A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 1. szám
HÍRMONDÓ Kialakítani a régiók Európáját November 29-én — az Együttélés PM szervezésében — került sor Losoncon a Csemadok székházéban a Palóc Régió önkormányzatainak regionális nagygyűlésére, melyen Magyarországról Pál József, Bilecz Endre, Kovács Gábor parlamenti képviselők, itthonról dr. Duray Miklós, Batta István, Boros Zoltán, a Szövetségi Gyűlés képviselői, valamint Rózsa Ernő, az SZNT képviselője adtak elő. A nagygyűlést Böszörményi István nyitotta meg, aki a házigazda, az E-gyüttélés PM nevében köszöntötte az egybegyűlteket, elmagyarázva, miért is kellett elővenni a szótárból a régió szót. Utána Hahn József, az Együttélés PM losonci elnöke ismertette azt az öt témakört (önkormányzatok együttműködése, iskola- és oktatásügy, gazdasági kapcsolatok, kultúra, környezetvédelem), mellyel a gyűlésen foglalkozni kívántak. Az önkormányzatokkal Batta István foglalkozott. Aggodalmának adott hangot az új területrendezési tervek miatt, melyek a nyugat-szlovákiai területet szalámiként több megyére óhajtják szabdalni: "Érdekünk, hogy etnorégiókba tömörüljünk, s a bizonytalan politikai helyzetben gyorsan és egységesen tudjunk reagálni... Mindezt úgy kell megtenni, hogy a legkisebb község érdeke se sikkadjon el!... Az etnorégiók (értsd: Ung-vidék, Palócföld, Csallóköz) akár egy területi autonómia alapját is képezhetik! Bilecz Endre a közúti és a vasúti összeköttetés fontosságát hangsúlyozta. Dr. Rózsa Ernő a Mátyusföld üzenetét tolmácsolta. Néhány gondolat beszédéből: "... az állam nem lehet a demokráciában erőszakszervezet... Az önigazgatás rendszere számunkra mentőöv... A játékszabályokat nem mi határozzuk meg, de a játékszabályokon belül — élve velük — játszhatunk!" Kovács Gábor az iskolákkal kialakított kapcsolatokról beszélt. A jövő feladatait taglalta, felhíva a figyelmet, hogy az ifjúság mindig kész a kapcsolatteremtésre. Ezt követően Dolnyík Erzsébet, az Együttélés PM iskolaügyi szakcsoportjának vezetője kapott szót. Jelenlegi iskolaügyi problémáink nem regionális, hanem össz-szlovákiai problémák, állapította meg! Statisztikai adatokkal bizonyította a negatívumokat az itteni magyarság művelődésével kapcsolatban. Félő, hogy a területi iskolatanácsok szinte teljhatalommal fognak bírni az iskolák létrehozásában vagy megszüntetésében. Okosabb volna, ha az iskolák az önkormányzatok alá tartoznának. Kitért a tankönyvhiányra, a magyarországi továbbtanulás anyagi korlátáira és a nyitrai pedagógiai kar körüli bonyodalmakra. Támogatást ígért Lengyel László (Gazda Kft) és dr. Várkonyi József, a köztársasági hivatal salgótarjáni megbízott dolgozója. Boros Zoltán figyelmeztetett: számítani lehet rá, hogy a régiók önszerveződéséről hallva bizonyos politikai erők ezt ellenezni fogják, akárcsak a határok átjárhatóságát. Duray Miklós is azt állította: csak akkor lesz értelme a Palóc Régió szerveződésének, ha leküzdi az államhatárt. "...mivel itt határmentén élünk, a gazdasági kibontakozás ellehetetlenülésének, beszűkülésének vagyunk a tanúi... A régióknak mindenekelőtt a gazdaságra kell összpontosítaniuk, csökkentve a munkanélküliséget... Ha lesz Magyarországon világkiállítás, arra mi is rákapcsolódhatunk (szép táj, vonzó emberek, falusi turizmus". Duray Miklós szorgalmazta a magán- és az egyházi iskolák megnyitását. "Saját struktúrát kell felépíteni ott, ahol az állami struktúrák minket nem szolgálnak!" — mondta befejezésül. A nagygyűlésen megválasztották azt az előkészítő bizottságot, melynek feladata a Regionális Konferencia megszervezése lesz. Ardamica Ferenc C~ ' *38 '*S\ • $ ■ y..."" ■ " *7 7. • —ygt ■ A kulturális önvédelemről Az Együttélés Politikai Mozgalom szervezésében került sor november végén arra a nagygyűlésre, amelyre a rendezők a Palóc Régióban élő és tevékenykedő önkormányzatok képviselőit várták Losoncra. A képviselők — parlamenti szakterületüknek megfelelően — kifejtették véleményüket a regionális szerveződés szükségességéről. Pál Józsefet, a Salgótarjánban élő képviselőt kértem meg arra, hogy az A Hét olvasói számára foglalja össze röviden felszólalása lényegét. — Mint ismeretes a palóc népesség a magyar népi kultúrán belül meglehetősen jellegzetes vonást képvisel. Sajátos egyéni kultúrával rendelkezik a palócság, ezt a tudomány, a néprajz már kellő mértékben felderítette. Elég csupán arra emlékeztetnem, hogy a közelmúltban jelent meg az a négykötetes monográfia, amely már a modernkori néprajz követelményeinek megfelelően dolgozza föl a palócság kultúráját. A kulturális önvédelmet éppen ezen értékek megbecsülése kapcsán említettem. Arról van szó, hogy régiónak azért nevezhetünk bizonyos földrajzi, területi egységet, mivel ennek a területnek megvannak a maga sajátosságai. A Palóc Régiónak pedig kétségtelenül megvannak. Az egységesülő Európában arra keli vigyáznunk, hogy a légiesük határok időszakában a határok mögött élő emberek, közösségek — tehát régiók ne veszítsék el sajátos arculatukat, hanem egyéni jegyekkel bíró, sajátos kultúrával rendelkező népességnek gyűjtőhelyei legyenek. Mert, mint említettem nem létezik régió sajátos, egyedi kultúra nélkül. Ma pedig az egész Európát fenyegeti az amerikanizálódott tömegkultúra — a tömegkommunikációs eszközök hatékony támogatásával. Olyan, veszély ez. amit mindenki lat, de keveset tesznek ellene. Akad azért kivétel is. Elég, ha ennek a szellemi és kulturális önvédelemnek francia képviselójéf — Lang kulturális miniszterurat említem —, aki erre a veszélyre már többször felhívta a figyelmet. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a mi régiónkban, itt Közép-Kelet-Európában a kulturális önvédelemnek van egy másik aspektusa is. Ez pedig a kis nemzetek fei-felbukkanó nacionalizmusa, amely nagyon gyakran kulturális köntösben jelentkezik, és az egymás kultúrájának elnyomorítása irányában hat. Úgy gondolom, hogy az a boldog időszak, ami egyszer talán mégis elérkezik (és amit egységesülő Európának nevezünk), jó lenne, ha olyan stádiumban érne bennünket, amikor itt népek, nemzetek még nem számolták fel saját kultúrájukat és egymás örökségét. Az lenne a kívánatos, ha ebbe az új Európába a saját, egyedi színeinkben és minél gazdagabb színskálában tudnánk belépni (görföl) A HÉT 11
