A Hét 1992/1 (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-03 / 1. szám

HÍRMONDÓ "Reménnyé váljon az emlékezet" 1991 novemberének vége feló, egy derűsen-őszi hangulatú vasárnap dél­­előttön, az istentisztelet után népes közönség gyülekezett Rimaszombat főterén, a református parókia melletti emeletes háznál. Debrecenből jött vendégek, valamint az ottani Déri Mú­zeum és Református Kollégium képvi­selői. Nemcsak a rendezőség, hanem Rimaszombat egész lakossága szá­mára is jelentős esemény kezdődött el: annak az emléktáblának a leleple­zési ünnepsége, mellyel a 4. számú Hatvani István Cserkészcsapat állított emléket a csapat névadójának, a vá­ros híres szülöttjének. Hatvani István, a nagy természettudós és kiváló pro­fesszor Rimaszombatban született 1718. november 21-én, ám ennek a ténynek eddig semmilyen látható nyo­ma, jele nem volt a városban. A kétnyelvű emléktábla a cserkészcsa­pat kezdeményezésének eredménye, s avatása csaknem pontosan egybee­sett Hatvani születésének évfordulójá­val. A táblát a Hanva községben élő Igó Attila kőfaragó, a fölötte levő dom­borművet édesapja, Igó Aladár szob­rász készítette. Hatvani István a középiskola elvég­zése után 1738-ban Debrecen kollégi­umába iratkozott be, ahonnan az egy­háztanács támogatásával Bázelbe ment, gyalog és postakocsin. 1747- ben filozófiából doktorált, s 1748-ban orvosi oklevelet nyert egy értekezésé­vel, melyben a betegségeknek az arc­ról való felismerését tárgyalja, bizo­nyítva, hogy a 18. századi orvosok körében nem volt idegen a lélek és test egységének elve (amit azután a modem gyógyászat fedezett fel újra). Hatvani Istvánnak külföldön több he­lyütt tanári széket kínáltak, de a meg­hívásokat nem fogadta el, visszatért a debreceni kollégiumba, ahol harminc­hét éven át filozófiát és matematikát tanított. Életét és munkásságát népe művelésének és fölemelkedésének szentelte. Mint kora legtöbb tudósa, ő is polihisztor volt, orvostudománnyal, fizikával, csillagászattal foglalkozott. 1757-ben megírt önéletrajza szerint ontológiát, kozmológiát, kísérleti fizi­kát, botanikát, földrajzot, mechanikát és természetjogot is tanított. Magyar­­országon ő kezdett először kémiát tanítani. Mint orvost külföldön is ismer­ték, s országszerte híre járt midenféle "csodás" gyógyításainak. E mondákat irodalmi szinten Jókai Mór dolgozta föl "A magyar Faust" című könyvében. Hatvani István a csillagászati érte­kezéseivel vált világhírűvé. Széles kapcsolatokat tartott fenn külországi tudósokkai. Hatvani jelentősen hozzá­járult a magyar tudomány beilleszté­séhez az egyetemes kultúrába. A hazai kartéziánus hagyományok­kal szemben inkább Newton követőjé­nek vallotta magát. Abban, hogy Hat­vanit a magyar Faustnak emlegették, olthatatlan tudásszomja és a nép ba­bonás tisztelete jutott kifejezésre. 1 786-ban hunyt el Debrecenben, sír­jára 1883-ban bukkantak rá. Hatvani Rimaszombatból indult; szülőháza már nincs meg, annak a háznak a telkén állt, melynek falára most az emléktábla került. Az avatóünnepsóg alatt az új táblá­nál cserkészfiúk és lányok álltak dísz­őrséget. A műsort a cserkószkórus énekszáma vezette be. Mács Attila üdvözlő szavai után ünnepi beszédek következtek, szlovák nyelven Ján Drugda, a Városi Hivatal kulturális osztályának vezetője, magyar nyelven Vörös Attila cserkószparancsnok mél­tatta Hatvani munkásságát, kiemelve az emléktábla-állítás fontosságát. Ezt követően Gyürke Etelka latin nyelvű éneklését és Pelle Tímea szavalatát hallhatta a közönség. A cserkész-csa­patzászlóval letakart emléktáblát dr. Kálmán László, a körzeti cserkészta­nács elnöke leplezte le. Az emlékezés és tisztelet koszorúját elsőként a 4. számú Hatvani István cserkészcsapat helyezte el a tábla alatt, majd Takács Béla, a Debreceni Református Kollé­gium igazgatója, a Dóri Múzeum ne­vében pedig dr. Boross Zoltán törté­nész koszorúzott, aki meleg hangú beszédet is mondott, tudatva, hogy Debrecenben is működik egy Hatvani nevét viselő cserkészcsapat, mellyel a rimaszombati csapat baráti kapcsola­tot alakíthat ki. A vendégek sorában ott volt Szathmári Ibolya, a múzeum igazgatója is, valamint a Kazincbarci­ka cserkészcsapatának köszöntését hozó Bibó Imre cserkósztiszt. Az emléktábla készíttetői, az ünnep­ség rendezői ezúton is köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik az avatá­son megjelentek, sőt, a cserkészeket pénzadományokkal is megtisztelték. Köszönet illet mindenkit, aki támoga­tásával, segítségével hozzájárult ah­hoz, hogy Hatvani István végre meg­érdemelt helyet kapjon a város műve­lődéstörténetében. Hogy november óta új emléktábla díszíti Rimaszombat főterét. Aki elhalad arra és felnéz reá, az gondolatban bizonyára kegyelettel hajt fejet Hatvani géniusza előtt, mi­közben eszébe jutnak Arany János szavai: "Reménnyé váljon az emléke­zet". Veres János (Előre is köszönet jár azoknak, akik elősegítik adományaikkal, hogy a tábla kifizetéséhez még szükséges öszzeg mielőbb össze­gyűljön. A cserkészcsapat bank­számlája: SŠS Mestská pobočka v Rimavskej Sobote, 93843-399). 10 A HET

Next

/
Thumbnails
Contents