A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-13 / 50. szám
KINCSÜNK AZ ANYENYELV Farkas Tamás játékára előadásról előadásra rácsodálkozunk. Mák Ildikó rövid időn belül (a nagyszerű Árpádházi Szent Margit után) ismét történelmi szerepet kapott. Annaként törékeny, könnyed, biztos a dolgában. A tehetséges művésznő az előadás egyik legjobb alakítását nyújtja. Boldoghy Olivérf.h. (II. Lajos) nem mindennapi tehetség. Olyan közvetlenül játszik a színpadon, mintha kint lenne a nagybetűs Életben. Elhiteti velünk II. Lajos minden mozdulatát, tenniakarását, vívódását. Mária iránti szerelmét olyan sokszínűén játssza, annyi arcát mutatja az előadás során, hogy bátran állíthatjuk, a főiskola elvégzése után nagy színész lesz. Kovács Ildikó Máriája is rendhagyó királyné. A fiatal színművésznő első királynészerepében ritka színházi pillanatokkal örvendeztet meg bennünket. Aggódó és félelmetes, törékeny és erős. Mindvégig lélekkel teli. Kettősük Boldoghy Olivérrel az előadás bástyája. Feltétlenül szólnom kell a fiatalokról. Bandor Éva, Szabó Nóra, Tóth Andrea (udvarhölgyek), Csontos Róbert, Jóba István, Borsányi László, Kukola József (urak), Buchlovics Péter (ifjú főúr) tehetségesek. Epizódszerepeik élettel telik, jelenlétük ígéretes. Ha akarom, nagy magyar szomorújáték a Mohács, ha akarom epy fiatal király önfeláldozásának színre vitt története, ha akarom, kosztümös történelmi játék. Kérem, nézzék meg. Azután ki-ki döntse el, neki mit nyújtott. Bárány János Nagy Tivadar felvételei N em elég a jó szándék Egy három nyelven — szlovákul, németül, magyarul — kinyomtatott plakát került a kezembe. A jó szándékot feltétlenül méltányolni kell, de mindjárt ki fog derülni, hogy a jó szándék magában véve még nem elég. A plakát német szövegével nem akarunk foglalkozni, az nem a mi dolgunk. Ami nekünk gondot okoz, az a plakát magyar szövege, amely ugyan alig áll néhány sorból, de abban a néhány sorban annyi a hiba, hogy elképesztő. A plakát fő szövege egynyelvű, és igy hangzik: Rytierske hry y parku Kaštieľ Hubice pri Zlatých Klasoch na ceste Samorín Senec v piatok 30. 8.1991 od 15.00 v sobotu 31. 8.1991 od 10.00 v nedeľu 1. 9.1991 od 10.00 Ezután következik a részletesebb "ismertetés" három nyelven. Lássuk tehát a szlovák szöveget és magyar megfelelőjét a plakát "eredeti helyesírásával": Starodávna hasičská striekačka Historické predstavenia Ľudové slávnosti Hudba, tanec Nápoje Špeciality domácej kuchyne Program uvádza Hraška Pavel Autobusové spojenie: odchod každú hodinu z autobusovej stanice Bratislava — Mlynské nivy, v piatok od 15.00, v sobotu a v nedeľu od 10.00 — Öregkori Tűzoltó fecskendő — Hisztorikusz előadás — Népi ünnepély — Zene, tánc — Üdítők és italok — Házi konyha specialiták — Műsorvezető Hraška Pavel — Helyszíni szállítás: Autóbusz állomásról Mlynské Nivy röl Bratislava minden óraban indulás pénteken 15.00 óratol, szombaton, vasárnap 10 órától A hasičská striekačka valóban tűzoltó fecskendő, csak éppen nem kell nagybetűvel írni. Ami a starodávny melléknév jelentését illeti, lehet hajdani, régi, ősrégi, ódon, de öregkori semmiképpen sem. (Az öregkori melléknév szlovák megfelelője starobný, esetleg starecký.) Ha a starodávny szlovák melléknévnek volna öregkori jelentése is, akkor sem használhatnánk a tűzoltó fecskendő jelzőjeként, mert az öregkori melléknév az emberi életkor vegéhez