A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-24 / 4. szám
Beszélgetés az utazásról, de nem csak arról VÁNDORLÁSOK Izraeltől Spanyolországig utazom, mert az a tapasztalatom, hogy ók megbízhatóak. Három évvel ezelőtt, amíg gyógykezelésen voltam, kirabolták a lakásomat. A biztosító 109 ezer koronát fizetett a keletkezett kárért. Ezt a pénzt is utazásra fordítottam. így jutottam el tavaly a Szentföldre. Egy vallásos ember számára, úgy gondolom, ez a legnagyobb ajándék Istentől. En — mint mindig — most is alaposan felkészültem az útra, mondta is az idegenvezetőnk, hogy úgy látszik magammal hoztam a bibliámat. Erre azt válaszoltam, nekem nincs szükségem a bibliára. Neveltetésemnek és vallásomnak köszönhetően a biblia bennem van. Nagy élményt jelentett végignézni a bibliai helyeket, felmászni az Olajfák hegyére, megmártózni a Holt tengerben. Néha az az érzésem, rendkívül kegyes volt hozzám a sors, mert megadatott nekem, hogy eljussak olyan tájakra is, amelyet a hozzám hasonló honi polgárok többsége csak a bibliából és a könyvekből ismer. Tavaly novemberben múltam hetvenéves. Ilyenkor az, ember elgondolkodik, mit is ért el az életében. Én úgy érzem, nincs okom panaszra. Hetvenévesen is hál1 Istennek egészséges vagyok. Ha szép idő van, hosszú sétákat teszek a Kis-Kárpátokban, énekelek egy templomi kórusban, tevékenykedem a Csemadokban, tagja vagyok az Esterházy János Klubnak. Nemrégiben jártam a Čedokban, nyárra egy franciaországi utazást tervezek a Loire menti kastélyokba. Már most tanulmányozom a kastélyok történelmét. Egyik kedvenc könyvem Passuth László Esőisten siratja Mexikót című műve. Nagy álmom volt mindig, hogy egyszer eljussak azokra a helyekre, amelyekről ebben a könyvben olvastam. De úgy látszik ez az álmom már csak álom marad. Ilonka néninek megköszönöm a rendhagyó útibeszámolót, és azzal búcsúzok, hogy jövő ilyenkor majd a Loire menti kastélyokban szerzett élményeivel folytatjuk a beszélgetést. KAMONCZA MÁRTA A hetvenéves Kubovszky Ilonka néni szenvedélyes utazó. Albánián kívül járt már Európa valamennyi országában, nyolcszor volt a Szovjetunióban, látta IV. Károly sírját Madeirán, körülnézett Japánban, Kubában, Izraelben. — Egyik legnagyobb élményem a Pamír aljában volt. Oroszul próbáltam beszélgetni a helybéliekkel. Egy idős bácsikát faggattam arról, hogyan él, miként szolgái az egészsége. Mire a bácsi azt mondja: ócseny ma bolí kar. Először azt hittem, rosszul hallok, de az idős úr még egyszer megismételte a mondatot, és ismét kart mondott. Aztán nagyon szeretem Spanyolországot. Kétszer jártam a Pradóban. Leírhatatlan a spanyol városok hangulata, hiszen ott van a történelem... És Észak-Európai A fjordok csodálatos világa. Ezek olyan élmények, hogy az ember képtelen szavakban kifejezni. Én egy-egy utazáson sohasem fényképezek, mert nem akarom elvonni a figyelmemet az idegenvezető előadásairól. Amikor Japánban jártam, ott szinte mindenki elektronikai cikkeket, fényképezőgépeket vásárolt magának, csodálkoztak is rajtam, hogy én csak nézegetek, és nem vásárlással töltöm a szabadidőmet. De ha én egy idegen országba megyek, elsősorban az ország nevezetességeivel, a történelmi emlékeivel, az ott óló emberekkel ismerkedem. Sohasem megyek úgy egy országba, hogy előre ne tanulmányozzam a történelmét. De például Japánban nem is annyira a történelem, hanem az emberek, az életfelfogásuk, az életvitelük volt rám nagy hatással. Sehol a világon nem láttam olyan tiszta városokat, mint Japánban. Ott például sokan csak azért nem mennek szabadságra, nehogy elveszítsék a munkahelyüket. Rendkívül pontos, szorgalmas emberek a japánok. • Mikor határozta el magát és miért, hogy beutazza a világot? — Nagyon szeretem Passuth László könyveit. Minden vágyam az volt, hogy megismerkedjem azzal a tájjal, azokkal a történelmi nevezetességekkel, amelyeket Passuth olyan csodálatosan leír a műveiben. Egyedül élek, úgy gondoltam megengedhetem magamnak, hogy a pénzemet utazásra költsem. Hatvanhat éves koromig a Dunaj áruházban dolgoztam elárusítóként. Nyáron, miután végeztem az áruházban, az Aranyhomokon segítettem egy barátnőmnek sört csapolni. Reggeltől késő estig dolgoztam és persze keményen spóroltam, hogy ezeket a nem éppen olcsó utazásokat megengedhessem magamnak. Már harminchárom éve a Čedok utazási irodával 2 A HÉT