A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-13 / 50. szám

FIGYELŐ 12 perces vastaps Börtönben írta Háy Gyula a Mohá­csot. 1957 januárjában tartóztatták le, hat évre ítélték a "forradalom előkészítésében vállalt vezető sze­repéért". 1960-ban amnesztiával szabadult, drámáját magyar színpa­don csak 1987-ben mutatták be. Ezért vonható párhuzam a mű és születésének kora közé. Háy olyan témát dolgozott fel, melyről szinte mindenki mindent tud. A Mohácsi csata, a magyarság gyásznapja a történet alapja. Az író mégis úgy formálja a főhősét, hogy történelmi előtanulmányok nélkül is beülhe­tünk a nézőtérre. A vendégdramaturg, Krausz Tiva­dar az eredeti négyfelvonásos drámá­ból indult ki, semmit nem tett hozzá. A "húzások" után három részben, hét képben került a színmű a nagyérdemű ele. A legszínesebbre, legfeszültebb­re az Erdőkép sikeredett, a legdráma­ibbra, s ennek következtében a legne­hezebbre a Mohácsi mező. Beke Sándor rendező olyan művel találkozott, ahol maga a szövecj is fontos szerephez jut. Aki időt szán a dráma elolvasására, úgy érzi, törté­nelmi esszét tart a kezében. Az ismert történelmi alakokkal szemben meg eleve elvárásai vannak a nézőnek. Á rendezőnek úgy kellett lekötnie a néző figyelmét, hogy megmaradjanak Háy mesteri párbeszédei, monológjai, ne­héz, ám veretes szövege, ugyanakkor látványos is legyen az előadás. E két dolgot egyensúlyozandó a rendező II. Lajos és Mária szerelmének hangsú­lyozásával láttatja a történetet. így többsíkú lesz az előadás, s a rendező­nek sikerül újszerű hangulatot terem­tenie a színpadon. • A legutolsó jelenet. II. Lajos harcba indul. Boldoghy Olivér f. h. Kemény Árpád (m.v.) látványos, célszerű, a társulatot segítő díszletei­ben, Papp Judit (m.v.) szomorújátó­­kot idéző jelmezeiben játszanak a színészek. A drámához önmagában is hatásos, megrázó zenét Zsákovics László komponált. Beke Sándor körültekintően moz­gatja a nagyjelenetek szereplőit, meg­annyi jól sikerült történelmi tablót mu­tat. Különösen vonatkozik ez Dráfi Mátyás (Báthori István nádor), Skron­­ka Tibor (Perónyi Ferenc váradi püs­pök), Ropog József (Tömöri Pál kalo­csai érsek), Bajcsi Lajos (Szálkái László esztergomi érsek),Németh Ist­ván (Bornemissza János budai várka­pitány), Tóth László (Brodarics István kancellár) közös jeleneteire, melyek­ben a felsorolt művészek külön-kúlön is figyelemreméltó alakításokat nyúj­tanak. A fent említett rendezői egyen­súlyozás következtében odafigyelünk olykor kissé hosszú, s kevesebb ki­abálással talán hatásosabb mondan­dójukra is. Boráros Imre Burgio Antonio pápai követként nagyot alakít. Az évek so­rán tőle megszokott megjelenítési stí­lus, beszéd, hanghordozás most ele­mi erővel hat. Szerencsésen találko­zott a művész és a szerep. Holocsy István Zápolya Jánosa emlékezetes marad. Kettősük Ko­vács Ildikóval (Mária, a királyné) a darab egyik leghatásosabb jelenete. A néző szempontjából ez azért fontos, mert az erdélyi vajda, akitől még az osztrák herceg is retteg, csak ebben a képben szerepel, bár az egész törté­netben hallunk róla. Szemben az oroszlánnal. Nem több és nem keve­sebb a királyné tétje a Zápolya-kép­­ben. Holocsy István és Kovács Ildikó játéka feszültséggel teli, látványos. Lőrincz Margit Kanizsai Dorottyája amellett, hogy hiteles és megdöbben­tő, mélyen emberi. A művésznő felejt­­hetelenné teszi a nagyasszony-szere­pet. Pöthe István (udvarmester), Bugár Béla (Bakics vajda), Bugár Gáspár (Csikasz kutyafürösztő) a rendező ál­tal színpadra álmodott újszerű eszkö­zökkel ható játék méltó részesei, jól értelmezett és színre vitt szerepeikkel. Vörös Lajos (Ciprusi Hannibál, zsoldoskapitány) is egy más világot, a zsoldosok világát viszi színpadra, ízig­­vórig sajátos eszközökkel. Koncz István (m.v.; V. Károly csá­szár), Farkas Tamás (m.v.; Ferdi­­nánd, osztrák herceg), Mák Ildikó (Anna, Ferdinánd felesége, Lajos nő­vére) az Erdő-képben a színimester­ség legszebb pillanatait mutatják. Koncz István játéka energikus, szö­vegmondása, gesztusrendszere, mi­mikája figyelemreméltó egyedi alakí­tás. Császára emlékezetes marad. • Az előadás egyik hatásos Jelenete. A király és udvara. Előtérben: Boldoghy Olivér f. h., Tóth László. Hátul Bajcsi Lajos, Dráfi Mátyás, Póthe István és Ropog József 14 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents