A Hét 1991/2 (36. évfolyam, 27-52. szám)
1991-12-06 / 49. szám
A minap értesültem a sajtóból a Szlovák Belügyminisztérium 1991. október 22-i körleveléről, melyet a járási hivatalok elöljáróihoz intézett a helységnevek, utcák, terek, és közületek megnevezésével kapcsolatban. Előre bocsátom, igen heves ellenérzést váltott ki belőlem ez a körlevél. Nem azért mintha váratlanul ért volna emberi és állampolgári jogaink újabb csorbítása, hiszen megszoktuk már, hogy állami szerveink időről időre a kisebbségeket hátrányosan érintő intézkedéseket foganatosítanak. (Ennek ellenére remélem, hogy sohasem nyugszunk bele.) Felháborodásom oka az a szemlélet, ahogyan a belügyminisztérium felelős hivatalnokai viszonyulnak a kétnyelvűség problémájához. Jól példázzák ezt a burkolt kisebbségellenes politizálást belügyminiszterünk Ladislav Pittner úr e témában elhangzott nyilatkozatai. A miniszter úr teljesen másképp értelmezi az ide vonatkozó jogszabályokat, amikor általánosságban beszél a kisebbségek nyelvhasználatáról, mint amikor egy konkrét ügy kapcsán kell színt vallania. Többször is azt nyilatkozta az újságíróknak, parlamenti képviselőknek, hogy nem ütközik a nyelvtörvónnyel, sőt az emberi jogok és szabadságjogok alkotmánylevelóvel is összhangban van, ha a szlovák nyelvű tábla alatt egy eltérő nagyságú és színű táblát helyeznek el, amelyen a helységnevet a kisebbség nyelvén tüntetik fel. Persze a gyakorlatban egészen más elv alapján cselekedett. A belügyminisztérium az ilyen igények teljesítéséhez soha sem adta hozzájárulását. Az is világos számunkra, mi célból taktikázgat Pittner úr, miért van ellentét nyilatkozatai és cselekedetei között. Elvégre nem kell azt nagydobra verni, hogy az aránylag kisebbségbarát megnyilatkozása mögött milyen elképzelések húzódnak meg. Sándor Eleonóra interpellált a Szövetsége Gyűlésben Feled község kérelmével kapcsolatban. Ladislav Pittner az interpellációra válaszolva határozottan állította, minisztériuma semmi ilyen jellegű utasításokkal nem ól sem az állami hivatalokkal, sem a községekkel szemben. Való igaz, "majdnem pontos" a megfogalmazás; minisztériuma nem tiltotta meg a községeknek a helységnevek kiírását a kisebbség nyelvén. Mindössze csak elutasítják a települések hozzájuk intézett ilyen irányú kéréseit. Feled esetében a község polgármestere belügyminiszterünknek címezte^ kérését, s az elutasító választ az Ő aláírásával kaptuk meg. Az ilyen eljárás szalonképesebb módja a változások megakadályozásának, mintha ugyanezt a célt egy egyértelműen megfogalmazott, általános érvényű tiltó rendelet kibocsátásával követnék. Hiszen nem lenne célravezető igazi szándékaikat fölöslegesen a világ elé térni. A fránya külföld talán nem értékelné eléggé a többségi nemzet ilymódon megnyilvánuló "gondoskodását" nemzetiségeiről. Esetleg az örökké elégedetlenkedő hazai magyarok között nyugtalanságot keltene a nyílt színvallás. Vezető személyiségeink különböző alkalmakkor — újságírók kérdéseire válaszolva, sajtókonferenciákon, nemzetközi fórumokon stb. — igyekeznek meggyőzni az érdeklődőket Szlovákia kisebbség barát politikájáról. A gyakorlatban pedig következetesen megakadályozzák jogos igényeink kielégítését. Ladislav Pittner miniszter úr az SZNT nyelvtörvónyónek a jogállam alaptézise szerint — amit a törvény nem tilt, az megengedett — való értelmezését laikusnak tartja, amely nem alkalmazható a "speciális jellegű" nyelvtörvény esetében. Ezek után szeretném tudni, mi a véleménye a miniszter úrnak a Szövetségi Gyűlésben elfogadott Alkotmánylevólről, amely tartalmazza a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogát. Ugyanitt találhatók azok a rendelkezések is, amelyek előírják, hogy minden más törvényünknek és jogszabályunknak egyeznie kell az alapvető jogok és szabadságjogok alkotmánylevelének elveivel. Ebben az esetben nyilvánvalóan érzékelhető bizonyos ellentmondás a két törvény szelleme között. Mivel Szlovákia vezető politikusai körében általános jelenség a magyarellenessóg, természetesen az SZNT-s nyelvtörvónyt tartják mérvadónak, vigyázva még annak "helyes" értelmezésére is. A "helyes" értelmezés a gyakorlatban annyit jelent, hogy érvelhetsz bármilyen logikusan magyar polgártárs, előhuzakodhatsz akármilyen törvénnyel, általános emberi jogokkal és szabadságjogokkal, nemzetközi fórumok ajánlásaival a nemzetiségi problémák kezelését illetően, hivatkozhatsz egynéhány idevágó és nemzetközileg elfogadott jogszabályra is, itt labdába nem rúgsz. Csak nem várod el, hogy a törvényeket a számodra kedvezőbb felfogás szerint értelmezzék, épp ellenkezőleg, a számodra leghátrányosabb szemléletnek kell érvényesülnie. Amint így nyomon követtük Pittner úr pálfordulásait a számunkra még aránylag elfogadható nyilatkozataitól a már említett körlevél kimondottan diszkriminatív hangvételéig, rá kellett döbbennünk, hogy belügyminiszteGONDOLKODÓ rünk a pillanatnyi helyzetnek megfelelően nyilatkozik, önkényesen kezelve az idevonatkozó jogszabályokat azzal az álcázott szándékkal, hogy kérésünket sosem kelljen teljesítenie. A körlevél kibocsátására alighanem azért került sor, mert Nyugat-Szlovákia sok településén, de Kelet-Szlovákia néhány községében is a helyi képviselőtestületek, esetleg a járási hivatalok döntöttek a magyar feliratú helységnévtáblák felszereléséről nem kérve ki a belügyminisztérium engedélyét. Ezért körlevéllel fordultak a járási hivatalok elöljáróihoz, melyben utasítják őket a községeket, utcákat, tereket, közületeket anyanyelvűnkön is megjelölő táblák eltávolítására. így nyilvánul meg a gyakorlatban a többségi nemzetnek irányunkban érzett megbecsülése, őszinte jószándéka és szerető gondoskodása. Állami szerveink következetesen mindent megtesznek azért, hogy a kisebbségi sorsunk javítását célzó elképzeléseinket minden lehető eszközzel megakadályozzák. Az állami szervek magas rangú hivatalnokai a felelőssógrevonás félelme nélkül értelmezhetik kónyük-kedvük szerint a törvényeket, így konstruálva mesterkélt indokokat jogos elvárásaink elvetéséhez. Nem lesz könnyű ilyen körülmények között eredményesen munkálkodni. Remélem az akadályok sokasága és nagysága nem szegi kedvünket, hanem fokozza elszántságunkat és kitartásunkat abbeli igyekezetünkben, hogy előbbre léphessünk jelenlegi nem éppen megnyugtató helyzetünkből. Együd László (Feled) A HÉT 5
