A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-27 / 52. szám
LÁTOGATÓBAN Kitartást és türelmet az új évben (Beszélgetés František Mikloškóval, az SZNT elnökével) František Mikloško 1947-ben született Nyitrán. A Nyitrai Építészeti Szakközépiskola után a pozsonyi Komenský Egyetem Természettudományi Karának matematikai tanszékén folytatta tanulmányait, ahol 1971 -ben szerzett diplomát. A természettudományok doktora. 1971-től 1983-ig a Szlovák Tudományos Akadémia Műszaki Kibernetikai Intézetében dolgozott kutatóként. 1983-tól több munkahelyen mint fizikai dolgozó működött. A gyengéd forradalom után 1990 márciusában a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalmat képviselte a Szlovák Nemzeti Tanácsban, majd a választások után 1990. június 26-án annak elnökévé választották. Mikloško úr, Önt ezekben a napokban — amikor ez a beszélgetés készül — többen támadják, bírálják azért, mert részt vett Gustáv Husák temetésén. sokat haláluk után gyaláztak, úgy vélem egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Dr. Gustáv Husák államelnök volt, s mint olyat tisztelni kell. Ha megnézzük ezt a századot — s lehet, hogy amit most mondok nem mindenkinek fog tetszeni — Beneš elnöksége alatt több tízezer németet bíróság nélkül, táborokban kivégeztek. S ma erről az elnökről Prágában utcát neveznek el. Ezért nem értem igazán azokat a leveleket — és nem kevés érkezett Csehországból —, amelyeket kaptam, s amelyekben bírálnak engem ezért. Eduard Beneš államfő volt, tevékenységét értékeljék a történészek és a politikusok, hogy mit csinált jól és mit csinált rosszul. Gustáv Husák államfő volt, és számomra természetes, hogy mint a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke elmegyek a volt köztársasági elnök temetésére. Közeledik az év vége. Ilyenkor az emberek többsége értékeli milyen volt számára az év. Ön hogyan értékeli a törvényhozás munkáját? Sokan bírálják a parlamentet, hogy a fontosabb gazdasági kérdésekkel nem foglalkozik kellőképpen. — Nézze, a parlament olyan amilyen. Ez az első szabadon választott parlament, amely rengeteg törvényjavaslatot tárgyal és fogad el. Ez a parlament küzd a demokráciáért, a demokratikus együttélésért. Azokat a törvénytervezeteket tárgyalja meg, amelyeket a kormány beterjeszt a számára. Nem minden nemzetnek van szerencséje, hogy olyan politikusokkal rendelkezzen, mint Adenauer és Erhardt, akik pontosan látták a helyes utat. Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány tagjai és a parlamentben ülő képviselők többsége is mindent megtesznek azért, hogy mihamarabb kikerüljünk ebből a slamasztikából. De ez nem olyan egyszerű. Mindannyian tanulunk. S nem tudom igazán elképzelni, mivel kellene jobban foglalkoznunk. Csak a parlament őszi időszaka alatt ötvenhárom törvénytervezetet kellett megtárgyalnunk és elfogadnunk. — Számomra most is, éppúgy, mint a temetés előtt, teljesen természetes, hogy arra a temetésre el kellett mennem. Annak a korszaknak, amikor bizonyos funkcionáriuNéha úgy tűnik, hogy a nemzeti, nemzetiségi torzsalkodások a parlamenten belül is folynak. Ön szerint milyen tettekre, illetve gesztusokra lenne szükség ahhoz, hogy ennek a problémának véget vessenek? — Meg vagyok győződve arról, hogy csak akkor lesz nyugalom ebben az országban, ha minden itt élő ember egyformán otthon fogja magát érezni. Ezért minden olyan törvény, amely vagy az egyik fél, vagy a másik fél számára kedvezőtlen, csak tovább rontja a helyzetet, mélyíti a problémákat. Az a meggyőződésem, hogy e téren Európa nyugati felének tapasztalataiból kellene kiindulnunk. Ott negyven év alatt békés úton oldották meg az ilyen jellegű problémákat, tehát az ő tapasztalatuk forrást jelenthet a számunkra. Természetesen, nagy türelemre van szükség mindkét oldalról. Azok oldaláról is, akik ebben a kérdésben döntenek, s azok részéről is, akikről döntenek. Nem olyan egyszerű keresztülvinni valamit, meggyőzni az embereket valamiről. Ehhez idő kell. Lényeg az, hogy eldöntsük milyen irányt választunk. Úgy gondolom, hogy ha a vegyes lakosságú területeken az együttélés súrlódásmentes, akkor idővel a közvélemény is rájön majd, hogy a nemzetiségi problémák lényegében felnagyított, műproblémák. Most a helyhatósági választások számarányainak eredményeiből indultunk ki. így tehát vannak települések, ahol a magyar képviselők vannak többségben. Ezt ón nagy lehetőségnek tartom. Ugyanis, ha például Párkányban, ahol a lakosság hetvenöt százaléka magyar ez a hetvenöt százaléknyi magyarság gyakorolhatja a nagyvonalúságot a harmincöt százaléknyi szlováksággal szemben. És fordítva. Azokon a településeken, ahol a szlovákok vannak többen, alkalmuk van arra, hogy a nagyvonalúságukat gyakorolják a kisebbségben élő nemzettel szemben. Pár nap múlva beköszönt az új esztendő. Ön mit vár az 1992-es évtől? — Nos, ami a jövő évet illeti, mindenekelőtt kitartást és türelmet kívánok, természetesen nem csupán magamnak. Mindenkinek tudatosítani kell, hogy ez egy nagyon nehéz, átmeneti időszak, amin nem lehet átlépni, nem lehet kikerülni, csak valahogyan átvészelni. Úgy vélem, ez az átmeneti időszak háromtól öt évig tarthat. Ezt egyszerűen ki kell bírni. Aztán idővel rájövünk arra, hogy másak lettek az emberek, az emberek közötti kapcsolatok, a biztonságérzetünk, más lett az egész társadalom. Ki kell tartani. Köszönöm a beszélgetést. Kamoncza Márta Fotó: Prikler László 6 A HÉT