közelálló szakaszra, az öregkorra vonatkozik. Van tehát például öregkori megbetegedés, élmény, szokások stb. Egy használati tárgyra, amely a múltból maradt ránk, nem mondhatjuk, hogy öregkori, az egyszerűen régi, esetleg hajdankori. A historické predstavenia helyes magyar megfelelője: történelmi játékok, bár igaz, hogy a predstavenie szlovák főnév általában előadást jelent. Á szlovákban használatos historický melléknévnek legtöbbnyire a történelmi melléknév felel meg. Persze vannak kivételek is. Ilyen szót: hisztorikusz a magyar nyelvben semmiféle jelentésben nem használunk. A történetírót, történészt jelentő historikus főnevet ma már ritkán használjuk, a historikus melléknév, melynek jelentése történetíróra jellemző, történészhez illő, pedig úgyszólván teljesen kiszorult a mai nyelvhasználatból. Mivel a szóban forgó rendezvény fő címe: Rytierske hry, azaz lovagjátékok, az a bizonyos historické predstavenia kifejezés történelmi játékokat jelent. A ľudová slávnosť megfelelője nem népi ünnepély, hanem népünnepély. A nápoje szó egyszerűen italokat jelent; az üdítők és italok fordítás akkor sem valami helyes, ha az üdítő szót helyesen írjuk, hosszú í-vel és hossžú ő-vel, hiszen az üdítő is ital. Ha már részletezni akarták az italok fajtáit, akkor például az üdítők és szeszes italok, vagy üdítők és más italok forma lett volna a helyes. Házi konyha specialiták — a következő helytelen kifejezés. A szlovákban használatos latin eredetű špecialita főnévnek a magyarban a specialitás felel meg. Beszélhetünk ételspecialitásokról, de használatosabb a magyar ételkülönlegesség szó. A házikonyha szót a szótárakban nem találjuk, de a házikoszt mintájára még el is lehetne fogadni. A szlovák špeciality domácej kuchyne kifejezés olyan ételekre vonatkozik, amelyeket otthon szokás készíteni — házi ízekkel —, nem a vendéglőkben. Hogyan nevezhetnénk ezeket magyarul? Például háziétel-különlegességeknek, esetleg: házikonyhai különlegességeknek. A Program uvádza Hraška Pavel mondat fordítása az ékezethibákat leszámítva elfogadható volna, bár az a véleményem, hogy az adott esetben az illető inkább konferált, mint műsort vezetett. Az már más kérdés, hogy az egész felsorolás — a tűzoltó fecskendőtől az ételkülönlegességekig — nem valami logikus, de hát ez nem tartozik a fordítóra. S végül ott van még a tájékoztatás: hogyan jutunk el a rendezvényre. Nos, a helyszíni szállítás akkor is rossz kifejezés erre, ha a helyesírás szabályai szerint írjuk. Egyszerűen azt kellett volna közölni, mikor, honnan indulnak autóbuszok a rendezvény színhelyére. Vagyis: Pénteken 15.00 órától, szombaton és vasárnap 10 órától kezdve óránként indulnak autóbuszok (esetleg: különjáratok) a rendezvény színhelyére a bratislavai autóbusz-pályaudvarról (Mlynské Nivy). A "helyszíni szállítás" ugyanis nem azt jelenti, hogy valakit vagy valamit a helyszínre viszünk, hanem azt, hogy valamilyen helyszínen szállítunk valakit vagy valamit. Nem akarunk senkit megbántani, de meg kell állapítanunk, hogy az ilyenfajta magyar szöveg, mint amilyet a szóban forgó plakáton olvashattunk, többet árt, mint használ. Óhatatlanul azt a benyomást kelti, hogy itt már senki sem tud tisztességesen magyarul. Ez pedig, hála Istennek, nem igaz. Mi sem egyszerűbb, mint megkérni egy magyar pedagógust vagy szerkesztőt, hogy ellenőrizze a magyar szöveget. Mayer Judit A HÉT 15
