A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-06 / 49. szám
ÉLŐ MÚLT SSISS*: ggfgg Ä Peŕd/7 öccse Egy tévébeszéigetés terelte figyelmemet újra Petőfi irányába, és az elhangzott, szép gondolatok nem maradtak nyomtalanul bennem. Ismét meggyőztek arról, hogy lényegében a magyar irodalom, a költészet Petőfi köntöséből bújt elő. Ámbár, Petőfinek is voltak okos, nagy tanító mesterei, különösen Vörösmarty Mihály nyomdokait követte, sőt, néha tetten is étjük, amikor a "nagy” öregtől nemcsak hangulatot, hanem egész témakört mentett át saját műveibe. Aki nem restelli, lapozza fel Vörösmarty kötetét, abban az 1844-ben írott "A katona” című költeményt, nem fog csalódni és tévedni, ha a mű nagyon Petőfi: János Vitéz című elbeszélő költeményét juttatja majd eszébe. Ízelítőül idézzük néhány sorát "Beszólt a katona sok cifra esetet Miként járt iszonyú magas hegyek felett, Hogy hátával szinte dörzsölte az eget, Tarisznyára szedett holdat csillagokai Melyek mind megszöktek, mikorra felvirradt“ Érdekes viszont, hogy a költő öccse, Petőfi István, aki irt ugyan verseket, de soha nem próbálta meg utánozni, esetleg túlszárnyalni Sándor bátyját. Nagyon jól érezte magát a költő árnyékában. Pedig Istvánt nagyon kemény fából faragták. Végigharcolta a szabadságharcot, századosi rangban szerelt le, majd keserves bukása után, közkatonaként vonult be Brünnbe, de később a börtönök (Prága, Terezin) sem tudták megtörni hitét és emberi méltóságát. Mondom, a két Petőfi testvér életét böngészgetve, a Petőfi- Könyvtár által kibocsátott (1908, Budapest) I. füzetében Kerényi Gyula azt írja, hogy Petőfi Istvánnak Veszprémből írott levele az egyetlen, amely megmaradt. Nos, az állításra nyomban felkaptam a fejem, mivel emlékeztem egy Petőfi István által írott levélre, amelyet Nyitrán írt 1849. június 26-án. Nem kellett sokáig kutatnom, a levelet nyomban megtaláltam a "Petőfi Sándor levelezése* című kötetben, amelyet az Akadémia Kiadó 1964-ben, VII. köteteként adott ki. íme a levél: Édes Bátyám s szeretett Juliska! Nyitra június 26ka 849. Mind eddig olly helyeken voltunk, hogy legjobb akaratom mellett sem Írhattam levelet, most pedig különös szükségeim bevásárlása végett jöttem be Nyitrára, s itt einem múlaszthatom, hogy egy két sort ne írjak... Tegnap nem tudom melly számú Közlönyben olvastam Őmagyságodroli s illetőleg katonaságodroli örökös lemondási nyilatkozatodat... csak látom, hogy gonosz a világ, nints már mivel s mijen ragodnija, hát csak téged vesz elő... hagyán hadd veszekedjenek meg mint a kutyák a sok gonosz nyelvek... Én leiekemből megválva nem illetődtem meg lekevésbe (I) sem, sőt igen örültem rajta; mert hidd el edes Bátyám ezer meg ezerszer jutottál eszembe, mindannyiszor (I) valami keserűség fogta el szivemet ha reád gondoltam... Te felséges ember vagy, van egy nőd, életednek legdrágább kintse, van fiad, életed egyetlen öröme, s te ezeket is áldozatul akartad szentelni hazádnak, kész lettél volna ezektől megválni, s örömmel meghalni a szabadságért, melly egyetlen cél hová igyekszik lelked s képzeleted; e hont szabadnak s boldognak látni... De mért ezt tenned édes Bátyám! nem hagyhat neked senki semmit szemedre, hű valál, s hű maradsz a végső pillanatig hazádhoz, hói születtél s hol a kedvesek a szülők csontjai poriadnak — s hol egykor számodra is békés nyughelet lelendesz; meg tetted azt mit hazafiui kötelességed volt tenni, s dolgozandasz meg (I) hazád javára tovább is; mert nem csak a katona tesz egyedül szolgálatot hazájának... s én pedig ki egyedül állok a világba, ki után nem siránkozna egy özvegy, nem jajgatna árva, egyedül testvéri s rokoni köny, s szánalom kiser siromba; mig bírom karomat, s lesz szüksége hazámnak védő karra, kezemből kardomat ki nem teszem... utolsó csep veremig harcolok hazámért s szabadságáért... Beteges voltam, de már hála istennek meg gyógyultam semmi bajom... irj edes bátyám levelet csak ide nyitra (I); vagy csak címezd Motsonokra vagy Sopornyára, Nyitra megyébe; ott vagyunk előőrségen, két óra járás ide nyitrához, majd be küldök a postára... valami 4 ütköztünk öszve a nemetekkel mig át verhettük a Vágfolyon, egyszer jól meg kapkodtak bennönket, 4 ágyunkat is elvittek, ... de azért még meg maradtunk állásunkba, s úgy harmadnapra vertük vissza... Egy pár nap múlva talán olvashatod már kinevezésemet; egy hete, hogy felküldték... Tisztellek csókollak Kedves Juliskáddal s kedves fiaddal együtt minden jókat kíván, tisztelő szerető s forron ölelő öcséd Pista A levelet javítások nélkül, teljes terjedelmében a kiadvány alapján közöltük. Hangulata féltő, aggódó a testvéri féltés és szeretet árad belőle. Vajon mikor kapta kézhez Petőfi Sándor öccse levelét, volt még ideje elolvasni, és válaszolt a levélre? Nem tudjuk, nem tudhatjuk, hiszen Sándor 1849. július 31-én vórbehullott a segesvári csatamezőn... Petőfi István is irt költeményeket, első verseit a Vasárnapi Újság 1857-ben közölte. Későn nősült, türelemmel, nagy szerelemben várt kedvesére. Gaylhoffer Antóniát vette feleségül 1863-ban, de boldogságuk, házasságuk nem tartott soká. Egy előző szerelem miatt az asszony Istvánt elhagyta, és soha nem bocsátott meg neki. Utána nagyon bánatosan és szerényen élt, gazdálkodott dévaványai birtokán, amely halálának esztendejében már 400 holdasra gyarapodott. Petőfi István adatai röviden: 1825. augusztus 18-án született Szabadszálláson és 1880. május 1-én halt meg, a csákói uradalmi temetőben pihennek hamvai. Vele a Petrovics-Petőfi család fénye örökre kihunyt! Mote8Íky Árpád 12 A HÉT
