A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-20 / 51. szám
MINERVA A második leágazás, illetve az alapiskola teljes szétágazása a 6. osztály után történne meg, és a következő iskolák jönnének számításba: — 6 osztályos reálgimnáziumok, melyekben a természettudományi tantárgyak kapjanak kiemelt szerepet (ezt is lehetne differenciálni aszerint, hogy mely felsőfokú képzéshez kívánna az iskola biztosabb alapokat adni) — 6 osztályos líceumok — nem lenne céljuk a továbbtanulásra való felkészítés, inkább átfogó általános műveltség megszerzését tennék lehetővé. (Jórészt leánynevelésre kellene berendezkedniük.) — 6 osztályos szakközépiskolák és technikumok. Annak ellenére, hogy érettségivel végződnek, nem lenne céljuk a felsőfokú továbbtanulásra való felkészítés. Harmadik leágazás — Addig, míg Sieves alapiskola a kötelező, a harmadik, illetve a felső tagozat 3-éves legyen. Ha hosszabb ideig megmarad ez az iskolatípus, az itt maradt gyermekek (nyilván gyengébb képességeik miatt nem tanultak tovább) később betanított munkások lehetnek, illetve a majdani lehetőségeknek megfelelően helyezkedhessenek el, főként a szolgáltatóiparban és a mezőgazdaságban. A szellemi megterhelés szempontjából igénytelenebb szakmát is megtanulhatnának. (Ez is egy lehetőség a magán szakmunkásképzők számára.) Az ipari tanulók oktatása és az iparosok képzése is inkább a 6. osztály után kezdődhetne el, kiváló szakmunkások és iparosok bevonásával. A mezőgazdasági szakemberek képzése is e kategóriába tartozna. Ezek az iskolák 3-4-5 évesek lehetnének, a szakma igényességének megfelelően. Utána 2-3 éves szakmai gyakorlatot végeznének a fiatalok, s csak ezután szerezhetnék meg a segédlevelet, mintegy 18-20 éves korukban. így a középfokú oktatás, gimnáziumoktól a szakmunkásképzésig, megközelítőleg egyazon időben fejeződne be. Az állam az anyagi támogatástól, sőt, egyes iskolák esetében a fenntartástól sem mentesülhet. Az iskolák a fiatalok számára nem jelenthetnek zsákutcát, ezért különbözeti vizsgák által biztosítani kell az átjárhatóságot. A nevelés és az oktatás tartalma (tantervek, tanmenetek) A legfelsőb oktatásügyi szervek (minisztérium) minden iskola (iskolatípus) számára kötelező alaptantervet hagyjon jóvá és bocsásson ki (ún. nemzeti standardot, másnéven tantervi minimumot). Erre az alaptantervre építené fel minden iskola a saját tantervét (tantervi optimumot). Csak ezáltal valósulhatna meg az iskoláknak, tantestületeknek, tantárgyi munkaközösségeknek, pedagógusoknak mint egyéneknek, az autonómiája. Ez a lehetőség a nemzetiségi oktatásügy útjából is elhárítaná a legnagyobb akadályt, a hivatalok önkényes beavatkozását, s ugyanakkor szabad kibontakozást tenne lehetővé a magán-, az egyházi- és az alapítványokra épülő iskolák számára. Gyógypedagógia A gyógypedagógiai iskolák, intézetek hálózatát (tartalmi felépítését úgy kell megvalósítani mint az egész iskolahálózatot. Középiskolák, szaktanintézetek létrehozásával kell gondoskodni arról, hogy a testi- vagy szellemi fogyatékos gyermekek felnőtt korukban érvényesülni tudjanak, hogy minél kisebb terhet jelentsenek önmaguk, családjuk és a társadalom számára. (Hatékony állami támogatással!) Meg kell akadályozni, hogy egészséges gyermekek kisegítő iskolába kerüljenek. A tanulók értékelése Hatályon kívül kell helyezni az eddigi osztályzási szabályzatot. Az osztályzás helyett értékelési rendszert kell bevezetni, melynek alapkövetelménye legyen a tanulók tudása, szorgalma, erkölcsi magatartása, társas beilleszkedése (szocializációs szintje) stb. — a pedagógus e tényeket a szülőkkel rendszeresen beszélje meg, ne csak tájékoztassa őket. Minden nevelési kérdésben a szülő és az iskola partnerként viszonyuljon egymáshoz. Komolyabb értékelést a vizsgák adjanak. A vizsgáztatást arra speciálisan képzett és független pedagógusok