A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-27 / 52. szám
KULISSZATITKOK ŽMWyakinek nem fUTÍhrmi), és felszoL 'árom dac&MfifÉHK I ügyelő^ isz-fedd[nés^'úqí Bkkor tépi van Mg m akaj rcpl ".-»rmkonjjM tér (ml) példás! j ingáájj csak harc (de rSn akármit) ?ík, öyjyóg^^zés keiben farMi Ez a tlstkontroíl ä Thália batyuja Mélyen Tisztelt Nagyérdemű! Szíves engedelmükkel szeretnék egy olyan cikksorozatot indítani, amely — merem remélni —, rendkívül érdekelné önöket. Azt ugyebár mindenki tudja, mi történik egy színházban: folynak a próbák, előadások. De arról már kevesebbet beszélnek, mi van a kulisszák mögött, hány baki, egy oda nem illő valami, bánat és öröm és más apró momentumok mennyire össze tudják kuszálni a színész munkáját, s ezért néha nagyon furcsa — a néző számára szinte észrevehetetlen —, a színészből különféle reakciókat kiváltó jelenetek játszódnak le. Ilyenkor szokott bekövetkezni a hátraarc és a heves vállrázás. Na és az előadások — de főleg a bemutatók — utáni hangulat! Egy színész, az kérem tud mulatni! Gátlástalanul, felszabadultan... Az életben is nagy bohém a színész. Egymás szavába vágva poénkodnak, adják egymásnak a végszavakat, sorozatban pipálják le egymást eredeti aranyköpéseikkel. Egy ilyen együttessel öröm "tájolni". Mindig történik valami — ha nem a komáromi Jókai Színház igazgatója, és még sokan mások. A hangulat akkor hágott a tetőpontjára, amikor Kolár Péter, a Thália igazgatója hangolni kezdett, és a társulat nagy álmélkodására rázendített a Ha|mási Péter, Hajmási Pál kezdetű nótára és húzta, húzta rendületlenül. Most már legalább elmondhatjuk, hogy a Thália társulata úgy táncol, ahogyan az igazgató húzza. Hadd térjek ki egy pillanatra Sunyovszky Szilviára. A szóban forgó színháznál kezdett, később átkerült Magyarországra, jelenleg a Magyar Kulturális Központ igazgatónője. Ő is jelen volt a bemutató utáni bulin. Ott láthatta, hogyan kell megvendégelni egy társulatot: egy kis svédasztal tele sonkás szendviccsel, és Dániel-koktéllal (rum, fehérbor, citrom) meg miegymás. Ezt csak azért jegyzem meg, mert a Thália pozsonyi fellépése után hivatalos volt egy, a Magyar Kulturális Központban abból "leültették Balázsy László (Danczy), a színház kellékese vegetáriánus. Igaz, néha előjön krónikus gyomorfekélye, depressziós rohamairól nem is beszélve. Hogy dohányzik? Miért, az talán hús? Bocsárszki Pali, alias Patyi, vagy ahogy a színészlakáson szólítják, "mama", megvet mindennemű reformkonyhát, mégis olyan fantasztikusan készíti a babot, a csibepaprikást, hogy az ember megnyalja mind a tíz ujját, és még egyszer kér. Hányszor eszik napjában az igazgató úr, és mit? Vagyis kezdjük inkább ott, hogy eszik-e egyáltalán az igazgató úr? Én utoljára egy tavalyi bemutatón láttam, amint éppen beleharapott egy sonkás szendvicsbe, a második harapásra már nem futotta, mert megzavarta egy "Igazgató úr, elnézést, zavarhatlak egy pillanatra?" kérdés. S mivel egy igazgatót mindig lehet zavarni egy, két, sőt, sok pillanatra is, a "rokkant" szendvics visszaványérfc igazgató I? Böjtöt? kot folytat? nincs ideje. 14 A HÉT
