A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-07-19 / 29. szám

Chuďas és a Nová Omladina. A lapok címe magába foglalta a programot, írogattam mind a kettőbe, írásaimban tréfát űztem a tekintetes hivatalnokokból, s el-eljártam eszmecserére a két lap kiadójához, Knotek szerkesztőhöz, aki ez idő szerint az Ostravai Naplót szerkeszti.

Vártuk hát Prágába a császárt, akinek programjában szerepelt egy Žižkovi látogatás is. Arra véltem a dolgot, hogy őcsászári felsége meg akarja békíteni a žižkoviakat, mivel azok sose tanúsítottak különösebb rokonszenvet a Habsburgház iránt, s

ebben az értelemben beszélgettünk egyszer délután, a lakásán, Knotek szerkesztővel, amikor váratlanul betoppant közénk a Chuďas kiadóhivatalának vezetője, Kalina, egy komor külsejű férfi kíséretében.

— Barátaim — mondta lelkesen Kalina —, szerkesztőségünkbe ellátogatott ez az úr, én nem tudok vele szót érteni, mert olasz. Oroszországból jött.

A komor vendég, miután előbb óvatosan körülnézett, közelebb lépett hozzánk.

— Pietro Perri vagyok, Firenze szülötte — mondta olaszul, fagyos hangon. — Odesszában fejtettem ki politikai tevékenységemet. Megszöktem a hatóságok üldözése elől. Carramba! Nehéz út a határon át. Porco maiadéitól Kérem a vendégszeretetüket. Dolgozni fogok. Jön a császár, porco maiadéitól

— Hát, ez gyönyörű — mondtam Knotek szerkesztőnek —, valószínűleg mindnyájunkat bezárnak.

— Carramba — beszólt tovább Pietro Perri —, írtam már a szerkesztőségünkben egy éles hangú cikket a

császár ellen. Németül írtam, Madonna mia. Valamit tenni kell. Készülnek valamire? Nem bíznak bennem? Madonna mia! Okmányaimat a határon ellopták.

Knotek szerkesztő hozzám fordulva megjegyezte, hogy Pietro Perri olasz nyelve kissé furcsa, mire Pietro Perri így nyilatkozott:

— Sokat felejteni olaszul, éltem Oroszország. Szökni, porco maladetto.

— Oroszul tud?

— Elfelejteni, vagyok olasz, Firenze szülötte, carramba.

S Pietro Perri németül kezdett beszólni. Időközben jött néhány ismerős, köztük G.J. Opočenský költő, és Rosenzweig-Moir.

Pietro Perri pontosan úgy tudott németül, mint olaszul. Német beszédében annyi volt a cseh vonás, mint a szó szerinti fordításban szokott lenni.

— Pardon — tiltakozott Pietro Perri, mikor ebben az értelemben mondtam valamit Moirnak. — A cseh nyelvet nem ismerem. Egy szót se értek. Nehéz nyelv. Nem volt alkalom.

Opočenský dúdolni kezdte a Millió kéz kezdetű éneket, mire Pietro Perri megjegyezte.

— Szép dal, carramba, millió Hände im Dunkel falteten, Madonna mia.

Felálltam, felemeltem a teáscsészét, és elmondtam ezt a pohárköszöntőt:

— Éljen Pietro Perri! Fél hatkor behúzom a fürdőszobába, és elmetszem a torkát.

Pietro Perri elsápadt, előhúzta a zsebóráját, és egész testében reszketve dadogta németül:

— Nem érzem itt magam bizton-ÉGTÁJAK

Ságban. Rosszul vagyok, elmegyek. Kint alszom a szabadban.

Vette a kalapját.

— Pietro Perri — mondtam —, Rosenzweig-Moir barátunk lesz a kísérője, s nála hál meg a Vinohradyn. Nem tudom, mi nem tetszik itt magának. Elkísérem magukat a Žižkovra.

Indultunk. A folyosón Pietro Perri, a zsebkendőjét keresve, mintegy véletlenül, kiejtett a zsebéből néhány pisztolytöltényt.

Fölszedtem és átnyújtottam neki azzal a megjegyzéssel, hogy a típus Bulldog 16.

— Jó pisztolyom van — mondta Pietro Perri és előhúzott a zsebéből egy Lefoch rendszerű régi pisztolyt. Nem volt szerencséje. A Bulldog 16 tölténye nem fór bele a Lefoch rendszerű pisztolyba. A Žižkov és a Vinohrady határán melegen a figyelmébe ajánlottam Moirnak Pietro Perrit.

— Értem — mondta Pietro Perri —, nem tudok csehül, kapiskálom. — Homlokáról letörölte a verítéket.

Másnap feltűnően izgatottan jelent meg a Chuďas szerkesztőségben. Rosenzweig-Moir.

— Pietro Perri eltűnt a lakásomról — közölte. — Leszaladtam cigarettáért, s mire visszatértem, Pietro Perrinek hűlt helye. A papírok az asztalon összevissza túrva, s nyoma veszett egy levólkötegnek, mely a Mličkánóval folytatott levelezésemet tartalmazza.

Ez igen komoly dolog volt, mert Mliőkánó asszony tizenkét levélben szólította fel Moirt bizonyos vacsorák, néminemű cipőkrém, egy eltört cilinder és egy eltűnt köpőcsésze árának megfizetésére. Moir ugyanis Mličkáné asszonynál lakott albérletben, itt igyekezvén megóvni magát a megfagyástól.

Pietro Perri tehát eltűnt a szóban forgó okmányokkal, és csak annak a cikknek kéziratát hagyta hátra a kezünkben, amelyet előző nap írt a szerkesztőségben, rettentő németséggel. Emlékszem egy mondatra: "Legjobb lenne kihasználni a császár látogatását arra, hogy soha többé ne merjen Prágába jönni."

A kézirat egy részét, az ártatlan részt, Kalina, a kiadóhivatal vezetője eltette megőrzésre, a másik részét, amelyért kaphattunk volna húsz évet, még idejében elégettük. Este ugyanis egy államrendőrsógi tisztviselő rendőri vizsgálatot tartott a szerkesztőségben. A vizsgálat eredménytelenül végződött, noha a kanári kalitkáját is átkutatták.

Hubik István fordítása Nagy Zoltán rajzai

A HÉT 17