. Hiszek abban, hogy időszerű és fontos beszélnem a természet szépségeiről, de arról a veszélyről is, amely napjaink­ban mindannyiunkat fenyeget" (Muray Róbert) Néhány esztendővel ezelőtt a Balatonnál nyaraltam. Pihenés, fürdőzés és napozás közben en­­gemet is elkapott a vásárlási láz, s társaimmal jártuk a butikokat, apró üzleteket, ahol emléket, vá­sárfiát, egyéb csecsebecsét le­hetett kapni. így bukkantam rá két vadászfestményre, az egyik húzó vadkacsákat ábrázolt, a másikon osonó róka zsákmá­• Róka téli erdőben — Muray Róbert festménye nyával — a téli holdvilágnál — hozta lázba a festészet iránt érdeklődőket. A rókás kép mel­lett döntöttem, és a mindössze 10x13 centis kép azóta ékesíti szobám falát. Bevallom alkotójáról, Muray Róbertról akkor keveset tudtam, noha grafikáival, illusztrációival már találkoztam a Nimród Va­dászlap hasábjain. Némi utána­járással kiderült, hogy a Búvár zsebkönyvek sorozatából a Díszmadarak, a Madarak 2., a Lovak, az Állatkerti madarak és a Háziállatok köteteit illusztrálta. Később aztán szlovák források­ból is megismerhettem Muray Róbert művészetét, mígnem a HUNOR vadászkönyv hozta iga­zán közelebb hozzám az állatké­pek, vadász-jellegű festmények remek alkotóját, festőjét. Ám az idő nem áll meg, halad tovább, és a művész Muray Ró­bert hatvanesztendős lett (1931 - ben született Rákospalotán). Kezdetben ornitológusnak ké­szült, de festő vált belőle, noha egy pillanatig sem szakadt meg kapcsolata az élővilággal, hi­szen festményeit hosszúóves tapasztalatai, emlékei nyomán készítette. Nem akarok ünne­prontó lenni, de életpályája nem volt tehermentes. Á Képzőmű­vészeti Főiskola (1954) elvégzé­se után, adjunktusként tanított főiskolán, de 1957-ben politikai okok miatt eltanácsolták a tanári pályáról. Munkásságában, a fes­tészetben nem akadályozták. Sok-sok kiállításon szerepelt, az önálló kiállításainak száma már túlhaladta az ötvenet. Érdekes­ségként említhetjük meg, hogy 1979-ben meghívást kapott Mongóliába, ahol a vadászati központban tette próbára tudá­sát, és festett meg egy nagymé­retű, 50 négyzetméteres falké­pet. Maradandó emlékei között tartja számon az 1986-os afrikai, tanzániai tanulmányutat, ahová a nagy afrikánus dr. Nagy Endre meghívásából utazott. Azonban szívéhez nőttek a magyarorszá­gi tájakon tett madárgyűjtő utai, és annyira hatással voltak rá, hogy a művész elkötelezetten vallja: "Azt festem, ami a szí­vemből jön, emlékeimet bármi­kor elő tudom hívni." Homonnay Zsombor újságíró a művész tisztelője és közeli barátja a 60. évforduló ürügyén ezeket kérdezte: "Képeiden ugyancsak látszik a 'sok erdőzú­gás’, mégis milyen terítéket ké­szítenél a születésnapodra? Mi a kedvenc vadfajod?" És a vá­lasz imigyen hangzott: "Szar­vast, dámot, muflont nem lőttem egyet sem, vaddisznót is csak egyet, azt is Ausztriában. Őz­bakból vagy harmincat tudnék erre a képzeletbeli terítékre ten­ni ennyi év alatt. Kedvencem az erdei szalonka, a róka, a vadré­cék. Az egyéni vadászatot ked­velem, az egyedüllétet, szem­ben a sárdagasztó, gumicsiz­más zajos fácán-nyúl hajtások­kal. Festő vadásznak tartom ma­gamat, nem pedig ahogyan so­kan mondják 'vadászfestőnek.' A vadászat számomra alkalom a temészette! való találkozások­ra." A régi nimród, Szinyei Merse Pál egyetlen festményével az "Oculival" módfelett megdobog­tatta a vadászszíveket. Muray Róbert alkotásaiból is az ember­ség, a természet iránti lenyűgö­ző, emberi tisztelet árad, min­denképpen emberséges va­dász, emberséges vadölő. Eze­ket láttam és éreztem festmé­nyeinek és grafikáinak gyűjte­ményes életmű-kiállításán a bu­dapesti Vajdahunyadvárban. Motesíky Árpád A HÉT 11

Next

/
Thumbnails
Contents