végezzék. Semmi esete sem azok a pedagógusok, akik a gyermeket nevelik-oktatják. (Ők a felkészítők.) A vizsgák a törésvonalak mentén, illetve a leágazás elé és az iskolatípus befejezésére essenek. — A szaktanárok az érettségin is csak megfigyelőként vegyenek részt. Nekik az értékelést már előbb el kell végezniük. — A vizsgák eredményei ne legyenek kétségbevonhatók, főleg a továbbtanulás szempontjából ne. Ugyanakkor szűnjék meg a felvételi vizsgák eddigi rendszere. A gimnáziumi érettségi jogosítsa fel a tanulót a felsőoktatási intézménybe való felvételre, amit legfeljebb pályaalkalmassági vizsga egészítsen ki, ha erre szükség van (pl. pedagógiai, orvosi, jogi egyetemeken). Az oktatás irányítása — szervezése Az iskola igazgatója csak pedagógiaiszervező munkát végezzen, melynek lényege a tantestület tagjai, tantárgyi munkaközösségek tevékenységének összehangolása. Az iskola működéséhez szükséges gazdasági feltételek biztosítása gondnoki feladat. Létre kell hozni a szaktanácsadók hálózatát, illetve tanácsadói testületeket az igazgatók és a magasabb szintű oktatásügyi tisztségviselők számára. A nagyobb iskolákban egyes szakmai csoportok élén vezető pedagógusok álljanak. (Ez a státus nemcsak szaktantárgyi, hanem pedagógiai, pszichológiai szempontból is elképzelhető!) Ezek a pedagógusok kapjanak órakedvezményt, hogy az így nyert "szabad" idejüket megbízatásuk ellátására fordíthassák. A tanfelügyelők az ellenőrző munkájukban elsősorban a jogi normák tiszteletben tartását ellenőrizzék (törvények, törvényerejű rendeletek végrehajtása). Kísérjék figyelemmel az oktatás és a nevelés színvonalát, az iskolák saját pogramjainak hatékonysága alapján. (A látszattervek megszüntetése.) A tanfelügyelői és a módszertani tanácsadói tisztségre külön kell képezni szakembereket. Az iskolatanácsok hatáskörébe ne csak az igazgatói és helyettesi tisztáség betöltésére tehető javaslat tartozzék, hanem legyen joguk a pedagógusok megválasztására is (pl. a pályázatok elbírálásánál). A szülők visszajelzése fontos szempont. Érdekvédelem A szerteágazó pedagógusszövetségek és fórumok helyett létre kell hozni a pedagógusok kamaráját. Az ágazati szakszervezet tevékenységét is felül kell bírálni, és új alapokra kell helyezni. Pedagógusképzés A pedagógusokat (a nevelőket és az óvónőket is) főiskolán, illetve egyetemen kell képezni. A képzés tartalmi alapja az általános pedagógiai, fejlődéslélektani, pedagógiai-pszichológiai és szociálpszichológiai szakismeretek megszerzése legyen. Ezzel párhuzamosan, de nem előtérbe helyezve, kapjon szerepet a szaktantárgyi és módszertani ismeretek megszerzése. A pedagógiai főiskola (egyetem) többlépcsős felépítést kapjon. Az első két évben túlnyomórészt a pedagógiai, pszichológiai alapismeretekre tegyenek szert a hallgatók. Egy igényes szigorlat letétele után dőljön el, ki legyen nevelő, tanító vagy tanár (hierarchikus rangsorolás ne jöjjön számításba). A pedagógusok továbbképzése (minősítése) A pedagógusok szakmai minősítésének (bérezési kategóriákba való besorolásának) előfeltétele a pedagógiai, pszichológiai, szaktantárgyi és módszertani ismeretek gyarapítása legyen. Ennek bizonyítására igényes tanfolyamokon, posztgraduális stúdiumokon való részvétel után, különféle szakvizsgák fokozatai, szakmai doktorátus, atesztáció szolgáljanak. A jövőben ki kell zárni mindenféle ösztönösséget és szubjektív elbírálást. Az iskolák fenntartása a helyi, városi önkormányzatok hatáskörébe tartozzon. A többlépcsős irányítás (körzeti, járási hivatalok) fékezően hat. Meg kell határozni az állam (minisztérium, hivatalok, önkormányzatok) kötelességét egyes iskolák és iskolatípusok fenntartásával, illetve az egyházi- és a magániskolák anyagi támogatásával kapcsolatban. Működtetés helyett a működőképesség lehetőségét kell megadni. Csicsay Alajos Fotó: Gyökeres György A HÉT 21
