A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-24 / 4. szám
OLVASTUK A tizennégy éves milliomos Először nem hittem el a történetet. Barátom gyerekei hiába bizonygatták, hogy osztálytársuk, Kovács Ferenc milliomos. Mondták azt is, az egyik szünetben 140 ezer forintot vett elő táskájából. Hencegett, egy hónap alatt kereste. Bizonyságul meghívta az egész osztályt a cukrászdába, mindenki a vendége volt. Kovács Ferinek öt kocsija van, sofőrt tart, vastag arany nyaklánccal és arany karkötővel jár az iskolába. Az irodalom-tanárnő rendkívül irigy rá, mert Kovács Feri azt vágta a szemébe, hiába buktatja meg, annyi pénze van, amennyi a tanárnőnek soha nem lesz. Ferit évismétlésre ítélték, a nyolcadikat újból járja. A milliomos tinédzsertől hiába kértem találkozót, a nyári szünetben nem fogadott. Barátaim gyerekei azt mondták, nem ér rá, reggeltől estig üzletel. Aztán megtört a jég, egyik este szabaddá tette magát, kérte, menjek a lakására, megmutat mindent, ha kételkednék igazában. Sofőrt tartott A jugoszláv határhoz közel, Szeged mellett, fehérre meszelt, újonnan épült házban szüleinél lakik Ferike. Édesanyja süteménnyel kínál, és aggódva kérdi, nem lesz-e baj a cikkből. A nyúlánk, szőke fiú magabiztosan mondja "nyugi, mama, most már úgy is befejeztem”. Ferika az udvarra mutat, aztán egy hatalmas szekrényre. — Két autómat eladtam, így három maradt, a két Lada és egy Trabant. Minek tartsak annyi kocsit, hiszen már nem járok Jugóba. Úgy képzelje, volt olyan nap, amikor ebben a szekrényben 600 üveg konyakot tároltam. Igaz az is, hogy egy nap hatszor is fordultam. Egy üveg italon száz forintot kerestem. Reggel 8 órakor sokszor úgy mentem az iskolába, hogy előtte már kétszer is voltam Jugoszláviában. Hajnali háromkor keltem, de 8 órára már tízezer forint lapult a zsebemben. Szavainak nyomatókot adva számítógépet vesz elő, amelyet nemrég vett, és az adatok között nyomozva fokozatosan avat be üzleti titkaiba. — Pénzt először tizenegy évesen kerestem. Nyulakat tartottam, vasat gyűjtöttem. Hetedikes voltam, amikor anyámók néhány üveg konyakot hoztak Szabadkáról. Valamire kellett a pénz, és én eladtam. Akkor jöttem rá, a szesz milyen nagy üzlet. — Mikor lettél "kereskedő"? — Tavaly nyáron kezdtem. Öt vajkrémet vittem ki, és az áráért három üveg konyakot vettem. Eladtam 900 forintért, ez volt az alaptőkém. Lassan jöttem fel. Először kölcsönkocsival mentem, és egy alkalommal 30—50 üveg konyakot hoztam. Csak a konyakkal foglalkoztam, a tiszta szesz veszélyes, arra buknak a vámosok. — Te vezetted a kocsit? — Hogy képzelil Ilyen fiatalon még nem szerezhetek jogosítványt, hiszen én 1977-ben születtem. No persze tudok vezetni. Két alkalommal ón ültem a volán mögött, de pechemre elfogott a rendőr Szegeden. Kifizettem a büntetést, és többször nem próbálkoztam. A jugó utakhoz sofőrt fogadtam, 15 ezer forintos havi fizetést adtam neki. Öt kocsit pedig azért tartottam, hogy ne legyek gyanús a határon. Az iskola után naponta többször fordultam, és ha ugyanazzal az autóval megyek, biztosan hamar felismernek. — Mennyit kerestél az alkoholon? — Nyolc hónap alatt tisztán egymillió forintot. Óriási volt a rezsiköltségem is, sokszor a haverokat is kivittem, hogy legyen utas. Képzelje csak el, mennyibe kerül egy ötszemélyes ebéd jugóban. Volt olyan szombat-vasárnap, amikor százezer forint értékű árut hoztam. Nemcsak a szesszel üzleteltem. A forinton is jól lehetett keresni. Senkiben nem bízik — A forinton!... Szinte hihetetlen. — Egy alkalommal kivittem százezer forintot Zentára, eladtam dinárért, azon fogtam húszezer forintot. — Hogy csúsztál át a vámon? — Nyolc hónapig nem volt semmi gond. Szerintem álmukban sem gondoltak arra a vámosok, hogy olyan fiatal gyerek, mint ón, szeszkereskedóssel foglalkozik. Azért óvatos voltam. Ötven üvegnél többet nem igen hoztam. Azért csak ennyit, hogy elrejtsem az üvegeket. Mindig öltönyt vettem magamra, ugyanezt kértem a sofőrömtől is. Talán így azt hitték, rokont látogatni megyünk. Egyszer szerintem véletlenül kaptunk ellenőrzést. Akkor csíptek el először ötven üveggel, és elvették a konyakot. Ez megismétlődött még háromszor, aztán figyelni kezdtek. Kiszúrták, hogy ón vagyok a főnök, hiába vittem magammal a haverokat. Megpróbáltam megbízásos alapon is behozatni konyakot. De a társak becsaptak, azt mondták, hogy lebuktak a határon. Később megtudtam, eladták az alkoholt. Amikor egyre nagyobb pénzt buktam az üzleten, felhagytam a konyakkal. Ha ón magam nem csinálhatom, akkor tiszta ráfizetés. Ugyanis senkiben nem lehet megbízni. Ferike esze úgy vág, mint a borotva. Szakmai titkairól inkább nem faggatom, bár láthatóan dicsekszik, de azért kellemetlen is kitárulkozni. Inkább a jövője felől érdeklődöm. — Mit kezdesz a kosár pénzzel? — Vettem 11 bikát. Én itatom, gondozom őket. Elvannak itt a ház körül a nagy réten és a nádasban. De azért vásároltam 10 ezer bála szalmát is. Ha négyet leadok a bikák közül, 200 ezer forintot kapok értük. De a pénzt nem költőm motorra, ami régi álmom, hiszen 400 ezer forintba kerül egy olyan Suzuki, amire régóta fáj a fogam. A télen még veszek 15—20 bikát. Az állattartás nem olyan nagy üzlet, mint a konyak, de legalább nyugodt vagyok. Tudja, hogy kalimpált a szívem a határon, amikor a konyak fölött utaztam? — És mi lesz a sulival? — Az idén befejezem az általános iskolát, de nem akarok tovább tanulni. Pedig valamikor jeles is voltam. Most már a saját utamat járom. — A játék, diszkó sem érdekel? — Azt meghagyom a béna társaimnak. Engem csak a pénz és az üzlet érdekel. Nem 30 évesen kell elindulni. — Nem félsz attól, hogy bűnügyekbe keveredsz? Nagy kék szemét tágra nyitva, ártatlanul kérdezi — Miért? Tudok olyanokról, akik fegyvert meg kábítószert adnak-vesznek. Én ilyet nem csináltam. (Magyar Nemzet) A HÉT 3
