A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-27 / 52. szám

Hja, kérem, fél lábbal a minisztéri­umban lenni (másikkal a sírban — az éhségtől), rohanni a polgármes­terhez, miközben azon kell gondol­kodnia, hogy a gazdasági igazgató­nak hogyan adja tudtára, hogy ne üljön annyira a pénzen (hiszen nap­ról napra veszít az értékéből), a gyerekek otthon sírnak az apjuk után, a felesége bemutatókon látja csak, és mindennek tetejében a nyakán van 50 ember sorsa, akik folyton fizetésemelésért sírnak! Ennyi gond-baj mellett még legyen ideje enni?! Pedig vannak, akik falnak, zabáinak, szürcsölnek, fala­toznak, bekapnak valamit, rágcsál­nak, lefetyelnek, amíg ő... De akkor mégis mitől hízik? Elég neki a szel­lemi táplálék? Váljék egészségére. • A másik nagy divat a tar fő. A kedves férfikollégák nagy élvezettel borotváltatják fejüket. Ok az eleven anti Mr. és Mrs. Hair reklám. Haj­hagymák, figyelem! Sztrájkfelhívás! • Fabó Tibi, színházunk Curley-je, Béka Bercije, Felügyelője, Kiss ár­ja... megrögzött spanyoltanuló. Éj­jel-nappal, buszban-klubban spa­nyolul tanul (hogy miért éppen spa­nyolul?). Ráadásul felesége már egy éve kinn él Angliában, hogy tökéletesítse angol tudását. Szóval ez a nyelvtanulás már odáig fajult, hogy: ... megy az előadás, valaki megállás nélkül duruzsol, előttem. Nini, a Tibi! És fordít. Magyarról spanyolra. Félhangosan. Hogy ez zavarja a kollégát? De hát Tibinek decemberben államvizsgái lesznek spanyolból! Addig is: mindent bele! • Hát láthatják, zajlik az élet a szín­házban. Még tűzvédelmi tanfolyam­ra is sor került. Ott megtanulhatták a színház tagjai, hogyan nem sza­bad tüzet gyújtani. Ma már ott tarta­nak, hogy egy viilanyégőt sem mer­nek bekapcsolni Szoplák Zoli mű­szaki felügyelő (aki félállásban a színház "tűzoltóparancsnoka") tud­ta nélkül. Némely esetben ez gátol­ja a színészt munkájában, de a lényeg, hogy minden szabályt tart­sunk be, akkor semmi baj. És nem történik semmi. Egyáltalán. Csak tapogatózunk a sötétben. Valaki­nek ez még jól is esik... • Ízelítőnek ennyit. Hiszen jön Be­­ke Sándor Kassára a Vágy villamo­sa című darabot megrendezni, és ő mindig gondoskodik róla, hogy ne legyenek unalmasak a hétközna­pok a színházban. Addig is a mi­előbbi viszont..olvasásra! Rajczi Adrienn Új szövetség llku Marion József festőmű­vész, grafikus 1958-ban végzett a iembergi főiskolán. Jelenleg a főiskola tanára és a Lembergi Magyar Kulturális Szövetség (LMKSZ) elnöke, valamint az újonnan alakult Ukrajnai Magya­rok Demokratikus Szövetségé­nek (UMDSZ) társelnöke. — Először néhány jellemző adatot kérnénk a lembergi szövetségről. — Lemberg, ukránul Lviv, len­gyelül Lvov, ez a kilencszázez­­res város egykor Lengyelország kulturális központja, az Oszt­rák-Magyar Monarchia alatt pedig Nyugat-Ukrajna művészeti és kulturális centruma volt. Úgy mondják, mai állapotában, szép­ségében Krakkóra emlékeztet, 1945 után Kárpátalját elszakí­tották Magyarországtól, a hatá­rok megváltoztak, és mi a Szov­jetunióhoz kerültünk. Ettől fogva a kárpátaljai magyar fiataloknak két lehetőségük volt: az ungvári egyetem, ahol nem nyílott min­den szak, és Lemberg, úgyhogy a fiatalok java része ide volt kénytelen utazni. Itt felvételiztek, itt tanultak. S ahogy az már lenni szokott, minden évben ottragadt pár ember — mert vagy jó mun­kát kapott, vagy megnősült, illet­ve férjhez ment. Az évek múlá­sával kialakult a városban egy nagyjából 450 főt számláló ma­gyar közösség. A változások beálltával, a de­mokratikus folyamatok beindulá­sával a Kárpátalján szerveződött meg az első magyar kulturális szövetség. Utána mi, lembergiek lettünk a másodikok. Minket a kijeviek követtek, majd az észt­országi magyarok tömörültek, és végül megalakult a kazahsztáni magyar egyesület is. Mint említettem Lembergben 450 magyar él, Lemberg megyé­ben —mert mi megyei kulturális szövetség vagyunk — számítá­saink szerint 7500 a magyarok FIGYELŐ száma. Szövetségünknek a je­len pillanatban 200—220 tagja van. Többségük főiskolát vég­zett, illetve tanulmányait végző diák. Az állandó lakhellyel ren­delkező lembergiek, tehát a lete­lepült magyarok, köztük tagjaink is, nagyon jó, elismert szakem­berek. Egyetemi vagy konzerva­­tóriumi tanárként, vagy más ve­zető beosztásban dolgoznak. Ez nagyon fontos, hiszen ennek a kis közösségnek nap mint nap ki kell vívnia az elismerést. Sikerrel teszik, megbecsülés vesz körül bennünket. Persze, nem állítom, hogy nagyon szeretnek, de tisz­telettel közelítenek felénk. Már csak azért is, mert nekünk, lem­bergi magyaroknak, nem lehet­nek területi követeléseink... — Kérem, mutassa be az új szervezetet... — Október elején találkoztak Kijevben az Ukrajnában hivata­losan is bejegyzett három ma­gyar szövetség képviselői, és megalapították az Ukrajnai Ma­gyarok Demokrata Szövetségét. Ez az érdekvédelmi szervezet azzal a céllal jött létre, hogy az érdekeket összehangolva és központosítva tudjon kivívni bi­zonyos jogokat. Elsősorban arra gondolok, hogy a helyi, városi és megyei, valamint az országos jellegű hivatalos szervekbe ma­gyar képviselőket juttathassunk. Remélem az a célunk, hogy két­­három képviselőnk ott legyen az országos szervben is, reális, ki­vitelezhető. Az új szövetség megközelítő­leg háromszázezer embert kép­visel. Ezek közül kétszázezren a Kárpátalján, a többiek az egyéb ukrán területeken élnek. — Az UMDSZ már nem viseli nevében a kulturális jelzőt Mennyiben kulturális és mennyiben politikai szervező­dés az új szövetség? — Kulturális is, de politikai is. Tisztában keil lenni azzal, hogy aki a politikai porondra lép, tehát például a választásokon képvi­selőket indít, annak a kulturális tevékenység mellett sokkal job­ban oda kell figyelnie az időszerű politikai kérdésekre is. Végsőso­ron kultúránk sorsa, jövője is politikai kérdés. (görföl) A HÉT 15

Next

/
Thumbnails
Contents