A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-20 / 51. szám
MINERVA részleges analfabéta. A gimnáziumokba és szakközépiskolákba sok olyan fiatal jár, aki csak azért van ott, hogy valahol legyen. A tanulók tudásának és magatartásának értékelése a sokszor módosított osztályozási szabályzat alapján csupa konfliktust teremt, s az iskolát állami hatóság szerepébe kényszeríti. A pedagógusképzés is e tekintélyelvű szellemnek van alárendelve. A nevelők, tanítók és a tanárok munkájának értékelése mondvacsinált, szinte kikényszeríti az érdekcsoportok létrehozását, a továbbképzés, ha egyáltalán van ilyen, csupán formális. Ami pedig a legbosszantóbb, az államhatalom szeretné az oktatás és a nevelés költségeit áthárítani a szülőkre, példa rá a magán- és az egyházi iskolák létrehozásának támogatása kellő anyagi fedezet nélkül. Ugyanakkor pedig törvényekkel és törvényerejű rendeletekkel működtetni kíván, s nem pedig a működés lehetőségét megadni. Kérem a kedves kollégákat, e javaslat minden mondatát alaposan gondolják át, s ahol buktatót látnak benne, figyelmeztessenek rá! Megjegyzem, hogy javaslataimat a régebbi hagyományokból kiindulva a mai magyarországi és nyugat-európai törekvésekre építettem fel. Nemzeti kisebbségünk oktatásügyi kibontakozásának alapfeltételeit is inkább ebben látom, mint bizonyos pozíciók megszerzésében. A működőképességhez előbb szabályozó törvények kellenek, s utána hivatalok, majd egyének, akik a törvény végrehajtásán őrködnek. Ha e javaslatból csak egy példát ragadunk ki, mondjuk az alaptantervet, nyomban szembeötlik, milyen kitűnő lehetőséget kínál arra, hogy a nemzetiségi iskolák felépítsék rá a tantervi optimumot, ami nem a hivatalnokok kénye-kedvétől függnek mint eddig, s egyben arra is ösztönözne, hogy a pedagógusok kreativitása megfelelő teret kapjon. Mindenekelőtt működő- és fejlődőképes iskolarendszert kell létrehozni, melynek előfeltétele: — az általános iskola első osztályába csak iskolaérett gyermekek kerüljenek. (Az iskolaérettség megállapítását arra hivatott intézmények szakemberei végezzék — rendszeresen, ők állapítsák meg azt is, hogy melyik kisgyermek szorul gyógypedagógiai gondozásra. Ezek a gyermekek ne lehessenek kiszolgáltatva álhumánus intézkedéseknek, mint például létszámhiány pótlása, előítéletek előli menekvés stb.) A jelenlegi 9 osztályos alapiskola tagozása legyen 3+3+3. Még helyesebb lenne, ha az alapiskola 6 osztályossá alakulna át (3+3-as tagolással). A tagozatok közötti törésvonalak elhelyezését és a középiskolák leágaztatását a fejlődéslélektani alapelvek szerint kell megvalósítani. Az első leágazás a 4. osztály után a 8-éves (klasszikus) gimnázium felé irányuljon. Ennek nevelési feladatát főként a humán tantárgyak határozzák meg. Javaslat Előszó helyett Javaslatomat előterjesztettem 1991. szeptember 28-án Losoncon megtartott Csemadok OV ülésen, majd ez év október 11—12-én Deákiban, a magyar pedagógusok országos választmányának értekezletén. Az utóbbin olyan határozat született, hogy e javaslatot a választmány által kijelölt pedagógusok részletesen dolgozzák fel, és terjesszék be az iskolaügyi minisztériumba. Tekintettel arra, hogy ez november 10-ig nem történt meg, javaslataimat kénytelen vagyok az A Hét segítségével nyilvánosságra hozni. Megjegyzem, hogy egy négyrészes cikksorozat formájában mindez megjelent az Új Szóban ez év júniusának második felében, de sajnos kevesen reagáltak rá. Mindnyájan érezzük, talán legjobban a gyakorló pedagógusok, hogy az oktatásügy mélypontra került. A reformok már nem segítenek, csupán egy új, az egészében átszervezett oktatásügy lehet képes megoldatni a problémákat. Az elmúlt negyven esztendő oktatáspolitikája az akkori gazdasági-politikai rendszer egészére épült. Szervezése, irányítása centralizált volt, s ez az alapelv az ifjúság oktatásának-nevelésének egészére rányomta bélyegét, és sajnos a mai napig mitsem változott. Az iskolák tagozása irreális, nélkülöz minden pedagógiai, lélektani szempontot. A tanterveket központilag írják elő, és maximális, sokszor indokolatlan követelményeket támasztanak, közben elhanyagolják az alapvető képességek kialakításának elvárását. Szembetűnő szomorú példa erre az a tény, hogy az alapiskolákból kikerült gyermekek igen nagy hányada a szlovákiai magyar oktatásügy átszevezésére 20 A HÉT
