A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-24 / 4. szám
FIGYELŐ Jeles festő - éber természetbarát "Nagyon szeretem a természetet. Azt hiszem, hogy ez a szerelem a gyermekkori élményekből táplálkozik — hiszen most városlakó vagyok. A vadászat alkalom arra, hogy ez a kapcsolat időről időre megújuljon. Nem is annyira vadász, mint inkább gyűjtő vagyok. Gyűjtök valóban a múzeumnak, de elsősorban magamnak: élményt, hangulatot, ismereteket. Miért festek? Mert mindazt, amit "gyűjtöttem" szeretném megosztani másokkal, meg azért is, mert a munkám — küzdelmeivel együtt — öröm. Hiszek abban, hogy időszerű és fontos beszélnem a természet szépségeiről, de arról a veszélyről is, amely napjainkban mindannyiunkat fenyeget" (Muray Róbert) Néhány esztendővel ezelőtt a Balatonnál nyaraltam. Pihenés, fürdőzés és napozás közben engemet is elkapott a vásárlási láz, s társaimmal jártuk a butikokat, apró üzleteket, ahol emléket, vásárfiát, egyéb csecsebecsét lehetett kapni. így bukkantam rá két vadászfestményre, az egyik húzó vadkacsákat ábrázolt, a másikon osonó róka zsákmá• Róka téli erdőben — Muray Róbert festménye nyával — a téli holdvilágnál — hozta lázba a festészet iránt érdeklődőket. A rókás kép mellett döntöttem, és a mindössze 10x13 centis kép azóta ékesíti szobám falát. Bevallom alkotójáról, Muray Róbertról akkor keveset tudtam, noha grafikáival, illusztrációival már találkoztam a Nimród Vadászlap hasábjain. Némi utánajárással kiderült, hogy a Búvár zsebkönyvek sorozatából a Díszmadarak, a Madarak 2., a Lovak, az Állatkerti madarak és a Háziállatok köteteit illusztrálta. Később aztán szlovák forrásokból is megismerhettem Muray Róbert művészetét, mígnem a HUNOR vadászkönyv hozta igazán közelebb hozzám az állatképek, vadász-jellegű festmények remek alkotóját, festőjét. Ám az idő nem áll meg, halad tovább, és a művész Muray Róbert hatvanesztendős lett (1931 - ben született Rákospalotán). Kezdetben ornitológusnak készült, de festő vált belőle, noha egy pillanatig sem szakadt meg kapcsolata az élővilággal, hiszen festményeit hosszúóves tapasztalatai, emlékei nyomán készítette. Nem akarok ünneprontó lenni, de életpályája nem volt tehermentes. Á Képzőművészeti Főiskola (1954) elvégzése után, adjunktusként tanított főiskolán, de 1957-ben politikai okok miatt eltanácsolták a tanári pályáról. Munkásságában, a festészetben nem akadályozták. Sok-sok kiállításon szerepelt, az önálló kiállításainak száma már túlhaladta az ötvenet. Érdekességként említhetjük meg, hogy 1979-ben meghívást kapott Mongóliába, ahol a vadászati központban tette próbára tudását, és festett meg egy nagyméretű, 50 négyzetméteres falképet. Maradandó emlékei között tartja számon az 1986-os afrikai, tanzániai tanulmányutat, ahová a nagy afrikánus dr. Nagy Endre meghívásából utazott. Azonban szívéhez nőttek a magyarországi tájakon tett madárgyűjtő utai, és annyira hatással voltak rá, hogy a művész elkötelezetten vallja: "Azt festem, ami a szívemből jön, emlékeimet bármikor elő tudom hívni." Homonnay Zsombor újságíró a művész tisztelője és közeli barátja a 60. évforduló ürügyén ezeket kérdezte: "Képeiden ugyancsak látszik a 'sok erdőzúgás’, mégis milyen terítéket készítenél a születésnapodra? Mi a kedvenc vadfajod?" És a válasz imigyen hangzott: "Szarvast, dámot, muflont nem lőttem egyet sem, vaddisznót is csak egyet, azt is Ausztriában. Őzbakból vagy harmincat tudnék erre a képzeletbeli terítékre tenni ennyi év alatt. Kedvencem az erdei szalonka, a róka, a vadrécék. Az egyéni vadászatot kedvelem, az egyedüllétet, szemben a sárdagasztó, gumicsizmás zajos fácán-nyúl hajtásokkal. Festő vadásznak tartom magamat, nem pedig ahogyan sokan mondják 'vadászfestőnek.' A vadászat számomra alkalom a temészette! való találkozásokra." A régi nimród, Szinyei Merse Pál egyetlen festményével az "Oculival" módfelett megdobogtatta a vadászszíveket. Muray Róbert alkotásaiból is az emberség, a természet iránti lenyűgöző, emberi tisztelet árad, mindenképpen emberséges vadász, emberséges vadölő. Ezeket láttam és éreztem festményeinek és grafikáinak gyűjteményes életmű-kiállításán a budapesti Vajdahunyadvárban. Motesíky Árpád A HÉT 11
