A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)

1991-12-06 / 49. szám

INTERJÚ

(Erzsébet-díj ’91)

• Ötödször osztottak az idén Erzsébet-díjakat, és a Spéter Alapítvány másodszor ítélte oda a Sylvánia-díjat. Nagy megtiszteltetés érte hazai magyar színjátszásunkat. A legjobb határon túli művésznek járó díjat Boráros Imre (Márai: Kaland, Kádár Péter orvos), illetve Holocsy István (Háy: cAliguLÓ, Caligula császár) a komáromi Jókai Színház művészei vehették át. •

Boráros Imre:

"A lángot vinni kell"

— Mesélj a díjátadó gálaestről!

— Felejthetetlen, szép est volt. Hogy egyszer van-e az életben, ki tudja, hátha az ember még ott ülhet majd a díjazottak között. Maradandó emlék a csodálatos operaház nézőterén ülni. Még a színész számára is belső izgalom, amikor szólítják, és fel kell mennie a színpadra. Érdekes, amikor az ember már fent van a világot jelentő deszkákon, megnyugszik, mintha az itthoni színpadon állna.

— Milyen volt Spéter Erzsébet?

— Csodás az a tény, hogy akadt, (sajnos nem nálunk, nem is magyarhonban) Amerikában valaki, aki áldoz a művészetek oltárára. A díjátadás után meg is köszöntem Erzsébet asszonynak, egy szál orchideával, mondván, hogy "a szeretet királynőjének szeretném ezt átnyújtani". Láttam, meghatódott. Ahogy az elmúlt években néztem a díjátadásokat, nagyon okos asszonynak tartom, akinek humora is van, s ami a legfontosabb, szíve is.

— Hadd kérdezzem: mi művészi ars poeticád?

— Bármilyen darabot játszik a színész, klasszikust vagy kortárs szerző modern darabját, nemcsak a szerepét, hanem az egész darab koncepcióját úgy kell tálalnia, hogy mindig az aznap esti közönségnek szóljon. Az igaz, ami elhangzik, valóban igaz legyen.

— Minő színház áll közel hozzád?

— Ahogy egy komoly drámában találhatunk humoros, akár vígjátéki fordulatot, hogy ne legyen sűrűfelhós ködösítés, mely egyre száll a néző lelkére, s amely fordulatnál a közönség fellazul kissé, ugyanúgy a vígjátéknál is meg lehet, s talán meg is kell találni a drámai fordulatokat. A színésznek ebben is abban is ki kell próbálnia magát.

— Több önálló estednek tapsolhattunk. A tenni akarás diktálta ezeket?

— Nemcsak a tenni akarás volt a cél, hanem ahogy már az elején megfogalmazódott: a mi közönségünknek, a hazai magyar közönségnek, mit tudok mondani mondjuk egy verses összeállítással. Vagy akár a Seress Rezsó-esttel, amit lehet, hogy a könnyű műfajhoz soroltak, de azok-6 A HÉT

nak a daloknak, a dalszövegeknek mondanivalójuk volt, egy ember életfilozófiája fogalmazódott meg bennük. Cél volt az is, hogy amit a néző nem tud elmondani, csak gondol, hangozzék el a dobogóról is. Ezt éreztem kötelességemnek elmondani, ezért fogtam hozzá. Ha belefogtam, a lángot vinni kell, s nem szabad hagyni, hogy elaludjék.

— Emlékezetes Viszockij-ested karácsonykor lesz hallható a Csehszlovák Rádió Magyar Adásának ünnepi műsorai között. Viszockij képét öltöződ asztalán őrződ. Ennyire közel áll hozzád?

— Nagyon. A lelki világát érzem rokoninak. Olyan alkotó egyén volt, aki nemcsak szerette volna megmutatni magát, hanem azon túl adni és adni akart! Nyitottan nézte a világban történteket. Talán azért halt meg oly korán, mert nem tudta elviselni a rengeteg embertelenséget, szennyet és piszkot.

— A díj után változik valami?

— Ez a díj az embert kötelezi valamire. Ha megkérdeznek, mindenütt el fogom mondani, hogy a közeljövőben nagyon jó lenne, ha a közönség szavazata is számítana ebben. Ahogy az Új Szóban olvastam, a lap hasábjain lehetett szavazni a magyarországi művészekre. Akkor miért ne lehetne az itteniekre is? Ebből a közönséget nem szabad kizárni! Partnernek kell tekinteni. Ha nem lesz közönség, nem lesz színház.

Holocsy István: "Hűnek maradni"

— Úgy érzem hozzád igazán közel áll a nemzetiségi színésziélek.

— Amikor erre a pályára indultam, tudatosan vállaltam és akartam csinálni ezt a munkát, ezt a hivatást. Azért olyan nehéz erről beszélni, mert az embert menet közben nagyon sok csalódás érte. Különböző emberek dilettáns vagy nem dilettáns helyzetekből nyilvánítottak véleményt. Az életemet erre a színházra tettem fel, ami talán patetikusan hangzik. Vannak az embernek olyan céljai, melyeket igazán szeretne megvalósítani. Ezért vagyok még mindig itt. És talán ezért nem tűnik nagyképűségnek, hogy több ajánlatot kaptam magyarországi színházaktól, menjek el. Soha nem tudtam megtenni valamilyen apropó miatt. A továbbiakban is ehhez fogom tartani magam. Vendégszerepre is volt kilátás, de a mi helyzetünkben, a színházunk helyzetében, nagyon nehéz lett volna megvalósítani. Az új helyzetben ez talán változik majd. A lehetőséget meg fogjuk teremteni a vendégszereplésre, eddig sem volt gát, a színház mindent elkövetett. Egyezségünk Beke Sándor igazgató úrral valóban az, hogy lehetőséget teremtünk, mely minden kollégára vonatkozik, csak meg kell várni, míg hívják az embert.

— Az előbb titkon a Chioggiai csetepatéra gondoltam, melyet a nyáron Kisvárdán játszott a több nemzetiség szí-