A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 1. szám
ELO MULT Repül a mórtégla Roncsol László Hodos, 1829—1830 vajha esett é a dobás reája vagy sem, azt nem tudja." (4.) 1830. november 24-én, ismét Nagyabonyban ("/Vagy Abanyiban") új tanúkat állíttattak elő; velük a bizonyságtevők száma kilencre szaporodott. Először egy hodosi, helvéciai (református) vallású birtokos nemest hallgattak meg a 36 esztendős Hodosy (!) Zsigmond személyében. Ő is a présnél munkálkodott, az olajütés a falvak rendes téli dolga lévén, mint a tollfosztás vagy a tengerimorzsolás, és így idézte emlékezetébe a tapasztaltakat:"A múlt esztendőben, úgy a folyó esztendőben Bende József, Bende Istvánnak fia e tanúval szolgálván jól emlékezik réá, hogy Luca napja (dec. 13.) táján, de a bizonyos hetét meg nem mondhatja, présölvén Hodosy Péter préssén e tanú, és a présben estve már sötéteskedni (!) kezdett, a nevezett szolgája egy lovon fűjtőt (!) hozott. Mi történt odaki, azt nem hallotta e tanú a présben, hanem másnap regvei Csömör László a présben jött, és ott beszéltette, hogy a szürkebarátot, ki gyóntattni jött tegnap estve, itt a prés előtt megdobta volna valaki. Ez iránt odahaza kérdőre vette e tanú a szolgáját, de nemhogy megvallotta volna, sőt testét-lelkit az ördögnek égérte, úgy tagadta. Lecsillapodván ezen hír, egyszeribe Bende Józsi szolga minden kérdés nélkül maga előlhozta, és azt mondotta e tanú előtt, hogy 6 is dobott volna akkor, de nem a Baráthoz, hanem a zsidó doktorhoz, mely úgy történt, hogy amint a prés előtt vitték volna a zsidó doktort, elsőbb Kozmér (!) Péter dobott hozzá, azután Kozmér Péter biztatván, úgymond »Dobj rá te is!» — azután meg ő maga, de Nyolcadik tanúként a hodosi Horváth Imre 34 éves hitvesét, a katolikus Nagy Teréziát idézték a bizottság elé, s az asszony így vallott: "Amidőn Csömör Péternétgyúntatni (!) és evvel a bábaasszont Simon Ferenc hozta volna, a napra nem emlékezik, mert nem is látta őket, hanem igen hideg lévén e tanú Hodosi Péter préssébe ment melegedni, és amint a présbe bé akart volna menni, ott az ajtó előtt látta Kozmér Pétert, a harmadik tanút és Bende Józsit együtt álldogálni, és amidőn hozzájuk érkezett, hallotta Kazmér (!) Pétert, midőn ezen szókkal megszóllétotta Bende Józsit: » Te, baszom a lelkit», úgymond, »nem zsidó volt ám, akit megdobtál, hanem Barát!», melyre Bende Józsi vállot vonyétván visszafelelt: »Nos, akárki volt, ón nem bánom...» Azután e tanú bément a présbe, és többet felelni e tárgyrui nem is tud." A hitelesítő második tanúvallatáskor (ezt authenticatiónak hívták) Ns Csömör Péter, a vajúdó asszony férje egészen furcsa dolgokat állított. "Meghitelesétti az egész oldalas vallását azon világosítással, hogy a felesége nem szülés-vajlodásban feküdt, hanem más súlyos nyavalyában, melyben meg is halt", jelentette ki elképesztő cáfolatául mindennek, amit maga, a bába, a kocsis, a plébános, a püspök, a vásárúti esperes és minden tanú eskü alatt nyilatkozott, s egy három helyen is olvashatatlan jegyzőkönyvi részletben kikotyogja, hogy "Bende István (ti. Józsi atyja) nem nemes ember, mert törvéntelen ágybul születtetvén, és pót édesanyjának, Bende (itt egy női keresztnév állt) vezetéknevet viselli, mert akitúl az anyja leanykorában kapta, a' nem vette ell az anyját." Ez pedig annyit jelent, hogy Józsi atyját, a házasságon kívül született Istvánt a szülőanyja kitette, s egy Bende vezetéknevű asszony vonta szárnya alá, akitől a nevét is kapta volna. Nemzője minden jel szerint nemes volt, a lány pedig szolgálója vagy házicselédje. Ennek a történelmi titoknak nem nyomoztam utána, de az anyakönyvekben gyakran találkozik az ember azzal a bejegyzéssel, hogy "Pater nescituŕ, azaz a gyermek atyja ismeretlen, sőt "Fairem nescit" (az anya az apát nem ismeri), bár olykor, nagyon ritkán, a leány az újszülött nemzőjének nevét is tollba mondta. Ez a körülmény azért is volt fontos a bizottságnak, mert Józsit mint nem nemest immár aggály nélkül nyilvánosan deresre húzathatták és megvesszőztethették; a törvény csak nemesek nyilvános megbotozását tilalmazta. Patóts István megerősítette, hogy "6 az első tanúnak (Csömör Péternek, a férjnek) ezen dobás felőli nem is szólhatott, mindhogy nem tudta, és most sem tudja, ki volt a dobakodó", Kazmér Péter pedig visszavonta azt az állítását, hogy a Barátnak "a kámzsája a fején lett volna, mert nem volt a fején, és Bende Józsi a dobása után e tanúnak mondotta: »Bezzeg megdobtam a zsidót», melyre e tanú visszafelelte: »De nem a zsidót, hanem a Barátot dobtad meg!»" Végül a Bende Józsival fölvett kurta vallatási jegyzőkönyv is érdekelheti olvasónkat. A hitelesítő nyomozási protocollum végén található imigyen: "Önkényes vallása hodosi lakos Bende Józsinak. 1. Mi a neved? hány esztendős + hova való? Micsoda vallásu? és sorsú? Bende Józsefhak hívnak, 16 esztendős, Hódosban lakozó Bende Istvánnak fia, református nemtelen vagyok. 2. Miért hívattattál ide? Én nem tudom. 3. Valid meg azírt, hogy a múlt esztendei Advent elein miért dobtad meg azon szürkebarátot, ki Csömör Péternét jött Hódosba gyúntatni? Én nem dobtam, és habár mindjárt felakasztatnak, az(t) nem vallhatom." Józsival, az állítólagos tettessel tehát végképp nem boldogulhatott a vármegye, 55 tagadta körömszakadtáig, amivel gyanúsító tották. Nem ismert be semmit, mert szelet o vetett és vihart aratott, s félt attól, ami * féktelen gyűlölködése miatt várhatta: az P ismeretlen büntetéstől. 2 (Folytatjuk) 12 A HÉT
